Összeszokott párosról beszélünk, akik a fesztivál szervezése, moderálása mellett éves szinten is gyártják a könnyen fogyasztható, mégis tudományos tartalmakat. Amellett, hogy az Ott vagyunk már? – sorozatban érdekes és mindenkit foglalkoztató témákat boncolgatnak, melyekhez alapos kutatás és rengeteg gondolkodás után izgalmas vendégeket is hívnak, kettejük dinamikája, hasonlóságuk és különbözőségeik nagyban hozzájárulnak a részek élvezhetőségéhez. Velük beszélgettünk, hogy lássuk, kik vannak a kíváncsi hangok mögött.

Évek óta gyártanak műsort közösen, feltűnő, hogy mindig alárendelik magukat az aktuális témáknak. Ez tudatos döntés?

Nagy Ildi: Korábban már beszélgettünk Marcival arról, hogy tartalomkészítőként milyen felelősségünk van. Én úgy fogalmaztam ezt meg, hogy olyan vagyok, mint egy hajó, ami elviszi az információt az egyik kikötőből a másikba. Lehet, hogy ez egy nagyon szuper vitorlás, amivel élmény utazni, de akkor is csak egy eszköz. A lényeg, hogy az információ eljusson a hallgatóhoz. Szerintem a tartalomgyártás egy szolgálat, felelősségünk van, hogy a lehető legtöbb dolgot hozzuk ki ehhez magunkból.

Baranyi Marci: Nálam is tudatos ez a döntés. Azt szeretem, ha a vendégen van a hangsúly, akit ugyan a kérdeseimmel én irányítok, de közben a közönséget képviselem. Ez nem egyszemélyes show-műsor. Benne vagyok a témaválasztásban, a kérdésekben, de nem fontos, hogy a személyiségem ennél szembetűnőbb legyen.

Ha már kérdések. Az egyértelműen átjön, hogy nagyon felkészültek minden témából, de a hallgatók többsége nem tudja elolvasni előre a felkészülés során használt könyveket, videókat. Az ő képviseletükben fel merik tenni a legegyszerűbb kérdéseket is?

Baranyi Marci: A legújabb vagy legfejlettebb tudományokban te is csak annyira lehetsz okos, mint egy kíváncsi gyerek. A gyerekek pedig fel merik tenni az evidenciának tűnő kérdéseket, mert így tanulnak és fejlődnek. Vállalják azt a rizikót, hogy megkérdezik, mi miért van úgy, ahogy van, ettől lehet megérteni a világot.

Nagy Ildi: Kérdezni kell, kérdezni jó és szabad. Ha van is bennünk félelem, hogy milyennek tűnünk majd, ha esetleg rákérdezünk valamire, amit már tudnunk kéne, akkor is feltesszük ezeket a kérdéseket. Ezeknek a kérdéseknek a többsége sok emberben felmerül, de nekünk megadatott a lehetőség, hogy hangosan kimondjuk őket.

Hogyan tudják elkerülni, hogy ne „készüljék túl” magukat, és egy átlag halandó szintjét képviseljék a témában?

Nagy Ildi: Fontos a csapatmunka. Bár itt most ketten ülünk, de van egy kisebb csapatunk a Brain Barnál, akiknél meg szoktuk futtatni a dolgokat. Pont az Ott vagyunk már? sorozatnál, a földönkívüliek témakörnél például nekem inkább egzisztenciális dolgok jutottak az eszembe, de megkérdeztük a kollégákat, és valaki felvetette, hogy miért néz ki ugyanúgy minden földönkívüli a hollywoodi filmekben. Ezt a kérdést egyből beleépítettük a műsorba. A kutatás és felkészülés során a barátaim, ismerőseim is megkérdezem a témákról.

Baranyi Marci: Minden egyes alkalommal kétszer olyan hosszú beszélgetésre készülök, és száz ilyen beszélgetés után már el tudom engedni, hogy nem kerül bele minden. Persze tudnom kell, mit fog válaszolni a vendég, hogy a legjobb formáját hozhassa, de a beszélgetést olyan szinten kell folytatnunk, hogy egy nyolcadikos is megértse. Ettől lehet, hogy tudatlanabbnak tűnök, de nem ez a fontos.

Meséljenek a vendégek kiválasztásáról. Izgalmas nevek várnak ránk. Hogy csak párat említsünk, Kis-Tóth Ágnes asztrofizikus, Kánai András jövőkutató, Várkonyi Gábor autópiaci szakértő és Pál Bernadett csillagász és Mars-kutató is a vendégek táborát színesíti.

Baranyi Marci: Nagyon sokat kutatunk, hogy megkeressük azokat a vendégeket, akiknek valódi mondanivalójuk van, és nem azt mondják el, amit már ezerszer hallottunk a témában. Vagy újdonságokról beszélnek, vagy a meglévő ismereteket mutatják be más perspektívából, és mellette a karakterük is méltó a figyelemre. Az Ott vagyunk már? kapcsán is sok olyan lehetséges meghívott neve merült fel, akik remek szakemberek, de nem feltétlenül működnek jól egy podcastben. Mivel én sem szeretek unatkozni, a hallgatóknak is olyan tartalmat szeretnék nyújtani, ami méltó a figyelmükre.

Nagy Ildi: Félreértés ne essék, akiket végül nem hívtunk meg, ők is „méltók”, csak a vendégek kiválasztásánál figyelembe vesszük, hogy ki milyen platformon működne a leginkább. Van, akit élvezet hallgatni, mást viszont olvasni jobb.

A nyolc epizód elég különböző témaköröket ölel fel. Miért lehet érdekes az Ott vagyunk már?-sorozat azok számára, akiket nem érdekel mindegyik téma?

Nagy Ildi: Úgy tekintek magunkra, mintha mi egy csomópont lennénk az áramló trendek, tudás, vélemények között, és ha valaki ideérkezik, lát egy csomó táblát, amit mi tartunk fel. Ez lehet egy könyv, izgalmas ember, újszerű szakma, egy adott beszélgetés, aztán a hallgató eldöntheti, hogy merre megy tovább. Rengeteg témával foglalkozunk, és ez pont azért jó, mert akik idetalálnak hozzánk, kiválaszthatják, ami őket igazán érdekli.

Baranyi Marci: Hajlamosak vagyunk a tudást rekeszekbe zárni, ami szerintem nem jó dolog, a gondolkodást szegényítjük el vele. Ha silósítjuk a tudást, akkor olyan embereket kapunk, akik nagyon jól fognak érteni mondjuk a nanocsövek tulajdonságaihoz, de semmi máshoz nem. Persze az emberek sem így működnek.

Nagy Ildi: Mi a reneszánsz emberekben hiszünk. Szerintünk mindenki sokszínű.

Miben egészítik ki egymást a leginkább?

Nagy Ildi: Kicsit úgy érzem magam, mint a Banksy-graffitin a színes lufi, Marci pedig az, aki ezt fogja lent. Amúgy ettől még repül, csak nem száll el.

Baranyi Marci: A szempontjaink különbözőek. Ha mindketten elolvassuk ugyanazt a bekezdést, arról is különböző dolgok jutnak eszünkbe.

Évek óta a jelenük szerves része a jövő. Milyen hatással van ez a hétköznapjaikra?

Nagy Ildi: Az egyik dolog, amit szeretnék elérni ezekkel a műsorokkal, hogy szellemi muníciót adjunk az emberek kezébe, ami akár arra is jó, hogy érdekesek lehessenek mondjuk egy vacsoraasztalnál. Hogy be tudjanak dobni izgalmas tényeket, új híreket, sztorikat, felmerülő kérdéseket. Szerintem ez egy jó érzés.

Baranyi Marci: Kényszeres hírolvasó vagyok. Azt figyeltem meg magamon, hogy kell valami a hírek mellé, egyfajta szűrő vagy mérce, ami alapján kiderül, hogy mennyire valós, amit olvasunk. Ha tisztában vagy a nagyobb folyamatokkal, akkor könnyebben igazodsz el a jelenben. Az Ott vagyunk már? arról is szól, hogy mi az, ami lehetséges, mi az, ami nem, és mi az, ami lehetséges volna, csak eddig nem gondoltunk rá. A jövőkutatás arra is jó, hogy többféle szcenáriót tudj elképzelni, nem feltétlenül csak azokat, amiket már valakik elmeséltek neked.

Személy szerint melyik a kedvenc részük a nyolcból?

Nagy Ildi: Az időutazásról szóló epizód, főleg azért, mert nagy sci-fi-rajongó vagyok. Szeretem ezeket a témákat, szeretek álmodozni, és az időutazás témaköre nagyon megmozgatja a fantáziámat. Az erről szóló epizódban Kiss Tóth Ágnes asztrofizikus a vendégünk, akit egyszerűen imádtam hallgatni. A fizikai lehetőségeken kívül ez egy nagyon emberi történet, amit futurisztikusnak tartunk, de a jelen énünk vágyairól beszél.

Baranyi Marci: Talán a marskutatós részből tanultam a legtöbbet. Én voltam ebben az adásban a „Mars-szkeptikus”, de a felvétel közben rengeteg izgalmas dolog derült ki, amik miatt a Földet is más szemmel látom. Kiváltságos helyen élünk az univerzumban, érdemes megbecsülnünk, ha nem akarunk végül mi is Matt Damon karakteréhez hasonlóan egy fagyott, poros sivatagban krumplit termeszteni.

(Borítókép: Nagy Tamás / Index)