Kemény Gabriella még csak 25 éves, de már a második verseskötete jelenik meg. A kötet különlegessége, hogy április 11-én, a magyar költészet napján kerül a Libertine Könyvesbolt polcaira. Egy fiatal, szinte még pályakezdő költő számára ez hatalmas elismerés, hiszen a legtöbb ifjú poéta nehezen lép egyről a kettőre – már ami a publikálást illeti.
A Más világok különleges könyv. Rövid, ugyanakkor borzasztóan lényegre törő és aktuális gondolatok gyűjteménye egy olyan nő tollából, aki maga is átélte a sorait. Majdnem mindet. A többit barátai elbeszélései alapján vetette papírra, de erről majd később…
A PR- és social media menedzserként dolgozó Gabi zenésznek készült, de rájött, hogy „szövegelni” jobban tud, mint dalt szerezni. Ez után horgonyozott le a líránál.
Eleinte béna verseket írtam, de szerintem ilyenkor még mindenki béna, kivéve József Attilát
– emlékszik vissza a fiatal nő, aki azóta felnőtt, és kinőtte gyermekkori „hiedelmét”, miszerint kizárólag szerelmi szenvedéstörténetekből születhet jó vers (hiszen az irodalomórákon tanult szerzők munkáit olvasva a költői álmokat dédelgető diákokban rendre ez az érzés támad).
19 évesen, egy szakítást követően a papírlapot az Instagramra cserélte, és a közösségi médiában osztotta meg ötsoros verseit. A rövid versikék hamar eljutottak a célközönséghez, a lányt pedig egyre többen bekövették a platformon, mígnem a Fiatal Írók Szövetsége felajánlotta, hogy kiadja az első kötetét.
A mostani, Más világok című kötetét már a Libertine Könyvkiadóval együttműködésben írta meg. Gabit elmondása szerint nagyon motiválta és inspirálta, hogy a kiadót vezető Szabados Ágnes megkereste a közös munka ötletével.
Megírni egy teljes verseskötetet nem kevés munka, ő azonban „tervezett érzelemkirohanásként” jellemezte azt a néhány hónapot, amely alatt megszülettek a szövegek. Az imposztor szindrómában szenvedő lány korábban évekig nem írt.
Egy kötet mindenkiben benne van, mi van, ha csak ennyire vagyok elég?
– gondolta, így a lehető legjobbkor jött a lehetőség, és született meg a Más világok. Kiderült, Gabi nem csak egyslágeres – egykötetes – csoda.
Ezek a sztorik mind megtörténtek. Lehet, hogy velem, de az is lehet, hogy más korban és más nőkkel. A mondatok többségét én kaptam, néhány versemet azonban a barátaim történetei és sérelmei inspirálták. Nincs benne semmi kitaláció, minden, amit leírtam, valakivel megtörtént
– fogalmaz.
Nyers, húsba vágó, életszagú szövegek ezek: szakítás, fájdalom, elhagyás, szexuális emlékképek, generációs problémák, ugyanakkor örömteli pillanatok is megelevenednek a lapokon.
Vitathatatlan, hogy ezek a történetek bárkivel és mindenkivel megtörténhetnek, sőt meg is történnek. Talán épp ezért kijózanító kézbe venni a kötetet. Az olvasó kénytelen szembenézni az őt ért sérelmekkel és reflektálni a történtekre, hiszen ez lehet a gyógyulás felé vezető úton tett első lépés.
A költőnő tavaly költözött Londonba, így sokkal inkább kívülállóként szemléli a munkásságát. Nem tart a beskatulyázástól, sem a megbélyegzéstől, sem attól, hogyan reagálnak a kötetre az ismerősei vagy a magyar olvasók: a londoni életét nem befolyásolja, ha visszhangot ver egy költeménye.
Emögé el tudok bújni, de igazából nem akarok elbújni, hiszen, mint mondtam, ezek a történetek rengeteg emberrel megtörténtek. Nincs ezekben semmi különleges, az egyetlen különbség, hogy én leírom ezeket. A női sorsok felerősített hangja vagyok. Olyan sok pozitív visszajelzést kapok, hogy nem foglalkozom a negatív hangokkal.
A személyes hangvétel ellenére nem kioktató, nem megrovó, nem bűntudatkeltő céllal írta a verseket. Nem akar senkiben rossz érzést kelteni, mint mondja, annyi volt a célja ezzel a kötettel, hogy megmutassa, minden szavunk és tettünk számít, hiszen nem tudhatjuk, mennyi szorongást okozunk velük másoknak.
(Borítókép: Szabó Lilla)