A Megváltó hét szava a keresztfán fortepiano változatát adja elő Tóth-Vajna Gergely és Tóth-Vajna Zsombor, a fiatal orvos-zenész ikerpár a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostorban Nagyszombat délutánján. A program a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa kezdeményezés programjának része.
A bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor meghatározó szereplője a Bakony kulturális, művészeti és zenei életének. A nyolc bencés szerzetesből álló közösség a szerzetesi hagyománynak megfelelően zenei kultúrát teremt és ápol, és gazdag kulturális kínálattal várja a látogatókat. Április 16-án 18 órakor a Tóth-Vajna testvérpár mutatja be Haydn: A Megváltó hét szava a keresztfán fortepiano változatát.
A két előadó, Tóth-Vajna Gergely és Tóth-Vajna Zsombor ikrek, tizenkét perc van köztük, mindketten orvosok és mindketten zenészek.
Egypetéjű ikrekként mindenbe egyszerre vágtak bele, már csak praktikus megfontolásból is: orvos szüleik egy időben tudták zongoraórára vagy edzésre vinni őket,
később meg jól jött az állandó társ a négykezeshez, miközben a többi gyerek partner után nézhetett.
Nyolcévesen kezdtek furulyázni, de tragikusan ment a játék.
Aztán egy nap a szüleink elé álltunk, hogy szeretnénk egy zongorát. A 90 éves üvegszobrász dédnagyapánk azt mondta, ha apánk talál egyet, ő megveszi nekünk.
Édesapjuk hónapokon át végiglátogatta Miskolc összes valamirevaló zongoráját, és pajtában álló szétrohadt hangszertől kezdve 120 éves, gyönyörű bécsi mechanikás zongoráig mindent látott. Ez utóbbi lett a befutó, a két fiú pedig zongorázni kezdett.
A komolyzenei érdeklődés nem a családból jött: otthon Illés, Omega volt a menő, karácsonyfa-díszítésnél barátságos, de enyhén emelt hangú viták zajlottak arról, mehet-e a rock, vagy maradjon Bach. Csak itt fordított szereposztásban: édesapjuk hallgatta szívesen az elsőt, a fiúk meg inkább az utóbbit.
Szűkebb pátriájukban, Miskolcon, a Deszkatemplom gondnokának unszolására ültek először orgona mögé, így kezdődött a szerelem. Azért a szülők próbálták józanul terelgetni a fiúkat: előbb az orvosi pálya, utána a zene. Ebből kicsit több lett.
Hétfőtől szerdáig a SOTE-n voltam, szerda este már kötelező kórus Miskolcon a Zeneművészetin, csütörtökön órák ott, péntek délelőtt anatómia Pesten, délután orgonaóra Miskolcon. Harmadikos egyetemista koromban felvettem a csemballószakot is. Visszagondolva horrorisztikus, nem ismételném meg
– mondja Zsombor, aki orgonaművészként egyúttal a történelmi orgonák elismert szakértője is. Több jelentős historikus orgonán adott eddig koncertet, például az amszterdami Waalse Kerk Müller hangszerén, a híres hamburgi St. Jacobi és Alkmaar Schnitger orgonáján, vagy a lipcsei Tamás Templom Bach-orgonáján alig pár méterre a mester sírjától.
Bár a fiúk közt koncerteken tökéletes az összhang, nekik is össze kellett csiszolódni. Nem volt ritka, hogy próba közepén egyikük lecsapta a földre a kottát és elviharzott.
A zenei fejlődés, koncertezés mellett kisebb részben az orvosi szakmának is hódolnak. Zsombor üzemorvosként, Gergely iskolaorvosként dolgozik. Gergely tavaly érkezett haza Londonból, ahol a Royal College of Musicon karmester- és fortepiano-mesterképzést végzett.
Az orvoslás a testet gyógyítja, a zene a lelket. A karmester hasonlít az orvoshoz, hisz a zenekar olyan, mint az emberi test: meg kell teremteni a harmóniáját. Az orvoslásban is ugyanez a holisztikus szemlélet vezet bennünket.
Gergely koncertjein a soron következő darabot a közönség számára megfogható módon ismerteti egy-egy rövid történettel vagy anekdotával. Ebben példaképe Leonard Bernstein és Solti György.
Dédnagyapjuk nem élhette meg a fiúk sikerét, zongorázni soha nem hallotta őket, de orgonálni még igen. – Öröm volt az arcán, hogy hozzá tudott járulni – állítja az ikerpár.
(Borítókép: Tóth-Vajna Gergely és Tóth-Vajna Zsombor. Fotó: toth-vajna.com)