Mély és fájdalmas mondatok hangoznak el a Mária evangéliumában, nemcsak azért, mert Jézus a halálba megy, és az édesanyjának el kell tudni engedni őt, hanem mert ezek az érzések mindannyiunkat elkísérnek: ha nem szeretem, akkor nem fáj annyira?
Nem lehetett volna jobb időpontot találni a Mária evangéliuma bemutatójának, mint húsvét szombatját, amikor a megfeszített Jézusra emlékezik a keresztény világ. A Müller Péter, Müller Péter Sziámi és Tolcsvay László által jegyzett műben a jól ismert bibliai történet elevenedik meg, de nem Jézus, hanem Mária szemszögéből.
Magával ragadott a tény, hogy míg az evangéliumok is alig beszélnek Szűz Mária életéről, az egész világ hozzá imádkozik
– mondta nemrégiben az Indexnek adott interjújában Tolcsvay László. Szerinte van a Bibliában „egy-két jelenet”, látjuk Betlehemben, a kánai menyegzőn, a kereszt alatt, de hogy mi zajlott le ennek a bibliai nőalaknak, ennek az anyának a lelkében – aki képes elengedni a fiát, miközben tudja, hogy a halálba megy –, az olyan mély és megindító emberi dráma, ami kihatott az egész kultúránkra. Ezt a drámát követi nyomon a rockopera, amit sok év után Győrben állítanak újra színpadra április 16-án, szombaton. A Győri Nemzeti Színházban a próbák egyikén jártunk, amelynek során hol a zeneszerző, Tolcsvay László kért egy kicsivel több basszgitárt, hol a rendező, Juronics Tamás vitetett ki még egy feleslegessé váló széket, hogy szombatra minden tökéletesen összeálljon.
A darabban végigkísérhetjük Szűz Mária (Bordás Barbara) életét az ifjúságától anyaságán át a mennybemeneteléig. A történetet János apostol (Feke Pál) meséli el nekünk, aki hol csupán narrátora, hol részese az eseményeknek. Látomásában először a gyereklány Mária elevenedik meg a színpadon, ahogy a barátnőivel szalad mezítláb a réten, mint bármelyik fiatal, ám már akkor betölti őt valamilyen megmagyarázhatatlan várakozás.
Az angyalok serege aztán megérkezik a jó hírrel, s Jézus megszületése után már együtt látjuk a szent családot: az alkotók Józsefet sem hagyták ki a történetből, az ő meleg, elfogadó szeretete teszi teljessé azt a légkört, amelyben Jézus nevelkedik. A közös kenyérsütés, tésztagyúrás olyan meghitt jelenet, ami bármelyik jól működő, szerető családban ugyanígy zajlik.
Ám Jézus sorsa beteljesedik, s ebben az édesanyjának nehéz feladat jut: eleinte harcol érte, és kéri az Istent, hogy védje meg őt, ne hagyja, hogy megöljék. Jézus sem könnyíti meg a dolgát, először azt a jelenetet látjuk, amikor Mária elmegy hozzá, mert beszélni szeretne vele, ám ő testvérének, anyjának és családjának az apostolokat nevezi, azokat, akik teljesítik Atyja akaratát. Ezután hangzik el a rockopera talán legszebb áriája – Győrben Bordás Barbara gyönyörű előadásában –, amelyben Mária elmondja: „Nem élném túl, ha elveszíteném, / Bár nem volt soha az enyém”, és szinte eszét vesztve a szenvedéstől már úgy könyörög az Úrhoz, hogy mentse föl, oldozza föl ebből a csapdából.
Ekkor vág mellbe a legkeményebb mondat: „Add, hogy ne szeressem! / Ments föl, ó Uram!”
Jézus ezután még egyszer megjelenik nála, de a gondoskodó anyai kérdésre, hogy szomjas-e, éhes-e, úgy válaszol: csakis az Igére. Hosszú és fájdalmas búcsú során kéri az anyját, hogy engedje sorsára, „anyám, csak te állsz az utamba!” – kiáltja neki, Mária pedig elengedi, nem tartóztatja többé, áldását adja rá, s még afelől is biztosítja, hogy nem kell aggódnia az anyja miatt, és csak azután omlik össze, hogy fia távozott. János elbeszéli aztán Mária halálát is: szépen felöltözve, nyugodtan várta, hogy eljöjjön érte a fia és újra együtt legyenek. Jézus szerepében György-Rózsa Sándor méltó partnere Bordás Barbarának.
A darabban egyetlen jelenetben láthatjuk Novák Pétert, Heródes aranyba öltöztetett, rappelő figurája azonban annál emlékezetesebb. Novák a három szerző személyes jó barátja, így is került az előadásba. És bár színpadi előadóként már nem nagyon jelenik meg, ezt a szerepet jutalomjátéknak tartja.
Minden színész szeret gonoszt játszani, mert ennek mindig van aktualitása – mondja az Indexnek a próba után. – A totalitárius államban gondolkodó, önmagától és a hatalomtól megtébolyodott, személyiségében torzult uralkodó időtlen jelensége a társadalmi evolúciónak, és Heródes jelenete találó, klassz villanás. A szövegben Müller Péter Sziámi mindent elkövetett, hogy a hatalmon lévő személyiségeket körbejárja és megfogalmazza. Nagy formátumú, de rettegett uralkodóról beszélünk, akivel kapcsolatban Tolcsvay Lászlónak is megindult a fantáziája zeneileg: 1989-ben a rap még újdonság volt, ezt most egy kicsit még jobban felgyorsítottuk a mai tempónak megfelelően.
Novák szerint az arany az öltözékében azt is jelenti, hogy önmaga szobra, ő ezt próbálta erősíteni. „Azt látjuk ezeken a tébolyult vezetőkön, hogy egy idő után önmaguk szobrává, karikatúrájává válnak. Amikor még az életében a halhatatlanságot kergeti valaki, akkor az ezekben a külsőségekben jól értelmezhető egy színházi közegben.” Úgy véli, amióta az emberiség közösségekben él, és ezeket a közösségeket jellemzően férfiak irányítják, egy idő után a hatalom mindig azt gondolja, hogy az eszközök válogatás nélkül felhasználhatók a célok érdekében.
Bár az evangéliumi történetnek Jézus, az előadásnak pedig Mária a fő- és címszereplője, a darabban Jánosnak jut a legtöbb feladat, és Feke Pál állja is sarat, a hátán viszi az előadást.
A bibliai történettel már nagyon sokszor találkoztam a pályámon, a 2000-es évek elején a Jézus Krisztus Szupersztárban Jézusként szerepeltem, azt a mai napig játszom
– mondja a maratonira nyúlt próba után. Nagy élmény számára most ebben az előadásban részt venni, ahol János vízióját látják a nézők. „Érdekes szerep, izgalmas, misztikus: egyrészt narrátora vagyok az előadásnak, sokszor kívülről tekintek rá a történetre, máskor a saját elmémből »szülöm meg« az adott jelenetet, olykor pedig benne vagyok az eseményekben.” Feke most dolgozik először együtt Juronics Tamással, és örül, hogy részese lehet ennek a látványos, nagy formátumú előadásnak, ahol élő zenekar kíséri az énekeseket.
Sok nehéz szerepet játszom, hála Istennek, amin azt értem, hogy az énekesi vagy a színészi feladatba nagyon bele kell tenni magam, de ez különösen az, hiszen ennek az előadásnak a mozgatórugója kell hogy legyek, és ez komoly fizikai és lelki teljesítményt igényel.
Feke Pál szerint ebben a kemény világban, ami körülvesz minket, és ami valamilyen formában mindenkit megvisel, jó, hogy ezzel a bibliai történettel foglalkozhatnak, amelynek rengeteg üzenete van akár a szeretetről, akár az anya-gyerek kapcsolatról. „Nagyon szeretem, hogy Juronics Tamás sok helyzetet olyan egyszerűen mutat meg, hogy bármilyen hétköznapi szituációba beleképzelhető, mert fontos, hogy egy ilyen előadásnak mindenkihez legyen valamilyen üzenete. Ilyen az a jelenet is, amikor Mária elengedi Jézust.”
A darab rendezője, a Szegedi Kortárs Balett táncosait is vezető Juronics Tamást „szűzen” érte a felkérés, mert bár a legendás, harminc évvel ezelőtti előadás híre, emléke hozzá is eljutott, a művel most ismerkedett meg – aztán beleszeretett.
Könnyű beleszeretni, de nem olyan egyszerű rendezni – mondja az Indexnek –, hiszen nem lineáris a történetvezetés, és nem minden szempontból kibontott szituációkból áll, hanem a dalokon, az oratorikus megszólalásokon keresztül halad a történet, és ennek színpadi igazságot és erős képeket kellett adni.
A színpadra állítás során a kezdetektől ragaszkodtak hozzá, hogy élő zene kísérje az énekeseket – a Győri Nemzeti Színház Werner Gábor vezette zenekara hozza a tökéletes hangzást –, és bár legtöbbször archaikus környezetben mutatták be a történetet, a rendező mégis úgy érezte, hogy a darabban megjelenő emberi motívumokat, érzelmeket akkor tudja erősíteni, ha közelebb hozza a mához, és lehántja róla az archaikus megvalósítás ikonikus képét.
Az ugyanis „berántja” az alkotókat, a játszókat is, olyan gesztusokat kezdenek alkalmazni, amelyek az adott jelmezekhez illeszkednek, és a közönséget is a jól ismert képzőművészeti alkotások irányába viszi el, így azok merevségével kezdi el nézni az előadást. „Ezt oldja fel az a megvalósítás, hogy mai történetként adjuk elő, ezt jelzi a díszlet és a jelmez is: Cziegler Balázs díszletében az archaikus anyagot egy mai szövet fogja össze, Benedek Mari jelmeze viszont teljesen mai, pici gesztusokkal megidézve archaikus vonalakat, színeket.”
Juronics úgy véli, nem érdemes aktuális ügyeket bevonni a darab értelmezésébe: a hatalom, az erőszak mindig is jelen volt az emberiség történetében, most csupán közelebb van hozzánk, azért vagyunk rá érzékenyebbek.
Ez sajnos velünk van, a darab is szól a rosszról, az emberi gyarlóságról, és nem kell nekünk azt gondolni, hogy most másfajta diktátorok vannak: ugyanilyenek voltak régen is. Mindig akadtak, akik nem tudtak jól élni a hatalmukkal – inkább több ilyen volt, mint kevesebb.
A rendező szerint egyáltalán nem véletlen, hogy éppen húsvétkor mutatják be a darabot, ahogy az sem, hogy pünkösdkor lesz a margitszigeti előadás, ugyanakkor a mű a hitbéli üzenetről is olyan egyszerűséggel szól, hogy mindenki számára megfogható, nem zárja ki a nem hívő embereket ennek megértéséből, átéléséből. „Reméljük, ez a nagyszerű előadókkal – táncosokkal, kórustagokkal, szólistákkal és zenészekkel – teli előadás minél több helyen lesz majd látható.”
A LantArt Produkció előadását a győri premiert követően május 3-án Kaposváron, június 6-án, pünkösdhétfőn pedig a Margitszigeten mutatják be, majd további nyári helyszíneken és kőszínházakban találkozhatunk vele.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)