A darab arról az 1925-ös perről szól, amelyben Tormay Cécile-t megvádolták, hogy leszbikus viszonyt folytat Zichyné Pallavicini Eduardina grófnővel. A mű írásakor honnan talált mindehhez forrást?

Megjelent egy könyv: Egy „nyomdafestéket el nem bíró” ügy. A Tormay Cécile per címmel a Balaton Akadémia kiadó gondozásában 2013-ban, amelyben egy bíró, Döme Attila hosszú kutatómunkával összeszedte a per iratait és vallomásait. Az egyetlen fellelhető példányához hozzájutottam az Országos Széchényi Könyvtárban. A könyv konklúziója az, hogy bírói szemmel értékelve szakmailag helyes és megalapozott ítélet született, tehát a gróf által állított fajtalanság nem volt megállapítható, de nem kívánt Tormay Cécile nemi identitásával kapcsolatban állást foglalni.

Szerintem sem érdekes, hogy leszbikus volt-e vagy sem, viszont ahogy ezeket a vallomásokat olvastam, ez tényleg olyan volt, mint egy vígjáték, amelyben maga a férj, Zichy Rafael indított pert a saját felesége és Tormay ellen.

Volt példa akkoriban hasonló perre?

Jogilag bűnnek számított a homoszexualitás, de csak ez a per kapott ilyen óriási sajtónyilvánosságot, éppen azért, mert Tormay Cécile állt a középpontjában. Pont abban az évben zajlott egyébként a Lédererné-féle darabolós gyilkosság pere is – amiről a „Lédererné, mi van a kosárban?” kezdetű kuplé született, és amiről A hentes, a kurva és a félszemű című film is szól –, és láttam olyan újságot, amelynek a címlapján ez a két ügy szerepelt.

Mi érdekelte önt a Tormay ellen indított perben?

Önmagában az, hogy valaki leszbikus vagy sem, nem érdekes. Viszont a korabeli sajtót olvasva kiderült számomra, hogy akkor is ugyanolyan kettéosztott volt a magyar társadalom, mint most: a baloldali így tálalta, a jobboldali úgy. Pont ez a szentfazék nő leszbikus! Ez a téma mindenkit iszonyatosan érdekelt. De a darab a 2012-es parlamenti vitával kezdődik, mert meg akartam indokolni, miért is veszem elő ezt a témát: azért, mert olyan helyzetet mutat be, ami most is itt van velünk, és ha távolabbról nézzük, talán jobban rálátunk az egész mostani ellenségeskedés abszurditására.

Van egy elvárás, hogy a politikai nézeted szerint mit gondolj a Covidról, a háborúról, a nemi szerepekről – Tormay Cécile ezt kavarta meg, mert a „magyar”, „horthysta”, „leszbikus”, „erdélyi” jelzők valahogy nem illenek össze. A jobboldal hatalmas írónak tartja, ahogy Herczeg Ferencet és Wass Albertet is, és elutasítják a züllött Faludy Györgyöt, de hoppá, kiderült, hogy Tormay Cécile lehet, hogy leszbikus – miközben a másik oldal meg azt mondja, hogy nem jó író.

A 2012-es parlamenti vitából mit emel ki a darabban?

Egy jobbikos képviselő nehezményezte, hogy Faludy bekerült a Nemzeti Alaptantervbe, miközben homoszexuális volt, bezzeg irodalmunk nagyszerű transzilvániai vonala, amit Tormay képvisel, nem. Ez szerepel a darabban, illetve a vita, ami aztán a sajtóban folyatódott, erre ugyanis egy baloldali újság megírta, hogy Tormay pedig leszbikus volt, és ezt természetesen minden sajtóorgánum a saját pártállása szerint taglalta. Tormay mindig képes volt megosztani a közéletet: amikor Tarlós István főpolgármester szeretett volna utcát elnevezni róla, többen tiltakoztak, mondván, hogy antiszemita volt. Az Index meg is írta: Tarlós kifarol a Tormay Cécile utcából?

Az kiderül, hogy a pernek valójában mi volt a célja?

Van ennek egy politikai olvasata, Tormay maga azt mondta, hogy ezt a méltatlan pört azért zúdították a nyakába, mert egy „galíciai kommunista”, egy „vörös lelkű” író megfenyegette, hogy ha nem vonja vissza az őszirózsás forradalomról szóló Bujdosó könyvet, akkor botrányba fogják keverni. Ennek a fenyegetésnek azonban nincs nyoma, ő sem árulta el, ki is volt ez a vörös lelkű író, mert az méltatlan lett volna. A pert Zichy gróf indította, aki se nem vörös, se nem galíciai, hanem egy csapodár férj, aki indokot keresett a váláshoz. Olyan ez, mint a Bánk bán, ahol egy magánéleti szálból lesz politikai ügy, de kívülről úgy látszik, és rá is lehet fogni, hogy ez politika. Ilyenre biztos, hogy ma is van példa.

Miért akart elválni a férj?

Mert lett egy szeretője, a feleség viszont – aki annak a katolikus asszonyszervezetnek volt az alelnöke, amelyet Tormay Cécile-lel közösen alapítottak éppen az őszirózsás forradalom idején, ami bátor dolog volt –, nem akart katolikusként az öt gyerekkel elválni, bár gyakorlatilag már külön éltek. Zichy aztán a szolgáktól hallotta a pletykát a két nő kapcsolatáról, és úgy gondolta, megpróbálja ezt. Így indította el az erkölcs nevében a pert, tehát egyáltalán nem volt ennek politikai vetülete, de aztán mégis a politikai térben kezdett el valamit jelenteni az is, hogy esetleg leszbikus, és az is, hogy egyáltalán ez az egész per elindult. A két nő aztán a botrány kirobbantója ellen rágalmazási pert indított, a bíróság pedig – Horthy Miklós kormányzó személyes közbelépésére – nekik adott igazat, és Zichyt másfél év börtönbüntetésre ítélte.

A darab szempontjából nem lényeges, de Tormayról kiderült már, hogy leszbikus volt-e?

A szolgák vallomásai nagyon színesek, de egy részük később hazugságnak bizonyult. Volt egy szolga, aki megfúrta a hálószoba falát – a gróf lefizette, hogy a felesége hálószobájába kukucskáljon –, és nagyon érzékletes pornóleírásokban mondta el, hogyan is volt a két nővel, de később a bíróság kiderítette, hogy onnan nem is lehetett látni azt a részét a szobának.

Tényszerűen tehát nem derült ki, de ha az ember megnézi az életrajzát, látja, hogy nem volt férfi az életében. Egészen fiatalon Olaszországban egy olasz nővel élt együtt, aki bemutatta Mussolininek – akkor lelkes híve lett a fasizmusnak. Amikor hazajött, összebarátkozott Zichynével, később pedig egy másik nővel Mátraházán vett házat, ott is halt meg.

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége elnökeként egyébként mit képviselt?

Elmondta, hogy a nők feladata a világban az, hogy támogassák a férjüket, de közben finoman oda is szúrt a férfiaknak, hogy persze, kellenek ők is, mert háborúznak, meg ott ülnek a parlamentben, de azért az asszonyok tartják meg a világot. Volt tehát egy érdekes feminizmus is benne. A feministák viszont azt mondják, hogy bár a feminizmus egyik ősanyja is lehetne – nő nem nagyon futott be ilyen politikai karriert akkoriban Magyarországon –, csak kár, hogy jobbos volt.

Ma, az internet korában tudjuk, minek van kitéve az, aki ellen rágalomhadjárat indul, de az adott kor viszonyai között ez a per is óriási nyilvánosságot kapott: nem törte ez őt meg nagyon?

De, nagyon megrázta. Azt mondta, emiatt lett szívidegessége, és végül ebben is halt meg 13 évvel később. És hiába mentették fel, ez a bélyeg rajta maradt. Amikor elkezdett politizálni, nagyjából megszűnt írónak lenni, de ő azt mondja, attól szűnt meg írónak lenni, hogy tönkretették. Ennek a nagy magyar asszonyszervezetnek azonban, amelyet vezetett, több mint egymillió tagja volt, és sok mindenkinek segítettek. Tormay is lelkesítette, segítette a nőket, Trianon után pedig nagyon sokat beszélt ennek a fájdalmáról, rengeteg beszédet tartott országszerte. Trianon után úgy lehet életben tartani a lelkeket, mondta, hogy az asszonyok otthon helytállnak és támogatják a családot.

A színdarab csak a dokumentumokon alapszik, vagy van, ami az írói fantázia műve?

A rendező, Stefanovics Angéla kérte, hogy a sok szöveg mellett történjen is valami. Sok minden felsejlik a háttérben a dokumentumokból, és az öt koronatanú a drámában is megszólal, de a vallomásokból az nem derült ki, hogy közöttük milyen viszonyrendszer van – csak sejtjük az alapján, ahogy egymást is eláztatva hazudnak. Végül szőttem egy olyan magánéleti szálat, ami akár meg is történhetett volna. Akkoriban zárt ajtók mögött zajlott a tárgyalás, nem sok minden szivárgott ki, a sajtó is csak találgatott, de az említett könyvből azért sok minden kiderül. Kicsit kellett lavírozni az írói fantázia és a valóság között, de a végkimenetel szempontjából a lényeg nem változott.

Milyen képünk alakul ki a színdarab végére erről a nőről? Megszeretjük?

Ezt kérdezték a színészek is, Urbanovits Krisztina például, aki Cécile-t játssza, de eleinte nekem ő inkább csak egy lakmuszpapír volt, a személye nem érdekelt. De igazuk volt, hogy legyen olyan jelenet, amiben egy kicsit közel kerülünk hozzá, ahol emberivé válik, és lejön ebből a magasztos pózból, ami jellemezte. Vallomást is alig tett egyébként, mondván, hogy hozzá nem ér föl ez az egész. Született tehát egy jelenet, ahol picit szerethetőbbé válik. Az édesanyja, aki már nem élt a per idején, erős kezű nő volt, az apuka viszonylag korán meghalt, tehát két kőkemény csaj élt együtt abban a családban. Ebben a jelenetben az édesanya is „vallomást tesz” – ez nyilván az írói fantázia műve –, és ahogy az anyja beszél róla, kicsit megsajnáljuk. Illetve azt érezzük, hogy te jó ég, ha ez volt az anyja, akkor úgy már sok minden érthető.

És bár vallomást nem tett, sok idézet van Tormay Cécile-től: számomra lenyűgöző az a modorosság és őrületes képzavar, ahogyan írt. Nézőként pedig nem azon gondolkodunk, hogy leszbikus-e vagy sem, inkább azon, hogy ez a politikai megosztottság, amiben élünk – és amit az internet még inkább felerősít, mert szétugrasztja a buborékokat –, mennyire megrontja a legközelebbi kapcsolatainkat is. Ezen kellene már túllépnünk.

(Borítókép: Szabó Borbála. Fotó: Karip Tímea / Index)