Nagy Ervin szerint a színházakat – és az egész művésztársadalmat érintő – kultúrkampf 20-30 évvel veti vissza az országot. Korábban riogatásnak, túlzásnak tartotta, hitt benne, hogy a kulturális szféra semleges marad, ennek ellenére „amikor az emberre rárúgják az ajtót, tönkreteszik az alma materét, fölállítják a mestereit, vagy ők önként távoznak, mert ellehetetlenítik a munkájukat, és kategórián aluli alakok mondják sértetten, hogy »most mi jövünk«, akkor megszólal, megmozdul egy olyan belső hangmag, amit addig az ember megpróbált féken tartani, elhallgattatni” – fogalmazott a hvg 360-nak adott interjúban.

A színész szerint az EU kontrollrendszerét már felülírják a gazdasági érdekek, nem érzi elég erősnek azt. Mit sem ér az uniós tagság, ha a demokratikus szabályokat is felrúgják.

Egyszerűen folyamatosan azt érzem, éreztem, hogy semmibe veszik a demokráciát, és olyan típusú túlhabzás következett be, ami szerintem nem megengedhető. Ha Gyurcsány csinálta volna ugyanezt, akkor is így érezném. Abban is bíztam, hogy máshol van a magyar nép tűréshatára, hogy a vidéki nagyvárosok lakóit minimum berzenkedéssel tölti el, hogy mennyire lejt a focipálya. De úgy tűnik, az emberek kedvét az elmúlt 30 évben annyira elvették a politikától, hogy a cinizmus és a kizárólag a saját zsebet néző szemléletmód uralkodik, és ez még nagyobb csalódottsággal tölt el

– vallotta. 

Mint mondja, a kormány felépített egy egzisztenciális függésre, a régi, jól bevált urambátyám modellre épülő rendszert, amelyet legalább ennyire profin működtetnek is. Azt hitte, a vidéki fiatalok „nagyobb józanságot és aktivitást mutatnak, legalább akkorát, hogy ne legyen újra kétharmad”.

Nagy Ervin nem tudott volna százszázalékos szívvel kiállni az ellenzéki politikusok mellett. Mint mondja, ahhoz, hogy a jobboldali, konzervatív családokból érkező fiatalokat is megszólítsa, az ellenzéknek már jóval korábban – közvetlenül az előválasztás után – el kellett volna kezdenie építkezni, az ifjúságpolitikára koncentrálni, ráadásul a bizonytalan háborús időszak is tovább nehezítette a helyzetet. „A társadalmunk atavisztikus félelmeket cipel, biztonságot ígérő, határozott fellépésre vágyik” – mondta.

A színész nem igazán nyilvánul meg az orosz–ukrán háború kapcsán, azt mégis elmondta, hogy szerinte 

komoly hiba, hogy a kormány azzal riogatja a népet, hogy meg fogunk fagyni, ha egyértelműen kiállunk Ukrajna mellett, miközben Oroszország nyilvánvalóan háborús bűnöket követ el a szomszédunkban.

„Ráadásul épp azzal a hatalommal nem mernek határozottan szembemenni, amely a legnagyobb forradalmainkat leverte” – tette hozzá.

A kijelentése ellenére nem száll be a politikába.

 Igazság és nem helyzet- vagy szituációvezérelt vagyok

– fogalmazott a beszélgetés végén.

(Borítókép: Nagy Ervin. Fotó: Kaszás Tamás / Velvet)