Magyar Nemzeti Balett legújabb, Korlátok nélkül című estje három, a klasszikus balett-technikát fókuszba helyező darabot foglal egybe, és április 22-én mutatkozott be az Eiffel Műhelyházban. William Forsythe A tökéletesség szédítő ereje – The Vertiginous Thrill of Exactitude és Harald Lander Etűdök című alkotása mellett először szerepel a Paquita-szvit az együttes repertoárján, amit Solymosi Tamás balettigazgató és két balettmestere, Mirzoyan Albert és Prokofieva Irina adaptált a társulatra.
Az Eiffel Műhelyház közleményében írta, hogy a Paquita-szvit – más néven Paquita Grand Pas – egyike a legtöbbször átdolgozott klasszikus balettkoreográfiáknak. Az eredeti művet 1846-ban mutatta be a Párizsi Opera balettegyüttese Édouard Deldevez zenéjére, Joseph Mazilier koreográfiájával.
A darabot egy évvel később a szentpétervári cári balett is színre vitte a klasszikus balett atyja, Marius Petipa és Pierre-Frédéric Malavergne koreográfiájával, ez volt Petipa első oroszországi koreográfiája. 1882-ben Petipa felújította alkotását, amit Ludwig Minkus zenéjére egy pas de trois-val, egy grand pas classique-kal (táncszvit) és egy gyerekekre írt mazurkával is kiegészített
– írja az Eiffel Műhelyház, hozzátéve, hogy az eredetileg a napóleoni háborúk idején Spanyolországban játszódó szerelmi történetből, amely Paquita, a cigány lány és a francia tiszt, Lucien d’Hervilly között szövődött, végül ez a később beillesztett táncszvit lett az, ami megmaradt a nagy balettegyüttesek repertoárján, és amit azok számos felfogásban, a társulatok és szólisták képességeit kidomborítva egészítettek ki az évtizedek során.
Az előadás igazi jutalomjáték a Magyar Nemzeti Balett együttese számára, ahol tánckari művészek és a vezető szólisták is egyaránt bemutatják tudásukat.
A társulat igényeihez igazodva a Paquita mellett más Petipa-koreográfiák (A Szilfid, Trilby, Talizmán), valamint Viktor Gzovszkij (Grand Pas) és Mihail Fokin (Armida pavilonja) egy-egy variációja is bekerült a produkcióba, míg a már említett mazurkában a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei mutatják meg tudásukat.
A betanításban Solymosi Tamás balettigazgató és Prokofieva Irina működött közre: az utóbbi a szentpétervári Mariinszkij Színházban töltött csaknem két évtizedes pályafutása során maga is több évadon át táncolt a Paquita-szvitben, de közreműködött még Mirzoyan Albert is, aki ugyancsak a Mariinszkij Színház művésze volt, majd évtizedekig a szentpétervári együttes és a Bécsi Állami Operaház balettmestereként felelt a társulatok kimagasló művészi színvonaláért.
A Paquita-szvit méltó bemutatásához Oleg Molchanov díszletei és Rományi Nóra jelmezei járulnak hozzá, a férfi- és női szólókat hármas szereposztásban Melnik Tatiana, Tanykpayeva Aliya és Sharipova Elena, valamint Balázsi Gergő Ármin, Timofeev Dmitry és Palumbo Valerio táncolják.
(Borítókép: Magyar Nemzeti Balett)