Kortárs műgyűjtők kincseit látni nem csupán olyan élmény, mint amikor megismerjük a kort, a korszakot, amiben élünk, hanem megismerjük a gyűjtőket is, azt a szemléletet, amely alapján döntenek és választanak, egy-egy műalkotást kiemelnek a többi közül.

Vagyis kitárulkozás ez is, ahogyan egy író leírja érzéseit, ahogyan egy festőművész az ecsetet végighúzza a vásznon, s amiért egy fotográfus megnyomja az exponálógombot.

A most látható kiállítás kurátora, Zsikla Mónika így fogalmazta meg a válogatás szándékát:

A tárlat szekciói pillanatképszerűen, a gyűjtemény szubjektív keresztmetszeteiként villantják fel a hazai, kelet-közép-európai és globális művészet összefüggéseit. (…) Az egyes szekciókban a különféle asszociációkat megidéző tárgyak, festmények, fotókollázsok és objektek látványvilága enigmatikus narratívákat elevenít meg.

Kiállítás három szekcióban

A Q Contemporary termei valóban alkalmasak arra, hogy egy ekkora gyűjteményt tematikus válogatásban is a közönség elé tárjanak, ennek megfelelően a kiállítás különböző szinteken három szekcióban tekinthető meg.

• A Poétikus áthallások a kollektív történelmi, politikai és kulturális örökségek mellett Európa és a régió közösen elszenvedett traumáira és történelmi elbeszéléseinek hamis és/vagy igaz voltára is igyekszik reflektálni.
• A Környezetek, amiket belakunk szekció művei az ökológia kérdéseit is érintve térképezik fel az ember által uralt és belakott természet és az épített mesterséges környezet viszonyának rétegeit.
• A Női szerepek női alkotók önreflexióival, illetve a női identitás és a nők reprezentációjának kérdéseivel foglalkozó munkákat sorakoztat fel egymás mellé.

Aki majd látja ezt az kiállítást, az ebben a sorrendben pillanthat bele a Somlói–Spengler műgyűjtő házaspár életébe, de ez a tagolás már azt is mutatja, hogy egy kortárs gyűjtemény darabjai valóban lefedik mindazt, amiről az életünk, a mindennapi szól, a környezet, amely alapjaiban határozhatja meg cselekedeteink eredőjét és irányát, de amitől mindez valóban kézzelfoghatóvá válik, az az:

Hiszen nyissunk ki egy újságot, egy honlapot; üljünk barátokkal egy asztalnál, egy idegen mellett a repülőgépen, vonaton, beszélgetéseinkben előbb vagy utóbb felbukkannak az élet fontos és meghatározó dolgai, szóljon az demokráciáról, háborúról, felmelegedésről, művészetről vagy éppen férfi és női szerepekről.

És így már érthetővé is válik, hogy a Velünk élő történetek egyik nyitóképe miért is egy kissé kopott, magányosan az ég felé nyújtózkodó panelház tömbjének fotója (Kamen Stoyanov), melynek tetején áll a hirdetés helyét hirdető plakát, amelyre ezt írták angolul:

Srácok, ez nem LA, de azért ez is menő hely!

Vlagyimir Putyin Jézus balján

És így nyer értelmet az emberiség történetének egyik legmeghatározóbb alakjának furcsa, gyantából és gumiból formált fejszobra is, Karl Marx koponyájából egy növény hajt ki, keresi a fényt, élni akar. Goshka Macuga alkotása azonban olyan, amely igényli a gondoskodást, merthogy a növényt locsolni kell, gondozni – különben nem marad más nekünk és velünk, csak Trier szülöttjének gumigyantafeje.

De ugyanígy késztet gondolkodásra Zbigniew Libera fénykép/print kollekciója, amely a Más típusú börtön nevet kapta. A képek neve simán lehetne az is, hogy Lego Láger, hiszen koncentrációs táborra emlékeztető, épített játékkörnyezet részleteit ábrázolják, s bár joggal merülhetne fel a kérdés, hogy ugyan kinek jutna eszébe olyan baromság, hogy legóelemekkel idézze meg a holokauszt szellemét, ám mielőtt fejet bólogatva vagy rázva igenelnék a felvetésre, érdemes felidézni azokat az időket, amikor a történelem során valakinek az jutott az eszébe, hogy embereket zárjon lágerekbe.

És ha ezt megtesszük, vagy legalábbis hagyunk időt arra, hogy a gondolat megszülessen bennünk, egészen másként látjuk majd Alexander Shaburov–Viacheslav Mizin Életünk gyertyája című alkotását is, amely a konyhai faliszőnyeg és az ikon festészet háziasítása, és amelyen Jézus balján maga Vlagyimir Putyin ül, kezével eltakarja a gyertyaláng fényét. S még mondja valaki, hogy a művészet nem képes megjósolni a jövőt, a mű ugyanis 2004-ben készült.

Értékteremtő polgári tevékenység

Meg is kérdeztük Somlói Zsolttól, hogy amikor kiválaszt egy megvásárlandó műtárgyat, milyen szempontokat vizsgál, és válaszának elején máris elhangzik az elgondolkoztató, és az a gondolati relevancia,

amely nem csupán az adott pillanatban és évben érvényes, de száz év múlva is az lesz, éppen úgy, mint Molière vagy az Antigoné.

Somlói Zsolt felidézte azt a pillanatot is, amikor megvásárolta gyűjteménynek első darabját, és még az érzést is hozzá tudta kapcsolni, amelyet anno tapasztalt. A rendszerváltás után évekről mesélt, 1992-ről, amikor a társadalom ismét lehetőséget kapott arra, hogy meginduljon a polgárosodás útján. Sokan úgy hitték, hamarosan beérjük a nyugati társadalmakat, kibontakozik a kapitalizmus. Az első kortárs művük Bukta Imre: Délibáb a Hortobágyon című, hat palára applikált alkotása, az első nemzetközi műtárgyat pedig 2001-ben vásárolták, egy Tony Cragg-szobrot.

A műgyűjtést értékteremtő polgári tevékenységnek tartja:

Ehhez sok idő és pénz kell, hiszen ma már a kortárs műtárgyak is kifejezetten nagyon drágák, akár egy harmincéves alkotó festményeiért is fizetnek 5-7-10 ezer eurót, az idős mesterek képei pedig 30-50 milliót is érnek.

De ez, Somló Zsolt szerint, olyan folyamat eredménye, amellyel nem történt más, csak minden visszatért a helyére. A művészet újra megtalálta helyét a társadalomban, és ők ebben az újra formálódó térben járnak nyitott szemmel, és választják ki a számukra fontos alkotásokat.

Merthogy ők a Somlói–Spengler-gyűjteményen keresztül tudják megmutatni azt, hogy számukra milyen az a világ, amiben élünk, milyen értékek és mértékek szerint haladnak a napok, telnek az évek, és épülnek egymásra korszakok.

Somlói Zsolt azt is elárulta, hogy ő nem olyan gyűjtő, aki maga is kedvet kap az alkotáshoz:

Tekinthetjük úgy, hogy ez a gyűjtemény az én alkotásom, a mi alkotásunk. De az sem vonz, hogy ezeknek az alkotásoknak külön múzeumot hozzunk létre.

Gyűjteményükben, bár az utóbbi időben érdeklődésük az olajvásznak felé fordult, ezért is találhatók meg szép számban festmények, rajzok, grafikák és videófelvételek, installációk, textilmunkák, fotók, szobrok.

(Borítókép: Nagy Tamás / Index)