A bérgyilkosból lett színész, Barry Berkman ott folytatja, ahol három éve abbahagyta. A nagy sikerű, szarkasztikus hangvételű sorozat új évadja a korábbiakhoz hasonlóan valódi érzelmi hullámvasút, egy kicsit talán még jobban, mint az első és a második szezon volt.

Az évad nyitójelenete rögtön a jól megszokott stílusban indít, ennek ellenére egy idő után úgy tűnik, a karakterek élete pozitív fordulatot vesz, a sebek begyógyulnak, mindenki boldog, közeleg a happy end. Erről azonban szó sincs, hiszen amikor elsimulni látszanak a nézeteltérések, jön derült égből a villámcsapás, egymást érik a váratlanabbnál váratlanabb fordulatok, a helyzet pedig egyre csak bonyolódik.

A sorozat harmadik évadja kétségkívül az eddigi legizgalmasabb, lévén, hogy sokkal több témakört és hangulatot feszeget, mint a korábbi évadok. Szerelmek születnek, kapcsolatok mennek tönkre, záporoznak a kegyetlen viccek és filmes gegek, és persze vér is folyik. Nagyon sok vér...

A harmadik évad alkalmából egy online kerekasztal-beszélgetésen kérdeztük az alkotó Alec Berget, valamint a főszereplő színésznőt, Sarah Goldberget.

A sorozat nemcsak bűnözésről és gyilkosságokról, hanem a színészetről is szól. A karaktere, Sally Reed is feltörekvő színművész. Milyen érzés eljátszani egy színésznőt?

Sarah Goldberg: Néha megalázó, hiszen eszünkbe jutnak a saját küzdelmeink és történeteink, amelyeket a filmiparban vagy a színházban éltünk át. Ennek ellenére nagyon élvezem ezt a szerepet, mert érdekes viszontlátni, hogy mit is csinálunk mi, színészek. A sorozat készítői már a forgatások elején leszögezték, hogy nem élcelődni akarnak a karaktereken, hanem betekintést nyújtanak a Los Angeles-i előadók életébe: a filmipar rengeteg elveszett lelket szippant magába. Nehéz szándékosan rosszul szerepelni, de vicces látni, ahogy a karakter is fejlődik. Az a legjobb az egészben, hogy nem kell sok kutatómunkát végeznem, elég felidézni a saját történeteimet.

Hogyan befolyásolta a munkájukat a koronavírus-járvány?

Alec Berg: Két hét lett volna hátra a forgatásig, amikor az egész világ megállt. Eleinte azt hittük, legfeljebb három-négy hetet csúszik a produkció, amiből aztán két év lett. Tervet váltottunk, többször átírtuk a harmadik évadot, sőt összeültünk, és a negyedik évadot is megírtuk – emiatt aztán még egyszer át kellett írni a harmadikat... Átgondoltuk, milyen mozzanatok vihetik előre a történetet a későbbi évadokban. Ebből a szempontból jó volt a Covid: rengeteg időt és teret nyertünk, hogy ráérezzünk a folytatásra.

Mi volt a legnagyobb kihívás a harmadik évaddal kapcsolatban?

A. B.: Sejtettük, hogy a rajongók még többet akarnak, ezért a második évad végén nekiálltunk a harmadik évad tervezésének. Számunkra az a legfontosabb, hogy a karakterek hűek maradjanak önmagukhoz. Szerzőként könnyebb dolgunk lett volna, ha a szereplők sorsa más irányt vesz, de az nem lenne hiteles sem önmagukkal, sem a sorozattal szemben. Bele kell látnunk a fejükbe, kideríteni, hogy az egyes karakterek mit csinálnának, a cselekedeteikre pedig hogyan reagálna a környezetük.

A járvány alatt az emberek átértékelték az életüket. A harmadik évadban Barry is jellemfejlődésen megy keresztül. Hogyan formálható egy karakter személyisége?

A. B.: A stábnak nagyon jót tett a szünet, sokkal hosszabb ideig fókuszálhattunk a szereplőkre, így kiiktattuk a gyengébb részeket. A próbákon sokszor éreztük azt, hogy egy adott jelenet egyáltalán nem jó, volt, hogy maguk a színészek sem szerették az aktuális párbeszédet, hiába gyakorolták a szöveget napokig. Mivel Bill Hader [a Barryt alakító színész – a szerk.] remekül improvizál, ráadásul ő a sorozat másik szerzője, neki nem esik nehezére önmagára szabni az anyagot, nem kellett napokig agyalnia a változtatásokon. A színházból érkező szereplőink azonban olyan szövegekhez szoktak, amelyek az idők kezdete óta nem változtak. Ők kiakadnak, ha tíz perccel felvétel előtt jelented be, hogy megváltozott a szöveg. Ha azonban ez kell ahhoz, hogy a sorozat jobb legyen, akkor megváltoztatjuk. Ennek ellenére ügyesen kell egyensúlyoznunk, hiszen a változtatások néha sajnos egyes színészek elvesztéséhez vezetnek...

Mi a legnagyobb változás a korábbi évadokhoz képest?

A. B.: Minden, ami eddig történt, valóság. Mi nem az a stáb vagyunk, aki elfelejti a múltat – nem élednek fel a halottak, nem csak álom volt az a jelenet, ami fáj... –, minden, ami megtörtént, azt tényként kezeljük, és ahhoz képest gördítjük tovább a történetet. Minden szónak és cselekedetnek súlya volt, van és lesz: ez a szabályunk.

Lehet-e komédiának nevezni egy ilyen sötét sorozatot?

A. B.: Mi nem kategorizáljuk a sorozatot, szerintünk se nem komédia, se nem dráma. Egyszerűen az, ami. Félórás részekről beszélünk, a közönség ezért hajlamos komédiaként gondolni rá, de ez a kategorizálás legfeljebb marketing szempontból számít. Rengeteg olyan komédiasorozaton dolgoztam, amelyben percenként elhintettek egy poént. A Barry nem ilyen: drámaibb dialógusok vannak benne, egy ilyen hangulatvilágban azonban sokkal jobban érvényesülnek a humoros jelenetek. Sokkal őszintébb, emberközelibb poénok ezek, mivel megtörik a csendet és a feszültséget, nem pedig csak arról van szó, hogy egymást érik a viccek.

(Borítókép: HBO)