Dubajban két évszak van. Nyár, ami májustól októberig tart, és tél, ami novembertől áprilisig. Persze ez mit sem jelent, ugyanis áprilisban napközben az Emirátusokban már bőven harminc fok a hőmérséklet, tehát ami nekik tél, az nekünk a legkellemesebb balatoni strandidőt jelenti.

Ettől függetlenül az ujjatlan göncök még a szekrényben maradtak, ugyanis idén áprilisra (április 1-jétől május 1-jéig) esett a szent hónap, azaz a muszlim vallás egyik legfontosabb időszaka, a ramadán, az elmélkedés, az odaadás és az adakozás ideje. Ez az a hónap, amikor a mesterségesnek ható turistakiszolgáló város felfedi valódi, és kifejezetten szerethető arcát – mindezt pedig onnan tudjuk, hogy pár napra Dubajba látogattunk egy tanulmányi út keretén belül.

A vállat és a térdet takarni kell, no meg persze azt is, ami e kettő között van. Ezzel a szabályként követhető jótanáccsal pakoltam össze a bőröndömet Dubajba utazásom előestéjén. Minden muszlim vallású ország másképp kezeli a ramadán időszakban „tiszteletlenül” viselkedő, hazájukba látogató turistákat, van, ahol szigorúbb szabályok vonatkoznak az átutazókra vagy bevándorlókra (deportálás, pénzbírság kiszabása), Dubaj nem tartozik ezek közé az államok közé. Sőt, az elmúlt pár évben egyre elfogadóbbak ilyenkor a turistákkal. Na de miket kell ilyenkor figyelembe venni, és pontosan miért?

A ramadán egyik legismertebb szokása a napkeltétől napnyugtáig tartó böjt. Ám a muszlimok nemcsak az ételtől és az italtól tartózkodnak, hanem az agresszív, rosszindulatú és szexuális gondolatoktól is. Mindezek azt a célt szolgálják, hogy ilyenkor még inkább el tudjanak merülni a vallási gondolatokban, és a Korán rendszeres forgatása közelebb vigye őket Allahhoz. A muszlim vallásúak abban hisznek, hogy ez az időszak megtanítja őket az önkontrollra, fegyelmezettségre, empátiára és az áldozathozatal fontosságára – ugyanis fontos eleme a ramadánnak az adományozás.

Tehát turistaként nem túl jó fej dolog ebben az egy hónapban nyilvános helyen köldökig érő dekoltázzsal, rágózva, vagy valamilyen ételt falatozva felváltva locsolni a szánkba, a testünkre a hideg vizet.

Talán nem ördögtől való kérés ezeknek a dolgoknak a szem előtt tartása, ehhez képest nem egy turistával találkoztam, akik spagettipántos miniruhában és papucsban csattogtak, de nem láttam, hogy helyi hivatalos személyek a TEK-eseket megszégyenítve ugrottak volna rájuk egy hidzsábbal, és bizony, velünk is előfordult, hogy fogyasztottunk vizet az utcán, mégsem verte ki senki a kezünkből a palackot.

Dubaj egy igazi turistaparadicsom, ami azt is jelenti, hogy a város nagy része ezt az igényt hivatott kiszolgálni. Ez a tény pedig folyamatosan formálja Dubaj arcát. Kezdve a gombaként szaporodó felhőkarcolókkal egészen addig, hogy míg pár éve ramadán alatt elfüggönyözött ablakok és paravánok mögött lehetett csak étteremben enni, most már minden vendéglátóhely ugyanúgy üzemel, mint máskor.

Nyugis böjti gitárok

Ramadán alatt semmilyen helyen nem játszanak populáris dalokat, ilyenkor szigorúan instrumentális, „ramadánkompatibilis” muzsikák szólnak mindenhol. Ezt a szokást be lehetne vezetni országtól és vallástól függetlenül mindenhol és mindig. Bár ugyanúgy szól valami, mégis kevesebbnek tűnik így a zaj, a nyüzsgés, a feszültség az éttermekben és plázákban egyaránt. Fókuszáltan lehet másokra, vagy akár saját magunkra figyelni, ha gitárpengetést hallgatunk.

Ám turistaként a ramadán egyik legjobb része, hogy részt lehet venni különböző iftar vacsorákon. Az iftar az az étkezés, ami megtöri a böjtöt. Ezek a vacsorák nem kizárólag muszlim vallásúaknak szólnak, bárkit szeretettel várnak, és érezhetően örömmel fogadnak mindenkit. Ezek az étkezések olyan hangulatban telnek, mintha egy húsvéti reggelit gyúrnának össze egy karácsonyi vacsorával, amit megfejelnek egy szülinapi zsúrral. Persze az iftar nem azt jelenti, hogy egy hónapon keresztül minden nap társaságban kell eltölteni ezt az étkezést, nyugodtan az otthon magányában is lehet, de mindenképp van egy nagyon jó hangulata. Ilyenkor rengeteg étterem és hotel külön iftar menüvel készül, ami nagyjából egy svédasztal, rengeteg elő- és főétellel, és olyan mennyiségű édességhalommal, amit látva egy fogorvos azonnal feladná a praxisát. Három ilyen iftaron vettünk részt, és mindegyiken azt tapasztaltuk, hogy különböző nemzetiségű és vallású emberek közösen várták azt a pillanatot, amikor megtörhették a böjtöt. Itt vált el, hogy ki koplalt napközben és ki nem, mert akik nem tartják a ramadánt, egyből az ételek felé vették az irányt, akik böjtöltek, inkább egy pohár vizet fogyasztottak először.

Lakoma után ima

Iftar után a muszlim vallásúaknak kötelező beiktatniuk egy egyórás imát. Mivel Dubajban közlekedni főként autóval érdemes, illetve a kis csoportunk számára biztosítottak egy autót és egy sofőrt, így programról programra vele jártunk. Az egyik vacsora után egy késő éjjel kezdődő, kifejezetten ramadán alkalmára adott koncertre voltunk hivatalosak, de a két esemény között maradt másfél óra, amit a Marina negyedben szerettünk volna eltölteni. A sofőrünk kedvesen megjegyezte, hogy szívesen elvisz minket oda, de számoljunk azzal, hogy akkor egy órát minimum ott kell maradnunk, mert neki imádkoznia kell.

Ebbe a mondatba összpontosul minden, amit érdemes tudni arról, hogy milyen Dubajba utazni ramadán idején. Ha tiszteled az ottani szokásokat, attól még nyugodtan lehetsz tipikus turista, mindent össze lehet egyeztetni.