Vajon milyen lesz a világunk 35 év múlva? Fiatal képzőművészek gondolkodtak el a közeljövőn, izgalmas alkotások születtek.
A szomszédban háború dúl, atomfegyverekkel fenyeget az orosz ex-KGB-és elnök, a globális felmelegedés mindennap félreérthetetlen üzeneteket küld, két perc múlva értéktelenné válhat a pénzünk, kiderült, hogy a világ nagyhatalmai nem képesek megfékezni egy vírust sem, ezzel időről időre pandémiára ítélve az egész emberiséget,
és még Kulcsár Edina is otthagyta Csutit.
Csak néhány dolog a hétköznapokból, amitől ha a jövőbe tekintünk, nem egy izgalmakkal, repülő autókkal, az éhínség megoldásával kecsegtető képet látunk. Disztópiák százai avanzsálnak önkényes forgatókönyvíróvá minket, pont ezért volt üdítő tapasztalat Szentendrén a MANK Galériában megnézni 35 év alatti képzőművészek alkotásait, akik a változatosság kedvéért utópiába csomagolták vízióikat.
Negyedik éve rendezi meg a fiatal művészek tárlatát a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. Huszonnégy fiatal alkotóművész munkái reflektálnak a jövőbeli személyes terek alakulására, a társas kapcsolatok minőségére, vagy elevenítenek meg olyan tárgyakat, amelyek az elkövetkező időkben a hétköznapjaink részét is képezhetik.
A pályázatokat a 2057-es éven merengve kellett elkészíteni, ez a dátum pedig azért is izgalmas, mert elég távolinak tűnik, ám három és fél évtized mégsem olyan sok, főleg ha azt nézzük, hogy a pályázók maximum ennyi időt éltek eddig.
Az alkotások sokszínűek, mindegyik elem más technikával és más elgondolással készült, így nincs két ugyanolyan mű. Ami külön élvezeti faktor, hogy mindegyik alkotás mögött nagyon személyes és nagyon egyedi elgondolás kapott helyett. Ezt a műveket szemlélve is megfigyelhetjük, de a MANK Galériában elvárás, hogy minden alkotó mellékeljen a saját művéről egy kísérőszöveget, amelyre mankóként támaszkodhatunk, hogy segítsen az értelmezésben, de nem határolja be a képzeletünket, ha esetleg teljesen más irányba indultak el a gondolataink az adott tárgyat szemlélve.
Ez több szempontból is remek ötlet, ugyanis azokhoz is közelebb viszi a művészetet, akik nem szívesen mennek kiállításra, ha teljesen magukra vannak hagyva a kiállított művek értelmezésével,
mert attól félnek, hogy a vitrinbe zárt poroltót fogják csodálni a lényeg helyett.
Másrészt elhúzza a függönyt az alkotók és a befogadók között is: kicsit több betekintést kapunk a képzőművész gondolataiba, érzéseibe, ettől pedig mi is könnyebben tudunk kapcsolódni a kiállított művekhez.
Az alkotások között sétálgatva először előemésztve a látottakat, majd elmerülve az alkotók írásaiban érdekes érzés kerített hatalmába. Utoljára talán Az ötödik elem című film árasztott olyan jövőhangulatot, amely hasonlított ma ismert világunkhoz, mégis voltak benne eltérések, és bár megjelentek benne olyan víziók, amelyek mai értékrenddel szemlélve negatív változást jelentenek (hatalmas szmog a földön, cellaszintű élet, elidegenedés), mégsem lett utána depressziós a hangulatunk.
Hasonló érzésekkel lehet szemlélni ezt a kiállítását is: ritkán van alkalmunk félelmek és prekoncepciók nélkül merengeni a jövőn, így a tárlat átbogarászása szinte felér egy terápiával. Humor, játékosság, kreativitás jellemzi a műveket és a fiatal képzőművészeket.
Az egyik első alkotás, amelyen megakad a tekintetem, úgy néz ki, mint egy mozdony, de közelebb cammogva látszik, hogy a művész eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha 2057-ben már fapados utakat is szerveznének a Holdra. Látjuk a jól ismert MÁV-szerelvényt – űrutazásra optimalizálva. Az olvasott szöveg csípős kritika a jelen vasútjáról, az alkotó ugyanis nehezen bírja elképzelni, hogy 35 év múlva az alapvető gondok megszűnnének, csupán másik vonalon ütnék fel a fejüket.
A kezdetekben eltervezett 2038-as átadási ceremónia 2057-re tolódott az időközben a Holdon alapított kolóniák miatt. Az elvárások megnőttek, a turistáknak kevés lett a Föld körüli sétarepülés, már mindenki a Holdra akart eljutni. Súlyos újratervezések következtek, a MÁVAG 38-as típusú antigravitációs transzportvagonoknak teljesen új elvárásoknak kellett megfelelniük. A magyar mérnöki bravúrok e csúcsa 2057 novemberétől kezdi szállítani utasait 25 személyes holdkompjain minden hónap második szerdáján. Figyelem! Pót- és helyjegy váltása kötelező. Járatunk a Kiskunhalas–Párák tengere közötti szakaszon hótorlaszok miatt előreláthatólag 2,5 órát késik. Megértésüket köszönjük.
A kiállítás június 11-ig megtekinthető, aki Szentendrén jár, ne hagyja ki, de célzottan arra kanyarodni is érdemes.
(Borítókép: Csákvári Zsigmond / MANK)