Szétszedték a színpadot az előadók az Eurovíziós Dalfesztivál második elődöntőjén. Volt itt minden, ami kell, rózsaszín, csillogós rodeóbika, rémálmokat idéző bohócok, és persze millió ballada.
Az első elődöntő meglepő eredményei után csütörtökön, május 12-én a második elődöntő hozta a vártakat az Eurovízión. Természetesen megint egy jól bevált, extrakínos nyitóprodukcióval indultunk az egyik műsorvezető, Alessandro Cattelan vezetésével. A dalok technikailag jobbak voltak ebben az elődöntőben, és a közönség is sokkal élénkebbnek és hangosabbnak tűnt, sokan mégis hiányolták az elvetemült és érdekes produkciókat.
Elsőként a finnek rockzenekara, a The Rasmus lépett fel, akik gyakorlatig egy rockkoncertet varázsoltak az Eurovízió színpadjára. Úgy tűnik, ezt a közönség is értékelte, hiszen végigüvöltötték az egész dalt. Ha a múltkor a litván énekesnő a hatvanas évekbe vitt vissza minket, akkor a The Rasmus egyértelműen hozta a kétezres évek nosztalgiáját. Ezek után az izraeli dal jött, ami még jobban felpörgette a közönséget.
Az este egyik legkülönlegesebb dalát a szerb Konstrakta hozta. Szinte lehetetlen megmondani, hogy milyen stílust képviselnek. A dal szövege a mentális egészség fontosságára hívja fel a figyelmet, és az egész olyan, mintha valami elborult underground művészeti projektből szabadult volna el, de a legjobb értelemben. Ha már elborult produkció, a Circus Mircusra Georgiából nincsenek szavak, most viszont a rossz értelemben. Azzal még nem is lenne baj, hogy értelmezhetetlen jelmezekben láthattuk a zenészeket, de a dal sajnos nem volt elég őrült ahhoz, hogy ezt elvigye a hátán. Ha egy picivel több lett volna benne, akkor simán döntős, mert a színpadkép hozta az Eurovízión várt elvetemültséget. De még ez is jobb volt, mint a sok ballada, amit végig kellett hallgatnunk.
San Marino versenyzőjét, Achille Laurót sajnos a fesztivál előtt sokan betámadták az interneten, hogy zenei és öltözködési stílusa nagyon hasonlít a tavalyi győzteshez, Achille azonban már bőven a Måneskin megalakulása előtt is ezt képviselte. Az előadó hatalmas show-t hozott az Eurovízió színpadjára, de sajnos az ének néhol el-elcsúszkált. Azt a rózsaszín, csillogós rodeóbikát pedig valószínűleg egy darabig senki nem fogja elfelejteni.
A rengeteg ballada között szerencsére akadt izgalmas is, hiszen az ausztrál Sheldon Riley akkorát énekelt, hogy szem nem maradt szárazon. Románia versenydala bár zeneileg tipikus eurovíziós pop, mégis volt benne valami plusz, és a kommentekből ítélve az internetes közönség is szerette. Nagy esélyesként indult Lengyelország, de sajnos élőben nem jött át a dal annyira, mint a felvételeken. Ráadásul valamiért úgy döntöttek, hogy vizuális effektként a képernyőn vízcseppek folynak le, ami elképesztően kínossá és amatőrré tette az amúgy nem rossz produkciót.
A svédek gyakorlatilag a legnagyobb slágergyártói az Eurovíziónak (és úgy alapból Európának), így nem meglepő, hogy Cornelia Jakobs Hold Me Closer című dala a fogadási oldalakon mindenhol benne van az első háromban: elképesztően fülbemászó dallam, nagyon jó ének és szöveg jellemzi. Nem lenne meglepő, ha bőven az Eurovízió után is játszanák az európai rádiók, mert tényleg nagy sláger.
Extra produkcióként végre hallhattuk a két énekes műsorvezetőt, Mikát és Laura Pausinit, akiket szerencsére most nem öltöztettek a rózsaszín legrondább árnyalatába. A produkció hozta a kötelezőt, de többre számított mindenki két ilyen jó hangú előadótól.
A döntőbe továbbjutottak listája:
(Borítókép: A We Are Domi együttes tagjai az Eurovíziós Dalfesztivál második elődöntőjén 2022. május 12-én. Fotó: Marco Bertorello / AFP)