Index Vakbarát Hírportál

Orbán Viktor váratlant húzott, és valószínűleg jól tette

2022. május 16., hétfő 08:54

Orbán Viktor szétrobbantotta a köznyelvben csak „emberminisztériumnak” hívott tárcát, és létrehozta a Kulturális és Innovációs Minisztériumot, vezetésére pedig Csák Jánost kérte föl, aki igazi jolly joker. Az ötödik Orbán-kormányban ismét új név születik a kulturális ügyek felügyeletére, érdemes tehát megnézni, hogyan alakult ez az elmúlt években, milyen koncepció állt a szervezeti struktúra és az elnevezés mögött.

A kulturális tárcák kialakítása mögött mindig tetten érhető valami olyan kormányzati filozófia, ami túlmutat egy minisztérium hatáskörén. Anélkül, hogy nagyon messzire nyúlnánk vissza a történelemben, érdemes felidézni Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter tevékenységét (1922–1931), ami azt a célt szolgálta, hogy az 1920-as trianoni békediktátum után területileg és gazdaságilag meggyengült országot az oktatás, a tudomány és a kultúra segítségével emelje olyan rangra, amit Európa más országai is elismernek.

Az ő idejében jöttek létre külföldön a Collegium Hungaricumok, nem utolsósorban azért, hogy Magyarország jó hírét vigyék a világban. (Ezekről az intézményekről később még szó lesz.) Klebelsberg tárcája kultuszminisztérium volt – ezt a kifejezést akkor használjuk, ha a vallásügyek is oda tartoznak, s ez a legújabb időkben is sokáig így volt.

A kulturális minisztériumok történetét azonban most csupán a rendszerváltástól nézzük át, kiemelt figyelemmel a Fidesz-vezette kormányzati ciklusokra, hiszen a mai történések abból következnek, ezekben az időszakokban volt tetten érhető az a kormányzati-miniszterelnöki szándék, ami ma is alakítja a politikát. Ezen a poszton találjuk egyébként a legtöbb, egyébként nagy tekintélyű „civilt” (írót, tudóst, kutatót, professzort), aminek szintén jelentősége van.

Antall-, Boross-kormány (1990–1994)

Antall József 1990-ben megalakuló kormányában a kultúra és az oktatás egy tárcához tartozott, ahogy az előd, Glatz Ferenc idejében is: az első művelődési és közoktatási miniszter a rendszerváltást követően Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, egyetemi tanár lett, őt Antall József 1993-as halála után Boross Péter kormányában Mádl Ferenc jogtudós, egyetemi tanár követte.

A hagyományos kormányzati struktúrába illeszkedő tárca élén komoly tekintélyű professzorok álltak, ahogy ez aztán a konzervatív kormányok idején szinte szokássá vált. Ebben az időszakban, 1993-ban jött létre a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) elkülönített állami pénzalapként, kezelését ekkor még a Művelődési és Közoktatási Minisztérium látta el, hiszen ennek a ciklusnak a feladata az állampárti struktúrák lebontása volt, a kultúra finanszírozása terén is. És ekkor jött létre a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) is – 1992-ben alapította meg 22 magyar művész –, ami aztán később, a második Orbán-kormány idején kezdett nagyobb szerephez jutni, amikor 2011-ben köztestületté nyilvánították.

Horn-kormány (1994–1998)

Az 1994-ben kormányra jutó Horn Gyula szintén meghagyta a Művelődési és Közoktatási Minisztériumot, ezt kapta meg az MSZP koalíciós partnere, az SZDSZ. A ciklust Fodor Gábor kezdte és Magyar Bálint fejezte be.

Ekkoriban kezdett kibontakozni annak a kultúrharcnak a csírája, aminek a lenyomata természetesen a politikában korábban is megvolt, de szimbolikus ügyek révén nyert nagyobb jelentőséget.

Ekkor kezdték el ugyanis tervezni az új Nemzeti Színházat, és akkor vette kezdetét a színházak körüli máig tartó világnézeti és egzisztenciális harc. Az új Nemzeti vezetésére négy érvényes pályázat érkezett: Balogh Gábor, Tompa Gábor, Ascher Tamás rendezők és Bálint András színész-rendező közül a kultuszminiszter az utóbbit nevezte ki (Bálint András később lemondott).

Az új Nemzeti Színház építése 1998 márciusában elkezdődött, a gödröt ki is ásták, az új kormány azonban október 29-én leállította az építkezést, és új helyszínt jelölt ki, mondván a belvárosi Erzsébet tér környezetvédelmi és közlekedési szempontból nem felel meg a célnak, plusz a színház megépítése az eredeti tervek szerint túl drága lett volna, de vita volt az építész és a leendő igazgató személyéről is.

Első Orbán-kormány (1998–2002)

Orbán Viktor 1998-ban alakíthatott először kormányt, és ő már különválasztotta a kulturális területet és az oktatást. Előbbi a hangzatos Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NEKÖM) nevet kapta, ezt kezdetben Hámori József biológus, egyetemi tanár vezette, 2000-től vette át Rockenbauer Zoltán, aki országgyűlési képviselőként már jártas volt a politikában, az Oktatási Minisztérium élén pedig először Pokorni Zoltán fideszes politikus, 2001-től pedig Pálinkás József atomfizikus, egyetemi tanár állt.

Hogy miért kellett különválasztani a két területet, és miért kapott a kulturális tárca ilyen szokatlanul hosszú nevet, arra két magyarázat is lehet: az egyik, hogy az Orbán-kormány szerette volna a nevében is kifejezni, hogy a – hangsúlyozottan nemzeti – kultúra a múltban gyökerezik, és a hagyományokra épülve építi a jövőt. A másik magyarázat is ehhez kapcsolódik, nevezetesen, hogy 

ekkoriban ünnepelte az ország az államalapítás ezredik évfordulóját

(ennek nyitánya volt a „koronaúsztatás”), és ebben a Nemeskürty István író által vezetett Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal mellett fontos szerepet kapott a kulturális tárca is, 63 milliárd forintot biztosított például múzeumok rekonstrukciójára, műemlékek, szobrok állítására, felújítására.

Mintegy háromezer településen adtak át millenniumi zászlót, és bár ezt a fővárosi liberális értelmiség fanyalogva nézte, az országzászlók ceremoniális átadása helyben sokat jelentett és megmozgatta a települések apraja-nagyját a népdalköröktől a hagyományőrzőkig. (A Fidesz valószínűleg ekkor alapozta meg a vidéki támogatottságát.)

Először kapott tehát beszédes nevet a tárca, és ekkor történtek olyan szimbolikus lépések is, amelyek a kormányhoz köthető kulturális identitást célozták. 

Az új Nemzeti Színház „áthelyezésével” az Orbán-kormányhoz kapcsolódott annak megépítése is,

ami – sok huzavona után – végül Siklós Mária építész tervei alapján készült el, az első igazgató Schwajda György lett. De ekkor kezdték építeni a Művészetek Palotáját is (mai nevén Müpa), a nagy kulturális beruházások iránti szándék tehát már látható volt a Fidesz kultúrpolitikájában.

Medgyessy-, Gyurcsány-kormány (2002–2006)

A 2002-ben hivatalba lépő Medgyessy Péter vezette kormány érdekes módon meghagyta ezt a struktúrát, sőt még a kulturális tárca nevét is. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát először Görgey Gábor író vezette, őt egy év múlva Hiller István váltotta – ő nevezte ki a ma is regnáló Baán Lászlót a Szépművészeti Múzeum élére –, Medgyessy Péter lemondása és Gyurcsány Ferenc 2004-es hivatalba lépése után pedig Bozóki András politológus, szociológus lett a kulturális tárca vezetője. Az oktatási miniszter végig Magyar Bálint volt.

Bozóki nevéhez fűződik a PANKKK felkarolása, amely 2005-ben a kormány hivatalos programja lett. A PANKKK-ban szereplő műfajok köre: a pop-, rock-, metál-, elektro-, world-, folk- és jazzirányzatok. A program elsősorban az élő zenei produkciókat támogatta.

Második Gyurcsány-, Bajnai-kormány (2006–2010)

2006-tól Gyurcsány Ferenc folytatta a kormányzást, és a két tárca itt újra eggyé vált, az oktatási és kulturális miniszter pedig Hiller István lett, és maradt Gyurcsány bukása után is, amikor 2009-ben Bajnai Gordon vette át a kormányfői posztot. A szakpolitikus Hiller nagyobb botrányok nélkül vezette a tárcát, annak is csak később lett jelentősége, hogy 2008. július 1-jétől Alföldi Róbertet nevezték ki a Nemzeti Színház igazgatójának.

Második Orbán-kormány (2010–2014)

Orbán Viktor valószínűleg az első kormányzati ciklusából okulva hozta létre 2010-ben a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma (Nefmi) nevű gigatárcát az Oktatási és Kulturális Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, valamint az Önkormányzati Minisztérium sportpolitikáért felelős részlegének összevonásával, vagyis minden olyan területtel, ami nem hozza a pénzt, csak viszi. Élére Réthelyi Miklós orvos-egyetemi tanárt nevezte ki, akit két év után váltott Balog Zoltán – ekkortól lett a tárca neve Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) –, aki ugyan eredeti foglalkozására nézve református lelkész, ám mivel országgyűlési képviselő és 2010-től a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban államtitkár volt, inkább nevezhető politikusnak, mint egy professzor.

Az összevonásban az játszhatott szerepet, hogy Orbán Viktor, aki az első miniszterelnöksége alatt legendásan rövid, ám lényegre törő kormányüléseket tartott, 

megelégelte, hogy a miniszterek, akik nem tudtak a kormányüléseken kibontakozni, utána egyesével próbáltak lobbizni nála.

A különböző alterületeket a továbbiakban hol nagyobb formátumú, hol súlytalanabb államtitkárok látták el – a kultúráért kezdetben Szőcs Géza erdélyi költő, 2012-től L. Simon László, 2013-tól Halász János, az oktatásért pedig Hoffmann Rózsa felelt –, nekik ebben a struktúrában már a közvetlen felettesükhöz kellett fordulniuk, Orbánnak kevesebb miniszterrel volt dolga. Amikor ráadásul nagy tekintélyű, de államigazgatási ügyekben járatlan professzorok kerültek a tárca élére, államigazgatási problémák nem is igen „mentek keresztül” rajtuk.

Ez annál is érthetőbb lépés volt a miniszterelnök részéről, mert ekkor kellett megbirkózni a gazdasági válság hatásaival is, és ez előrébb való volt a kulturális ügyeknél, igaz, 

Szőcs Géza már akkor borzolta a kedélyeket különböző ötletekkel,

például egy sok-sok metamorfózison átesett múzeumi negyed tervével. Még Alföldi Róbertet is a helyén hagyták, bár a Nemzeti Színház egyes előadásai az Országgyűlésben is előkerültek.

Miután Réthelyi Miklós lemondott és Balog Zoltán átvette a humán csúcsminisztérium vezetését, a tárca további két – a társadalmi felzárkózásért és az egyházakért felelős – államtitkársággal bővült, így az államigazgatás tovább centralizálódott, az egyes területeknek pedig házon belül kellett versenyezniük a figyelemért és a forrásokért.

Harmadik Orbán-kormány (2014–2018)

Orbán Viktor azonban a gazdasági nehézségek rendezése után sem szedte szét az EMMI-t, és bár brutális gigaminisztériumot kellett vinnie, Balog Zoltán megbirkózott még egy cikluson át a feladattal, Hoppál Péter személyében pedig (aki eredeti foglalkozására nézve egyházzenész, karnagy, de 2009-től már országgyűlési képviselő) olyan kultúráért felelős államtitkárt nevezett ki, aki képes volt az egész cikluson át felügyelni a területet. Nem véletlen, hogy erősen tartja magát a hír, amely szerint Csák János újonnan létrejövő minisztériumában (lásd ötödik Orbán-kormány) ismét ő felel majd államtitkárként a kulturális területért.

Hoppál kulturális államtitkársága alatt emlékezetesebb kultúrharcos összecsapás nem történt – például azzal foglalkozott, hogy lehessenek közmunkások a közművelődésben is –, ám a 2013-ban indult Liget Budapest projekt körül kialakuló tiltakozási hullámot már neki (is) kellett kezelni.

Negyedik Orbán-kormány (2018–2022)

Orbán Viktor 2018-ban ismét kormányt alakíthatott, az EMMI-t azonban még ekkor sem robbantotta szét, sőt ismét professzort nevezett ki, Kásler Miklós onkológusprofesszort. (Ekkortól az egyházügyek már Semjén Zsolt tárca nélküli miniszterhez, miniszterelnök-helyetteshez tartoztak.) A Kultúráért Felelős Államtitkár Fekete Péter, a Főváros Nagycirkusz igazgatója lett, aki korábban a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója is volt.

Fekete regnálása alatta sínre került a Nyugati pályaudvar mellé tervezett Nemzeti Cirkuszművészeti Központ, ám mivel a fent vázolt centralizáció mellett erős decentralizáció is végbement az Orbán-kormányok alatt a kultúrában – erről nemrégiben részletesen írtunk –, jelentős szerepet nem játszhatott. Igaz, 2020-ban módosították az előadó-művészeti törvényt – ekkor vette át és mentette meg a főváros a Katona József, az Örkény István és a Radnóti Színházat, valamint a Trafót attól, hogy a kormányzat beleszóljon a vezetésükbe –, így a sok éve zajló színházi kultúrharc újabb állomáshoz érkezett. De például a filmek körül kialakuló pénzosztási mizéria az előbb említett decentralizáció miatt már nem érinti a kulturális vezetést, hiszen ott is már régen önálló erőközpont dönt.

Ennek tudatában nem volt teljesen biztos, hogy a kultúra újra önálló területet kap a kormányban, hiszen 

olyan párhuzamos döntési és finanszírozási struktúra alakult ki – jórészt egyébként ebben a ciklusban –, hogy ez már önálló minisztérium nélkül is „elketyeg”.

Az MMA és az NKA mellett a Nemzeti Filmintézet, a Demeter Szilárd nevéhez köthető Magyar Kultúráért Alapítvány, a Déryné és a Lázár Ervin Program, valamint a Nemzeti Kulturális Tanács – utóbbi közvetlenül a miniszterelnökhöz kapcsolódóan – komoly befolyással bír a kulturális életre.

Erre az időszakra esik Prőhle Gergely leváltása 2018 novemberében a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről, helyére a már említett, a kulturális életre azóta nagy hatást gyakorló, székely származására büszke Demeter Szilárd került. Sokan minderre a Szakács Árpád partiumi újságíró által indított Kinek a kulturális diktatúrája? című kultúrharcos cikksorozat betetőzéseként tekintenek, ami érinti a kötelező irodalomról és úgy általában az irodalmi kánonról szóló, ciklusokon átívelő, időről időre előkerülő vitát is.

Ötödik Orbán-kormány (2022–)

Amit sokan pedzegettek, az az ötödik Orbán-kormányra bekövetkezett: a miniszterelnök feldarabolja az EMMI nevű csúcsminisztériumot, az újonnan létrejövő Kulturális és Innovációs Minisztérium élére pedig Csák Jánost kérte föl. Csák jobboldali elkötelezettsége nem kétséges, de nem professzor, és nem is a hagyományos értemben vett fideszes kulturális erőtér tagja, igaz, a hátországban mindig is ott volt és sokat tett ezért a politikai közösségért.

A minisztérium neve és vezetőjének személye is beszédes: a miniszterelnök a magyarok őstörténete iránt is erősen érdeklődő, időnként hagymázas gondolatokat dédelgető, a Magyarságkutató Intézetet és annak kulturális tevékenységét preferáló (lásd Pozsonyi csata című animációs film) onkológusprofesszor helyébe egy nagyvállalati vezetői (Matáv, Mol) és felsőoktatási (a Corvinus Egyetem átalakítása) tapasztalattal is rendelkező volt londoni nagykövetet nevez ki. Csák jó kommunikátor, és mindig arra törekedett, hogy valamilyen

társadalmi filozófián alapuló, de pénzügyileg is működőképes jövőképet

vázoljon fel az általa vezetett cégeknél, akkor is, amikor a Helikon Kiadó vagy a Heti Válasz című közéleti hetilap tulajdonosa volt. A miniszterelnök tehát váratlant húzott az EMMI ilyeténképpen való átalakításával, de valószínűleg jól döntött.

Azon sem csodálkozhatunk, hogy hozzá fog tartozni az innovációs terület: Csák a magas hozzáadott értéket előállító fiatal, tehetséges vállalkozókat támogató Design Terminal és az egyik legnagyobb európai jövőfesztivál, a Brain Bar társtulajdonosa volt, a Corvinuson pedig másokkal együtt létrehozta egy új tudományterület, a jövőképesség-kutatás központját. 

Mindez azt jelentheti, hogy lezárult a „kultúraharcos” időszak,

és talán nem kevésbé filozofikus, de mindenképp innovatívabb munka veszi kezdetét. És mivel Lázár János vezetésével új tárca jön létre Építési és Beruházási Minisztérium néven, a Liget-projekt sem a kulturális tárca alá fog tartozni. Az viszont információink szerint még kérdéses, hogy a külföldi magyar intézetek, Collegium Hungaricumok, maradnak-e a Szijjártó Péter által felügyelt külügynél.

A miniszterek eskütételét követő héten kerülhet sor az államtitkárok kinevezésére, és tartja magát az a korábban az Index által is közölt információ, hogy a kultúráért ismét Hoppál Péter felel majd: az egyházzenész utoljára akkor került a hírekbe, amikor a kampány során Pécsett kihúzta az ellenzék LED-falának csatlakozóját, a látszattal ellentétben tehát nem riad vissza a radikálisabb megoldásoktól sem. 

(Borítókép:  Csák János  2017. április 26-án. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)

Rovatok