Januárban nyitott a Magyar Zene Háza, az ötödik hónapra pedig egy újabb kiállítással bővült az intézmény. Ez lett a Kreatív Hangtér, ami pontosan leírja, hogy mire számíthatunk, de a nevéből nem derül ki, hogy ez mennyire varázslatos élményt is jelent. Ha egy mondatba kéne összefoglalnunk, akkor biztosan azt a képet írnánk meg, ami a kiállítás sajtótájékoztatóján fogadott minket: felnőtt emberek hosszú órákon keresztül meditatív állapotban játszanak csillogó szemekkel olyan hangszereken, amelyeknek már a puszta látványa is megérne egy misét.

Az egészben az a legszebb, hogy a Kreatív Hangtérnek relatíve kicsi területet kerítettek el, és összesen nyolc kiállított elemről beszélünk, mégis hosszú órákra képes ez a pár dolog kiszakítani a valóságból. Amellett, hogy a létrehozott elemek izgalmasan néznek ki – így akkor is élmény a jelenlét, ha éppen nem mi próbálgatjuk őket –, újraértelmezik a hangszereken játszás fogalmát.

Mert valójában ezt történik. Játszunk, és a játék hangokat, dallamokat eredményez. Így a Magyar Zene Házába beköltöztek a hangszerek, de nem klasszikus formában. Senkinek sem kell traumatikus élményekkel távoznia, miután kiderül, hogy nem tud megszólaltatni egy hegedűt vagy egy kürtöt. Zenei előképzettség nélkül is ugyanazt az élményt tudjuk megkapni a hangtérben, mintha világhírű fuvolaművészként szabadítanánk be magunkat ebbe a zenei dühöngőbe.

A nyolc nagyszabású, egyedi tervezésű hangkeltő installáció koncepcióterveit Váczi Dániel zenész készítette, majd a Medence-csoporttal közösen hozta létre a Kreatív Hangtérben látható egyedülálló hangszereket.

Kifejezetten futurisztikus külsőt kapott a Ritmus Hajtány, amely négy üvegbúra alá rejtett tárcsából és középen egy hajtókarból áll, majd egy mindezt két oldalról körülvevő vászonnal spékelik meg. Mindegyik búra alatt három különböző ütős hangszert lehet kiválasztani, és beállítani, milyen ritmusban szóljanak. A hajtókarral lehet életre kelteni az installációt, ami mellé vetítés is társul: a ritmusokat vizuálisan is megjelenítik.

A Hanggolyó lehet az az installáció, amely a kisebb gyerekeket is könnyedén le tudja kötni, de ez nem jelenti azt, hogy felnőttként nem élvezetes pályákat kialakítani, hogy a jól megérdemelt építkezés végén egy golyót legurítva életre keltsünk egy dallamot. A mágneses falon vályúkat és hanglapokat tudunk elhelyezni. Van egy programozott pálya, ami kivetíti nekünk, hogy milyen elemeket és hová kell raknunk, ha mondjuk Billie Eilish Bad guy című számát szeretnénk életre kelteni, vagy akár a Harry Potter-filmzene egy részletét, de a pályán ki lehet lépni a keretekből, és saját magunknak felfedezni, hogy a különbözően kialakított pályák milyen dallamokat eredményeznek.

Egy nagyon furcsa zongorával is találkozhatunk, ami szintén nem azt hivatott tesztelni, hogy közöttünk van e a jövő Mozartja. A Klaviméra a billentyűs hangszerek evolúciójába enged betekintést, méghozzá szó szerint. Ezen a különleges zongorán 18 billentyű található, és mindegyik valamilyen régi vagy új, húros, elektronikus, ütős, pengetős, netán dörzsölős billentyűs hangszer mechanikáját mutatja meg az átlátszó falán keresztül. Ez kevésbé játékos, de annál érdekesebb és edukatívabb eleme a kiállításnak.

A kiállítás tele van meditatív elemekkel, amelyeket nézegetve játszi könnyedséggel ki tudunk kapcsolni a hétköznapi stresszből, de két installáció ebben különösen az élen jár. Az egyik a Hangfestő nevet viselő szerkezet, amely egy valós idejű hangvizualizációs eszköz: virtuális gömbjén zongorázott vagy énekelt dallamok hangjai határozzák meg a kirajzolódó vonalak irányát és színét, amelyeket egy holoventilátor jelenít meg. A felismerhetetlen formától kezdve konkrét mintákat is ki tudunk rajzolni, akár virágot, focilabdát.

A másik eszköz, amely a látványával már szinte gyógyít, a Chladni Theremin nevet viseli. Ernst Chladni német fizikus fedezte fel, hogy ha homokot szórunk egy vaslemezre, amelyet egy vonóval rezgésbe hozunk, akkor a hang magasságától függően a homokból különböző érdekes mintázatok rajzolódnak ki. Leon Theremin orosz fizikus pedig arról volt híres, hogy ő találta fel az első gesztusvezérelt elektronikus hangszert. Az alkotók ezt a két felfedezést gyúrták össze egy installációba. Innen a név.

Ha közelítjük a kezünket a rézgyűrűhöz, megadjuk a hangerejét az eszköznek, ha pedig az antennához közelítünk, akkor a hang magassága változik, mindeközben pedig a gép belsejében található homokszemek változó mintákat rajzolnak ki a különböző frekvenciájú rezgések hatására.

A kiállítás megálmodói azokra is gondoltak, akik a világot monitorokon keresztül képesek csak befogadni. A Zenelabor oszlopán érintőképernyőkön többféle zenei játék közül lehet választani, ezek is mind egyszerűek, de nagyszerűek.

Talán a legnagyobb látványosság a térben az Orchestrion installáció, ami egy komplett beprogramozott zenekart jelent. Itt úgy varázsolhatunk remek muzsikát, ha karmestert imitálva kalimpálunk a kezünkkel, tehát itt a legkisebb energiabefektetéssel képzelhetjük el, milyen lehet egy teljes zenekart megszólaltatni.

A Kreatív Hangtér koncepciójának véglegesítésekor sok inspirációt merítettünk Ligeti György munkásságából. Ligeti sokat gondolkozott azon, miként lehetne az orgona hangját vezérelhetően megszólaltatni, és más hangszerekkel együtt zenekarként bemutatni. Az Orchestrion installációban szereplő orgona nem csupán egy hangszer, hanem egy olyan egyedülálló tervezés, amelyben Ligeti álma is megvalósíthatóvá válik majd

– mesélte a sajtótájékoztatón Horn Márton intézményigazgató.

Ezeken az egytől egyik szuper installációkon kívül egy ministúdió is helyet kapott a tér csücskében, ahol vetített oktatóvideókon keresztül bárki megtanulhat egyszerű akkordokat, dallamokat, ritmusokat gitáron, basszusgitáron, szintetizátoron, dobon, de kipróbálhatja magát énekesként is. A gyakorlást követően a rögtönzött együttes elkészítheti első közös hangfelvételét is a stúdióban.

A Kreatív Hangtér iskoláscsoportokon kívül ugyanúgy nyitva áll a látogatók előtt, mint a Hangdóm vagy az állandó kiállítás, de érdemes felkészülni a nehéz bejutásra, ugyanis a teret 15 fős csoportok látogathatják, és maximum egy órát lehetnek bent, de akármennyit is kell várni, ezt az élményt nem szabad kihagyni. A tér megálmodóinak célja az volt, hogy kedvet csiholjon a látogatókban a zenéhez, zenéléshez, és ezt ennél jobban nem is lehetett volna teljesíteni.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)