A besúgó című HBO-sorozattal már sokat foglalkoztunk az Indexen. Most a látványvilággal kapcsolatban idézzük az alkotókat, hiszen ez nagyban hozzájárul a film hangulatához. Ha történelmileg nem is teljesen autentikus a sorozat, a látványvilágot és a díszletet tűpontosan álmodták meg az alkotók. Láng Imola, A besúgó című sorozat látványtervezője mesélt inspirációról, látványtervekről és a forgatás menetéről.
Tagadhatatlanul nagy port kavart az utóbbi hetekben az HBO első saját gyártású és fejlesztésű sorozata. Láng Imola volt a látvány megálmodója, aki a sorozat előtt olyan produkciókban dolgozott, mint A feleségem története, a Testről és lélekről vagy a Szabadság különjárat. Imola előző munkáiról így nyilatkozik a Hype & Hyper gazdagon illusztrált cikkében: „A látványtervező szorosan együttműködik a jelmeztervezővel. A nemzetközi koprodukcióban készült A feleségem története filmnél például vittünk a ruhapróba helyszínére mindegyik lakásdíszletből egy lefestett faldarabot, hogy a jelmeztervező csapat azok alapján tudjon aztán tervezni, ruhákat próbálni. Mind a jelmez-, mind a látványtervezés nagy feladat, a rendező az, aki ezt a két ágat összefogja.”
A díszletből a néző csupán annyit lát, amennyit az operatőr megmutat, a forgatás után a díszleteket lebontják, nincs második esélye. „Azért jó, hogyha az előkészítés során sokat tudunk egyeztetni az operatőrrel, mert nagyon jól tudjuk segíteni egymás munkáját. Tehát az ideális munkakapcsolatban sokkal jobb eredmény születik akkor, hogyha egyeztetett koncepció mentén megyünk, és én is tudom, hogy ő milyen világítási stílust vagy kameramozgást tervez” – fogalmaz Imola.
A besúgó esetében azonban speciális eset állt elő: „Az HBO kiírt egy látványtervezői pályázatot, először megkaptam a forgatókönyvet, ami nagyon tetszett és beindította a fantáziám. Minden meghívott látványtervező összerakott egy-egy pályamunkát, ezek kerültek az HBO elé, s ők választottak közülük. Találkoztam Szentgyörgyi Bálinttal és Petrányi Vikivel, akiknek bemutattam a pályázatom. Az anyag főleg színekre, formákra, hangulatokra mutatott példákat, és a főbb helyszínek tervezett karakterét vette sorra.”
Láng Imola elmondta, hogy a pályamunka elkészítése hosszú folyamat volt, de mire elkezdődött a munka, neki már kiforrott koncepciója volt, tudta, mit szeretne látni és láttatni a képernyőn. A díszletterveket Tasnádi Zsófiával, a sorozat supervisor art directorával közösen készítették el. Zsófi előző munkáival már találkozhattunk a Jupiter holdja, a Rossz versek és a Mesék a zárkából című filmekben.
„Az is speciális helyzet, hogy itt három rendező volt, mert Bálint folyamatosan dolgozott forgatókönyveken, mi elkezdtük gyártani a díszletterveket, és a helyszíneket keresni, Petrányi Viki producerként pedig összefogta a sorozatot. Sokat segített abban, hogy jól menjen a párbeszéd a stábtagok között.
Összehívott egy meetinget, ahol meghatároztuk, milyen legyen a film hangulata: ne legyen túlságosan retró, ne legyen szocio-retró, helyette inkább megpróbáltuk kicsit »elemelni« az egészet, szándékosan felerősített színekkel dolgoztunk. Minden díszlet súlypontját megkerestük, beleterveztünk valamit, ami pontosan felidézi a nézőben a kort, majd köré varrtuk a kabátot
– mondja Imola. A sorozat sok kritikát kapott a vélhető történelmi pontatlanságok miatt, illetve mert gyakran szebbnek ábrázolta a környezetet, mint ahogyan az valójában kinézett, például a kollégium sokkal jobban néz ki a sorozatban, mint a valóságban.
Ez egy döntés volt, és elvárás egyrészt az HBO részéről, hogy ne a sötét kelet-európai hangulatot fessük fel, hanem a fiatalok energiáját, lendületét mutassuk meg a díszlettekkel. Minden elem, amit használtunk, korhű, de mindenből a jobbat választottuk. A kicsit élénkebb színt, a kicsit ízlésesebb dolgokat tettük egymás mellé. A hetvenes évek bútoraival rendeztük be a kollégiumot, de a falszínek, burkolatok, textilek miatt az összhatás harmonikusabb, mint ami a nyolcvanas években volt.
A sorozatban nagy hangsúlyt kapnak az ikonikus épületek is – Imola szerint ezekkel hatalmas szerencséjük volt, hiszen megkapták azokat a helyszíneket, amelyek építészetileg megfelelőek voltak számukra.
„Csak ki kellett vennünk azokat a rárakódott elemeket, színeket, anyagokat, amik nem passzoltak, és aztán bútorokkal, kellékekkel berendezve, áthangolva máris tudtuk használni. Úgy használtuk ezeket az épületeket, mintha stúdiók lennének.
A Ménesi úton, az Államigazgatási Főiskola (ami a sorozatbeli Kilián Kollégium helyszínéül szolgált) aulájában átmatricáztuk a domborművet, betettünk álfalakat, áloszlopokat, hogy kicsinyítsük, szűkítsük a teret.
Ott főképp türkiz falakkal játszottunk, és a sárga székeket például a főiskola uszodájából hoztuk fel. Azonban a forgatás óta két, a sorozatban megjelenő ikonikus épületet is lebontottak (BME V2 jelű, egykori oktatási épülete, illetve a Goldmann György téri menza és az Államigazgatási Főiskola). Ha most kellene belekezdenünk, lehet, hogy nagyon sok mindent műteremben kellene megcsinálnunk, de arra nem lenne pénzünk.”
A színpalettát tekintve a jelenetekben fontosak az élénk színek (sárgák, vörösek, kékek, zöldek), de Imoláék arra is gondosan ügyeltek, hogy ezek az árnyalatok megférjenek egymás mellett, és legyen mindig valami üde és jellegzetes színfolt egy-egy jelenetben.
A sorozat eredeti helyszíneken forgott, egy jelenetet sem stúdióban vettek fel. A művészeti csapat „Bibliája” egy több száz oldalas dokumentum volt, amelyben az összes helyszín és annak minden egyes tárgya szerepel, képes hivatkozásokkal. Ez a dokumentum tartalmazza az alaprajzokat, de képgyűjteményként is funkcionál. Van benne internetről vadászott vagy stábtagok által lőtt fotó, illetve hosszú listák arról, hogy milyen kelléket honnan tudnak beszerezni. Folyamatosan gyűjtöttek és fotóztak mindent, böngészték a képes archívumokat, a Fortepant. Komoly kutatómunkát végeztek arra vonatkozóan, hogy például 1985-ben milyen padok, köztéri kukák léteztek, milyen volt a telefonfülke, amibe aztán a grafikus tervezett telefonkönyvet.
(Borítókép: Részlet A besúgó című filmből. Fotó: HBO)