„37 ismert magyar dráma- és prózaíró, illetve költő írt 20-40 perces etűdöket Shakespeare műveiből. Az alkotások az eredeti művet csupán inspirációnak használják egy új, kortárs dráma megszületéséhez: újraértelmezik az alapműveket, esetleg továbbgondolják, vagy kiemelnek belőle egy-egy fontos filozófiai, morális, gondolati elemet, egy karaktert vagy egy jelenetet – olyan jellemző morális dilemmákat helyezve a középpontba, amelyek a mindannyiunk számára ismerős emberi történetek lélekállapot-változásait, a szereplők tetteit és azok hatásait vizsgálják” – szól a Shakespeare 37 beharangozója. A projekté, amelyet Magács László rendező – valamint száznál több színész és egy állandó stáb – valósított meg.
Magács László soha nem szívlelte a tévében sugárzott színházi előadásokat, azokat inkább dokumentációnak, mintsem önálló, élvezhető műfajnak tartotta. A rendező már a koronavírus-járvány legelején, az első karantén elrendelése napján összehívott néhány színészt, a társulat által létrehozott karanténszínház pedig, mint mondja, remekül működött.
Számításait az egykamerás megoldásban találta meg:
Különleges szerepet találtunk a kamerának, egy színházi szempontból unikális nézői pozíciót: azontúl, hogy szubjektív, a néző engedélyt kapott arra is, hogy becaplasson a színpadra, adott esetben pedig egy olyan gesztust vagy pillanatot, mikroreakciót is láthasson, amit soha nem észlelhetett valódi színházban. A távolság miatt ezeket a nagyon finom rezdüléseket nem lehet érzékelni. Más képet látnak 12 méterről, mint egy kamera 23 centiről
– fogalmaz Magács, hozzátéve, hogy eleinte maguk a színészek is megdöbbentek ezen a megoldáson, ugyanakkor belátták, hogy egy teljesen újszerű élményt nyújthatnak a közönségnek. Amolyan „távcsöves nézőpontról” beszélünk: attól, hogy más szemén keresztül nézzük a történteket, még nem vagyunk megfosztva a saját nézőpontunktól, élményünktől.
Rómeó és Júlia történetét vagy Hamlet nevét a világ népességének fele hallotta – vallja félig mosolyogva, félig komolyan Magács, így jött tehát az ötlet, hogy a karanténszínház sikerén felbuzdulva belevágjon a Shakespeare 37 projektbe.
„Ekkora közönségnek már érdemes színházat csinálni” – mondja.
Az Első Magyar Karanténszínház és a Litera közös felhívása, a karanténdráma-verseny 106 pályázója közül kerültek ki a Shakespeare 37 írói is. A rendező szerint egy Shakespeare-drámába belemaszatolni kihívás, de a felkért írók egytől egyig igent mondtak.
Annyi író dolgozik a projekten, hogy a Shakespeare 37 majdnem 100 százalékos lenyomatát adja 2022 magyar irodalmi életének. Ezek az átiratok nem zanzásított drámák. Shakespeare csak felvetés, ennyi és nem több. Kérdés, hogy a Mester egy adott műve miként csapódik le egy mai magyar íróban
– meséli Magács, aki szerint nemcsak a szerzők, de az ország legkülönbözőbb színházaiból érkező színészek sokszínűsége is rengeteget hozzátesz a projekt sikeréhez.
„Egy dologból nem engedtünk: csak egyetlen snitt legyen. A filmekkel szemben itt megadatik a színészeknek, hogy úgy ábrázoljanak és vigyenek végig egy karaktert, ahogy azt a színházban tennék: itt lehet építkezni. Rendezőként is klassz dolog azokkal a színészekkel együtt dolgozni, akikkel már a Shakespeare 37 előtt is szívesen alkottam volna.”
Meister Natália operatőr egykamerás felvételei a színészek legapróbb rezzenéseit is gyönyörűen megmutatják.
Hatalmas kihívás egyetlen kamerával dolgozni, egyetlen snittben bemutatni egy félórás jelenetet. Senki sem hibázhat, különben elölről kell kezdeni a felvételt. Az összpontosított figyelem és koncentráció azonban tök jó dolog. Szép képi világot kell alkotnunk, de ha nem is szépet, akkor is valami olyat, ami illeszkedik az adott dráma hangulatához
– mondja a fiatal operatőr.
Natália nevetve meséli, hogy az első felvétel szinte soha nem sikerül, gyakran újra kell venni az egész darabot.
„Odamegyünk a helyszínre, és ott találjuk ki a színészekkel együtt, hogyan koreografáljuk meg a drámát, majd hosszasan próbálunk. Sok színésznek furcsa ez a helyzet” – meséli.
„Az első felvétel az igazi próbatétel, olyankor javítjuk ki a lépéseket, a pozíciókat. A próbafelvétel visszanézése után kielemezzük az esetleges bakikat, és általában a második, harmadik felvétel az, ami jól sikerül” – fogalmaz, hozzátéve, volt, hogy csak az ötödik felvétel sikerült. A laza, improvizatív munka kemény koncentrációt kíván az egész stábtól.
A Pesti Színházban 2017 óta játsszuk ezt a darabot. Ember Márk, Szántó Balázs és Ertl Zsombor volt még rajtam kívül benne, közülük Márk és Zsombi még játszotta is az előadást, amelyet Rudolf Péter rendezett. Érdekes volt, mert a szöveg helyenként hasonló volt, helyenként eltért Shakespeare eredetijétől. Magács László »formája«, az egysnittes felvétel kicsit visszahozza a színház jelenidejűségét. Nem fértek bele a hibák, muszáj volt minden helyzetet, nyelvbotlást kijavítani, hogy a néző ne vegyen észre belőle semmit. Mi a fiúkkal a felvétel előtt összeültünk és átbeszéltük a drámát, hogy a forgatáson már képben legyünk
– mesél a tapasztalatairól Csiby Gergely színész, aki Dumain karakterét formálta meg Csurgó Csaba Lóvátett lovagok átiratában. Csiby igazi színészi próbatételként jellemezte a forgatást. Szerinte a király és a három tehetős lovag drámájához remek választás volt a Halászbástya. Ahogy a lovagok lenéznek a népre, pici áthallás is felfedezhető: a vezetőink is a várban vitatják meg, hogy mostantól hogyan éljük az életünket.
A sorozat 22 filmből áll, a folytatás pedig ősszel várható. A sorozatot három fesztiválon – Ördögkatlan, Kolorádó, Bánkitó – is vetítik, külön sátorban mennek majd naponta a filmek, 13 és 24 óra között a teljes első és második évadot láthatja a közönség.
(Borítókép: Lóvátett lovagok)