Szabó Kimmel Tamást annyira zavarta a színházi körökben tapasztalt dilettantizmus, hogy most nagyon boldog, Széttépve című darabjának ő maga a producere. A Márkó és Barna Síkidegben kifejtette, miért örül annak, hogy a saját maga főnöke, de beszélt arról is, miért megy falnak a teljesítmény nélküli celebektől, vagy mit gondol az önjelölt spiri hamis prófétákról.
Tamás sokat gondolkodott, hogy mit hozzon el az adásba. Hiszen ő is rezonál a magyar idegesítés non plus ultrájára, a
sorban állásnál a nyakadba lélegzés, ha arrébb állsz, ő is arrébb áll-ra,
mégis inkább a szakmai körök dilettantizmusáról mesélt nekünk. Teljesen kikészül, ha egy produkcióra való készülés közben a stáb egyik tagja akarva-akaratlanul is hátráltatja a munkát a jelenlétével. Jót szórakozott például azon, amikor egyszer egy sorozat forgatása közben vizet kért az asszisztenstől, aki végül megjelent egy banánnal. Szabó Kimmel ezért döntött úgy, hogy inkább saját maga és ügynöke lesz a Széttépve című darabnak a producere. Tamást nagyon felszabadítja, hogy saját maga választhatja meg stábját. Többször meggyűlt már a baja például hangosítókkal. A Széttépve ráadásul egy koncertszínházi előadás, ahol a zenei hangosítás különösen fontos, és nem történhet meg, hogy a hangosító csak úgy „húzogat”. Erre az előadásra ezért már olyan hangtechnikust szerzett, aki megbízható.
Márkó azon húzta fel magát a héten, hogy a frissen megalakult kormány minisztereit a miniszterelnök egy „Harcosok Klubja” című videóban mutatta be. Márkó nem érti, vajon a készítők látták-e az eredeti filmet, ami egy tudathasadt, borderline-os emberről szól, aki betöréseket, lopásokat követ el, felmond a munkahelyén, hajléktalan lesz, majd felrobbant egy egész várost. A srácok szerint az akciófilmes zsáner helyett lehetett volna például vígjáték is. A bemutatóvideóban Varga Judit elcsúszhatott volna egy banánhéjon. De bemutathatták volna a minisztereket szappanoperás verzióban is, ahol Lázár János lehetett volna a halottnak hitt kuzin, aki egyszer csak megjelenik, és kiderül, hogy szerelmes a főszereplő lányba, aki véletlenül az unokatestvére. Varga Judit pedig lehetne az örökségre törő lánytestvér, aki az évad elején látványosan felpofozza az anyját, aki pedig néhány rész után gyanús körülmények között eltűnik.
De megszülethetett volna a kampányvideó mockumentary stílusban is, ahol Szijjártó Péter arról beszél a kamerába, hogy egyetlen szalámis szendvics maradt a parlament büféjében, amit Rogán Antal az utolsó pillanatban megevett előle.
Tamás szerint egyébként teljesen mindegy, milyen kommunikációs eszközöket használ a kormány, működik az image-építés. Sőt a színész szerint itt lenne az ideje megérteni azt, hogy az ország nagy részének ez tetszik, sőt mindkét politikai oldal használ ilyen eszközöket.
Barna saját bevallása szerint lusta elmenteni a telefonszámokat, ezért rendszeresen kerül olyan helyzetbe, hogy azt gondolja, ismeretlen hívja, de a vonal másik végén úgy kezdenek el beszélni, mintha már régi ismerősök lennének. Ennél egy fokkal jobb az, aki elmenti ugyan a számokat, de kódnevekkel. Ilyenkor születnek az olyan telefonkönyv-bejegyzések, mint
hentes Ildi régi, elektromos Pista bácsi, virágos Ági új, ne vedd fel stb.
Márkó is ilyen, neki van elmentve
mindenes Laci, mindenes Pisti,
a parkettás pedig úgy van elmentve, hogy
tüzelő.
Tamásnak szintén tele van a telefonkönyve
ne vedd fel 1, 2, 3
kontaktokkal, az aktuális filmes kollégáit pedig a film címével együtt menti el, de rendszeresen kerül ő is kellemetlen helyzetbe, amikor a vonal másik végén azt hiszik, már rég el van mentve a számuk.
Szabó Kimmelt borzasztóan idegesítik a magyar közélet hamis spirituális prófétái, akik három könyv elolvasása után azt gondolják, a világ kíváncsi a megvilágosult gondolataikra. Ezek az emberek egyházakat építenek a social mediában, hiszen hiába vannak nagyon mélyen, mindig lesznek, akik még náluk is mélyebben vannak, és követni fogják. Ezek a figurák olyan sallangokra építenek, mint a pénzügyi sikeresség, a megértés, elfogadás, felébredés. Márkó szerint ezek az emberek egyre több szinonimát találnak ki ugyanarra a semmire:
Eszmélés… Önmagam, a saját magam, a másokon keresztül az én megismerése, de melyik én? Merthogy több én van.
Tamás szerint vannak azok az emberek, akik mindig csak kérdeznek:
De milyen? És ha olyan, akkor milyen? És ha ott, akkor hol?
Az ilyen posztok alatti kommentekben a legjobb lubickolni:
Na ez az. Köszönöm neked! Na most ez nekem nagyon kellett.
Tamás kivan a teljesítmény nélkül híres celebeken is. Emberek, akik semmivel nem járultak hozzá a kultúrához, a közélethez vagy az ország boldogulásához. Aztán amikor ezek az emberek összevegyülnek azokkal, akik egyébként tettek már le valamit az asztalra, létrejön egy olyan massza, mint óvodában, amikor a gyerekek összekeverik a kakaóval megszórt tejbegrízt. Amikor a két világ keveredik, mondjuk, egy YouTube-műsorban, „különleges, undormány értékrend-guzdulmányok” jönnek létre, amitől Tamás falnak megy. A színész szerint egy minőségi hírességnek meg kell húznia a vonalat, hogy meddig megy el, és kivel szerepel egy műsorban. Azért is mérges a teljesítmény nélküli celebekre, mert a jelenség kihat az ő munkájára, megítélésére is. Ma egy színész azért jelent mást, mint húsz évvel ezelőtt, mert a celebvilág új elvárásokat hozott be. A bulvár miatt annyira átprogramozódott az emberek fejében, hogy mi a fontos, hogy az egyébként értéktelen emberekről szóló hírekre kapjuk fel a fejünket, míg a valódi teljesítmény háttérbe szorult.
Szabó Kimmel Tamással beszélgettek még azokról az emberekről, akik kvázi médiavállalatokká nőtték ki magukat, és mindent levideóznak, beleértve minket is, az engedélyünk nélkül. De szó volt még arról is, mit kell tenni, ha bogárinvázió van a konyhánkban, vagy hogy mit érdemelnek a társasjátékot ránk erőltető emberek.
(Borítókép: Turai Barna, Szabó Kimmel Tamás és Linczényi Márkó. Fotó: Gerencsér Tamás / Index)