Először kapta dramaturg a Gedeon József Amfiteátrum-díjat. A Szabadtéri Színházak Szövetsége Lőkös Ildikó évtizedes szakmai munkáját ismerte el ezzel. A Jászai Mari-díjas Lőkös Ildikó az arútluK podcast műsor vendégeként azt is elmondta, hogy vannak írók, akik egyetlen névelő megváltoztatása, kivétele miatt is képesek megsértődni. Mert miről is szól a dramaturg munkája?
Lám, ilyen izgalmas egy dramaturg munkája. Lőkös Ildikó, aki vallja, hogy valahová mindig tartozni kell, hosszú idő óta a budapesti Játékszín dramaturgja. Dolgozott vidéken, nem kevés évet töltött távol a fővárostól, és ott volt a kőszegi szabadtéri színjátékok születésénél is, részt vett programsorozatának kialakításában.
Most pedig díjat kapott, a Szabadtéri Színházak Szövetségének Gedeon József Amfiteátrum-díját, amire azt mondja, hogy persze, ez boldogsággal tölti el, de úgy érzi, hogy ezzel azok munkáját is elismerték, akik nem állnak kint a színpadon, s bár a közönség minden színdarab végén tapsol, a nyilvános elismerést többnyire azok élvezheti, akiket a nézők látnak.
Lőkös lldikó tanárnak készült, ám szíve már kamaszként a színház világa felé húzta. A tanári diploma megszerzése után elvégezte a Színművészeti Főiskola dramaturg szakirányát, ahol Ungvári Tamás és Bacsó Péter volt a két mestertanára. A podcastban arról is mesél, hogy mi mindent tanult tőlük, szemléletet, látásmódot, s bár azt is elárulja, hogy a színművészet is vonzotta, hiszen kit ne érintene meg a lehetőség, hogy különböző szerepekbe bújva tegye színesebbé és gazdagabbá az életét, mégis a függönyökön túli szakmai munkát választotta.
A drámaírás szelleme is megérintette, van olyan színdarab, amelyben a neve társszerzőként is megjelenik, de azt mondja, hogy
jobban szeret ő mások kéziratával dolgozni, minthogy neki kelljen kitalálnia történeteket, karaktereket.
Ebből aztán olykor furcsa helyzetek adódnak, hiszen nem mindegyik író olyan, hogy örömmel nézi, amint egy dramaturg át-, fel- és megdolgozza remekművét, adaptálja prózáját színpadra, és olykor vérre menő viták dúlnak szerző, rendező és dramaturg között, ám ezek soha nem örök haragok, mint inkább szakmai egyeztetések, és a végén függöny, majd taps. Mert a jól elvégzett munkáért jár az elismerés.
A Lőkös Ildikóval készült beszélgetésből az is kiderül,
Az arútluK mai vendége tehát Lőkös ldikó Jászai Mari-díjas, Gedeon József Amfiteátrum-díjas dramaturg, aki arról mesél bárkinek, üljön bár budapesti kávézóban, hallgassa a tenger moraját Genovában, másszon hegyet a Tátrában, hogy a taps azoknak is jár, akiket a nézők nem látnak, ha véget ér az előadás.
Aki pedig lemaradt volna róla vagy újra meghallgatná, miről mesélt Galambos Ádám a Magyar Könyvkiadók Érdekvédelmi Szövetségének elnöke az Ünnepi Könyvhét megnyitása előtt, az ide kattintva megteheti.
(Borítókép: Lőkös Ildikó. Fotó: Kaszás Tamás / Index)