„A festő, aki nyugati életérzést varázsolt a Kádár-kor szürke kulisszái közé. Divatosan felöltözött fiatal lányok, a legendás Maxim Varietéből elcsábított gyönyörű aktmodellek, színekben tobzódó presszók és rohanó járókelőkkel teli pesti utcák jelennek meg Czene Béla virtuózan megfestett képein” – olvasható a Kieselbach Galéria honlapján. Szerintük az utóbbi évek egyik legizgalmasabb művészeti felfedezése jelenik meg a Móra Kiadó és a galéria együttműködésében napvilágot látott grandiózus kötetben és a június 7-én nyílt életmű-kiállításon.

Retró életérzés

Czene Béla festészete az elmúlt évtizedben került ismét a figyelem középpontjába. Bár a két világháború között sorra aratta sikereit, az 1945-öt követő évtizedekben a hivatalos műkritika mostohán kezelte. Az 1950-es években művésztársaihoz hasonlóan ő is kénytelen volt igazodni a hatalom által megkövetelt szocreál stílushoz, de az évtized végén már saját hangján szólalt meg. Kialakult új, csak rá jellemző festői világa, amelynek középpontjában a modern városi ember hétköznapjai, jellegzetes színterei és szereplői, a klasszikus eredetű, mégis modernizált női szépség áll. Nála érzékletesebben senki sem ragadta meg az 1970-es, ’80-as évek hangulatát: képei esszenciálisan sűrítik magukba azt az életérzést és vizuális kultúrát, amit manapság a retró szóval szokás jelölni.

A valóság szerelmese – Czene Béla festészete című kiállításhoz kapcsolódó reprezentatív album szerzője Molnos Péter művészettörténész. A kötet tudományos igénnyel, de a nagyközönség számára is fogyasztható nyelvezettel mutatja be Czene Béla méltatlanul háttérbe szorított, de újrafelfedezett életművét.

Molnos Péter ez alkalomból adott interjút a Librarius kortárs kulturális magazinnak, amelyben számos érdekességet mond el a „kánonon kívül” rekedt festőről. Bár a művészettörténészek és a műkritikusok nem ismerték el, a közönség annál jobban szerette.

A műkereskedelemben már életében is jól szerepelt, de az utóbbi tíz-tizenöt évben egyre felkapottabb lett. Az elmúlt években rakétaszerűen emelkedett a Czene-festmények ára, legutóbb, aukción már négymillió forint fölött kelt el festménye

– mondja Molnos. 

Czene témáiban nagyon emberközpontú és pozitív, az élet napos oldalát festette. Ráadásul művészettörténészi támogatás nélkül is nagyon népszerű volt. Molnos Péter szerint a hetvenes-nyolcvanas években ő lehetett az egyik legjobban kereső hazai festőművész Mácsai István és Kurucz D. István mellett.

Megállás nélkül cigizett

A művészettörténész szerint egy idő után rákaptak a külföldi műkereskedők is, mert képei olyan látványosak és kellemesek voltak, hogy bárhol a világon el lehetett őket adni. A munka során Molnos Péter kapcsolatba került a festő családjával is, így került szóba például, hogy Czene reggeltől estig megállás nélkül cigizett, és ettől van az, hogy a műteremben található képeket masszív barna nikotinréteg borította: amikor a restaurátor letisztította a műveket, előjöttek az eredeti színek a nikotin alól.

Czene képei lenyűgözik a fiatalokat, azokat, akik a húszas-harmincas éveiket élik. „Beszippantja őket ez a retró világ” – mondja Molnos. Márpedig itthon, de nyugaton is a műkereskedelem egyik legkapósabb hívószava a „retró”. Czenében napjainkban pont az a jó, hogy nem az időtlenségről és az örökkévalóságról akart képeket készíteni, hanem arról, ami akkor és ott körülvette őt. „Czene kifejezetten vadászott a hely szellemére és a pillanat varázsára, érdekelte a divat... és elképesztően jó szeme volt a női szépségre is.”

Czene a feleségével közösen „vadászott” a modellekre is, ha Hikádi Erzsébet az ablakban könyökölve meglátott egy ígéretes modellt, akkor azt behívták. Az aktmodellek pedig azt mondták, „elképesztően kedves ember volt, aki megnyugtató légkört teremtett, fesztelenebb dolog volt Béla bácsi előtt levetkőzni, mint bármelyik családtagja előtt”.

(Borítókép:  A Fürdőben (1979) című festmény (k) A valóság szerelmese – Czene Béla festészete című album bemutatóján és a hasonló című kiállítás megnyitóján a Kieselbach Galériában 2022. június 7-én.  Fotó:  Szigetváry Zsolt / MTI)