Egyetemi éveire tért vissza az építészethez Ferencz Marcel, Ybl- és Pro Architectura díjas építész, a Néprajzi Múzeum vezető tervezője, akit a gyerekkorából magába szívott tudás határozott meg. Édesapja, Ferencz István is építész volt, elmondása szerint így tulajdonképpen belenőtt a szakmába. 

A Miskolci Műhelyben töltött időről azt mesélte, tilos volt építészeti magazinokat olvasni, vagy a kortársak, egymás munkáit figyelni, és ha ezeket a rokonítható elemeket Plesz Antal észrevette, azt mondta: „Ezeket mind el kell távolítani a tervről, mert nem te vagy.”

Ferencz Marcel szerint komoly tanítások nélkül nehéz haladni az életben, ha pedig valaki fiatalon megtanulja, hogy a cél önmagunk megismerése, ehhez pedig „mindig a kockázatosabb utat kell választani, és szembe kell néznünk magunkkal, egészen más hozzáállást eredményez”. 

Minden épületnek entitássá kell válnia bennünk, amely kérdéseket tesz föl és amelyekre nekünk térbeli választ kell adnunk. Egy költő, ha megír egy verset, megteheti, hogy három versszakot kihúz belőle. Az építészet sokkal nagyobb kockázat, mert itt nem lehet kihúzni a sorokat, azokat betonba öntik

– fogalmazott az építész a Mandinernek adott interjújában. Elmondása szerint téves azt gondolni, hogy egy épület az örökkévalóságnak készül, ugyanakkor úgy véli, egy emberöltőre képes meghatározni helyeket a világban.

A Néprajzi Múzeum tervezésekor az volt a célja, hogy egy olyan épületet készítsen, amely a pihenésnek is teret ad. Azt találta ki, hogy úgy vonzza oda a turistákat, hogy mielőtt belépnek az épületbe, meg tudjanak pihenni. A tervének másik alapvetése pedig az volt, hogy a magyar szabadság fogalmát is meghatározza. 

A mellette futó út lendületét felhasználva, negatív kapuzatként az emlékműtől két, pihenésre is alkalmas zöld teret indítottam fölfelé, amelyek az ide érkezők gondolkodását sem irányítani, sem gátolni nem kívánják

– mondta. Majd hozzátette, felsétálva olyan budai panorámával találkozhatnak az odalátogatók, ami eddig nem volt látható. Ferencz Marcel fontosnak tartotta, hogy ez a tér ne az információbefogadásról, hanem a szabadságról szóljon.