„Korok, generációk, kontinensek között átívelő nagy történet néhány kisemberről” – olvasható Krusovszky Dénes költő idézete a közel 500 oldalas könyv borítóján. Kovács Krisztián Hiányzó történetek című, az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent regénye a szerző első kötete, ennek ellenére igen összetett és olvasmányos mű, amely régi korok feledésbe merült emlékeit boncolgatja, napjaink stílusában és hangvételével.
Egy újabb regény, amely olyan sokrétegű, akár egy adag lasagne, csak éppen nem egy adagról, hanem több tálalásról beszélünk: egy fiú, egy apa és egy nagyapa, na meg tucatnyi mellékszereplő élete bontakozik ki – többé-kevésbé – az olvasó előtt. Jelenetekkel találkozunk különböző, mégis összefonódó sorsokból. Olyan emberekről, akiket, ha tetszik, ha nem, összeköt valami közös: a minden porcikájukból üvöltő bizonytalanság.
Minden család életében akadnak olyan történetek, amelyeket jobb elhallgatni,
mondjuk, nem is arról van szó, hogy jobb csöndben maradni és ráülni a képzeletbeli (vagy nagyon is valóságos) napló kulcsára, hanem akkor rossz, ha tudjuk a titkot, na meg annak nyitját.
Nos, ebben a regényben tucatjával érik egymást a kisebb-nagyobb hazugságok, rejtélyek, ferdítések, a történet magja azonban mégis a nagypapa életútjának második világháborús sötét foltja. Foltjai, ha úgy tetszik, márpedig úgy tetszik...
A generációkon átívelő trauma szokatlan formában jelenik meg Kovács Krisztián fiktív, mégis roppant valósághű kicsengésű szövegében. Ahelyett, hogy a karakterek tisztában lennének a múltjukból hozott sérelmekkel, a regény hősei – legalábbis egy részük – szándékosan elnyomják magukban nemcsak az érzelmeket, de az emlékeket is, belefulladva ezáltal az önsajnálatba és az önmegtagadásba. A családi titkok már az újabb nemzedék születésénél problémát okoznak, szinte észrevétlenül megpecsételik a legifjabbak sorsát, hiszen akarva-akaratlanul is kizárják őket a közös hagyatékból és emlékezetből.
A karakterek mintha bipolárisok lennének, hiszen bár néha erős rokonszenvet érzünk irántuk, megnyilvánulásaikkal sokkal többször irritálják az embert, mint kellene. Bizonytalanságuk és kételyeik elültetik a bogarat az olvasó fülébe, és még több kérdést vetnek fel a külső szemlélőben.
Ingázunk térben (Európa, Afrika, Észak- és Dél-Amerika, Ázsia) és időben (a második világháborútól egészen a 2000-es évekig), így három generáció férfi tagjai, csupa történelmi személy (Széchenyi Zsigmond vagy Teller Ede) és témakör (a Hitlerjugend vagy a 64-es tokiói olimpia) rántja vissza az olvasót a valóságba. Sokszínű kitekintés a világba ez a könyv, amely egyszerre izgatja, elgondolkoztatja, néha bosszantja, mégis meghatja az olvasót.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)