Miért Gárdonyi történetét választotta ?

Divinyi Réka forgatókönyvíróként régóta szerette volna megfilmesíteni ezt a regényt, én pedig régóta vágytam arra, hogy forgathassak egy kosztümös történetet. A lányok szeretnek babázni, én meg rendezőként arra vágytam, hogy egy teljesen más világba kerülhessek, mint ez a jelen.

Miért érdekes ez az erősen romantikus, kosztümös szerelmi történet ma?

Úgy látom, hogy a mai kamaszok kifejezetten szeretik a romantikus, kicsit naiv történeteket, amit az is bizonyít, hogy rengeteg hasonlót találunk a különféle streamingszolgáltatók kínálatában. Ezeket én is szerettem nézni a kamasz lányommal, aki ilyen értelemben lakmuszpapír számomra, mert rajta keresztül megfigyelhetem, hogy mi érdekli az ő korosztályát.

Nem merült fel, hogy a történet körülményeit aktualizálják, áthelyezzék a mostani korba?

Az Ida... alapszituációját nagyon nehezen lehetne aktualizálni. A történet abból indul ki, hogy Idát mindenképp férjhez akarja adni az apja, és ezért névházasságot kell kötnie, és egy évig férjezett nőként kell élnie ahhoz, hogy utána egyedül folytathassa az életét, amire igazából vágyik.

Névházasságról már készült néhány film.

Az, hogy valaki olyan feltételt szabjon, hogy a lányának egy évig házasságban kell élnie valakivel, ma nem tud hiteles lenni. Ha pedig az alaphelyzetet változtatjuk meg, akkor pont Gárdonyiból nem maradt volna semmi. Minden borult volna az apácazárdától kezdve a félreértésekig, amiket sokszor egy telefonnal tisztázni lehet.

Szeretne még hasonlót rendezni?

Nagyon, és nem lenne baj, ha az már nem tévéfilmes büdzséből készülne.

Mikor forgat újra nagyjátékfilmet?

Pályáztam már három éve különböző dolgokkal. Egy sorozat forgatókönyvét már két és fél éve fejlesztjük, döntésre vár egy nagyjátékfilmes pályázatom is, de az is még a fejlesztési szakaszban van.

Készített néhány sikerfilmet Kálomista Gáborral és Lajos Tamással, akiket objektíven is joggal nevezhetünk kormányoldallal jó kapcsolatokat ápoló producereknek. A jelenlegi filmes rendszerben nem tartozik azok közé, akik előnyt élveznek?

Ha bármi előnyt élvezek – már ha egy tévéfilm leforgatása az elmúlt három év alatt annak számít –, akkor azt az eddigi munkáimnak köszönhetem. Kálomista Gáborral zömében az MMK-rendszerben (Magyar Mozgókép Közalapítvány) dolgoztam, egy másik politikai kurzus alatt, jelenleg nincs közös projektünk. Lajos Tamáshoz pedig akkor vittem oda pár filmtervemet, amikor Andy Vajna még élt, ezek egyike volt az Ida.

Sosem hittem az ilyen típusú helyezkedésben, inkább szakmai alapon választottam, vagy választottak engem. Készítettem sikeres filmet más producerekkel is, Geszti Péterrel, Ditz Edittel, Zákonyi Tamással pedig már kettőt is.

Több tucat, baloldal iránt elkötelezett művész vett részt színészként, rendezőként, íróként a kérdésben említett producerek filmjeiben, és sokan vannak olyanok is, akik egyik párthoz sem érzik közel magukat, de szeretnének dolgozni. Ezeket a kapcsolatokat nem a politika, hanem a szakmaiság kell hogy összekösse.

Első filmje, a Csak szex és más semmi című vígjáték kirobbanóan sikeres lett. Később leforgatta a Veszettek című drámát, és készített nagy költségvetésű történelmi filmet is ötvenhatról. Ez azt jelenti, hogy műfajtól függetlenül mindent vállal, amire lehetősége van?

Eszembe sincs mindent elvállalni, sokszor ugrottam már félre egy-egy lehetőség elől, amiről nem éreztem úgy, hogy megtalálom magam benne. Ilyen szempontból nagyon válogatós vagyok. Ha van egy téma, amihez közöm van, az érdekel. A Veszetteknél a dráma volt a műfaj, a Csak szex... vagy a BÚÉK esetében a vígjáték, a Szabadság, szerelem pedig megrendelés volt. Abban a csapattal való munkát élveztem legjobban.

Valóban délceg vízilabdás srácokkal forgathatott. 

Nem rájuk gondoltam, bár nagyon jó volt velük dolgozni, hanem arra, hogy elmesélhettem ennek a valóságon alapuló, fiktív csapatnak a történetét.

Az Andy Vajna produkciója volt, aki Hollywoodban tanult meg filmet készíteni. Mit tanult tőle?

A produkció léptéke miatt kipróbálhattam egy sor dolgot, amit korábban nem. Az első nap bementem, ott volt öt kamera, kétszáz ember, kicsit meg is illetődtem, mondjuk, ez hamar elmúlt. Örültem, hogy akciójeleneteket is rendezhettem, tetőket robbantottam fel, utcai harcokat csináltunk, izgalmas volt.

Mibe szólt bele Andy Vajna mint producer?

A számomra lényeges dolgokban többnyire szabad kezet kaptam. Ilyen volt a casting, ahol a szereplők nagy részét én választhattam ki. A színészvezetésbe szinte soha nem szólt bele, azt kérte, hogy legyenek nagyon látványos snittjeink, és ebben egyébként igaza is volt. Az tény, hogy az utolsó vágás az övé volt, a többi filmemet ez nem jellemezte.

A BÚÉK című filmjével egy nemzetközi mozgalom részesévé vált, szerintem Guinness-rekorder az eredeti film, annyi remake készült belőle.

Talán már tizenhat feldolgozáson is túl van. Szegény író annak idején odaadta a jogokat a gyártó cégnek, úgyhogy nem sokat keres rajta.

Miért rendezik meg újra és újra ezt a történetet a világ minden táján?

Mert kis költségvetésű kamaradarab. Kell hozzá hét színész, egy belső helyszín, minimális külső, és adott egy kiváló alapszituáció. Tehát kis költségvetésből végig leköthető a néző. Láttam néhány interpretációt, voltak köztük ijesztőek is. De tény, hogy ennyi filmből már egy fesztivált is lehetne rendezni. Szerencsére Paolo Genovese, az eredeti film író-rendezője azt mondta, hogy eddig a mi feldolgozásunkat szerette legjobban.

Mitől lett ez a remake a saját filmje?

A mi verziónkban több a humor, mint az eredeti változatban. Divinyi Rékával ez érdekelt minket a történetben. Érdekes tapasztalat volt számomra, hogy jól hat a munkára, ha kicsit kívülről, objektíven látok rá. Nem volt bennem olyanfajta kötődés, mint a saját történeteimnél. Ez olyasmi, mint amikor a szülő a saját gyerekét akkor is cukinak látja, amikor épp idiótán viselkedik.

A saját gyerekét nem képes objektíven látni?

De, ha együtt dolgozunk, akkor igen. Az Idában van egy kisebb szerepe, tőle is pont azt a maximalizmust vártam el és kaptam meg, mint a többi színésztől.

Az imént még itt volt az asztalnál. Úgy tűnik, elég jó a humorérzéke.

Sokkal nyitottabb, kevésbé visszahúzódó, mint én voltam az ő korában.

Többször szóba került Divinyi Réka neve, akivel a legtöbb filmje esetében együtt dolgoztak a forgatókönyvön.

Voltak külön munkáink is, de nagyon szeretünk együtt dolgozni.

Mitől működik a közös munka?

Elég hasonlóan gondolkodunk, ha mégsem értünk valamiben egyet, akkor nem egóból reagálunk, hanem meggyőzzük a másikat. Lehet, hogy nem azonnal, de egy-két nap múlva kialakul a közös irány, és arra indulunk el, azt próbáljuk meg működtetni.

Mennyire figyeli a magyar filmeket, mennyire követi, hogy épp mi készül?

Néhány filmet látok, de nem vagyok tökéletesen képben. Nagyon sok dolgom van.

Milyen dolgokra gondol?

Ott a gyerek, folyamatosan dolgozom forgatókönyv-fejlesztéseken is.

Amikor más forgatókönyvét csiszolgatja, nem féltékeny, nem érzi úgy, hogy miért ő, és nem én?

Kifejezetten szeretek másnak írni. Ilyenkor nincs az a görcs, mint amikor a saját filmemet írom. Ugyanolyan komolyan veszem, de sokkal felszabadultabban tudok dolgozni felkérésre.

Televíziós sorozatokban is sikeres, a Csak színház... című szériát szerették a nézők.

Abban íróként és kreatív producerként vettem részt. Szerethető sorozat volt, a nézők is kedvelték. Ez egy kegyetlenül őszinte műfaj. A moziból nem nagyon megy ki a néző, ha megunja a filmet, otthon viszont azonnal átkapcsol. 

Londonban és Los Angelesben szerezte meg filmes diplomáit. Saját döntése alapján nem dolgozik külföldön?

Voltak külföldi ajánlataim, akadt, amire én mondtam nemet. A Veszettek forgatása előtt kértek volna fel egy amerikai írónő holokauszttörténetére. Nagyon szerettem, de akkor már le voltam szerződve. Volt olyan nemzetközi produkció is, amiből kiszálltam, de arról a szerződésem alapján nem beszélhetek.

Mi a következő terve, amit nagyon szeretne leforgatni?

Kormos Anett-tel dolgozunk Durica Katalin A rendes lányok csendben sírnak című regényének filmes változatán. A regény három nő történetét mutatja be a kilencvenes évek elején, a dunaszerdahelyi maffia rémuralma idején. A könyvből készült egy színházi feldolgozás is, Paczolai Béla rendezte, a Vígszínházban mutatták be, de a filmes jogok nálunk vannak.

(Borítókép: Goda Krisztina beszédet mond, miután átvette a legjobb tévéfilmért járó díjat az Ida regénye című alkotásért a Magyar Mozgókép Fesztivál veszprémi díjátadó gáláján 2022. június 12-én. Fotó: Vasvári Tamás / MTI)