A Dalfutár című műsor megkezdte hetedik évadát. Ennek örömére élő podcastfelvétellel egybekötött közönségtalálkozót szerveztek az új évad első epizódjának résztvevőivel, ahol kiderült, hogy a színfogót kevesen ismerik, de minden dalfutáros tudja, mi az a „to-do-di-do-di-to-tó”.
Családias volt a hangulat az Akváriumban, ahol a Dalfutár első közönségtalálkozóját tartották. Pontosabban élő podcastfelvételét. Vagy a 7. évad első adásának utóterápiáját. Ugyanis a stábtagokon kívül a legújabb szezon első részének szereplői foglaltak helyet a Dalfutár megálmodói, Hajós András és Jeli András között. Keresztes Ildikó, aki az énekes szerepét töltötte be, Barkóczi Noémi, aki a 7. évad első dalszövegét vállalta magára, a zeneszerző Áron András Apey és a produceri feladatokra felkért Carson Coma képviseletében Héra Barnabás.
A Dalfutár-kerékpár stílusosan a sarokba támasztva áll, miközben a háttérben szól az első csapat szerelemgyereke, a Te maradtál című dal.
Majd Hegyi Gyuri zenész köszönti az egybegyűlteket, aki Hajós zenésztársa az Emil.RuleZ! zenekarból, illetve a műsor egyik szerkesztője. Egyből a lényegre tér, a szövegíróhoz fordul, mert „a szöveghez mindenki ért, ugyanúgy, mint a futballhoz” – fogalmazza meg viccesen.
Mi az a színfogó?
– hangzik el az első kérdés, ugyanis a dal első sora úgy kezdődik, hogy „Elfogyott a színfogó, rózsaszínű ma minden”.
A mai világban óvatosan lehet csak fogalmazni, de az első gondolatom az, hogy ilyet is csak egy férfi kérdezhet meg. Már épp kezdem elszégyellni magam, amikor kiderül, hogy a csapat férfi tagjai, azaz Apey és Barni szintén nem tudták eddig, hogy ez egy létező tárgy, és nemcsak egy szójáték, innentől pedig a gyermekinek ható kérdés érdekes beszélgetést eredményez. Ahhoz, hogy egy dal megszülessen, szükséges a szöveg teljes értelmezése?
Úgy tűnik, a zenészek között konszenzus alakul ki abban, hogy nem feltétlenül. Keresztes Ildikó felhívja a figyelmet, hogy a való életben sokszor hetek, hónapok állnak egy énekes rendelkezésére odáig, hogy egy kész dalt magáévá tegyen és felénekeljen, szerinte lehet, hogy fél év múlva egészen másképp állna ehhez a dalhoz. Barni szerint a dalszöveg mondanivalója nem egyből esik le az embereknek, ez igaz az alkotói és a befogadói oldalra egyaránt.
Hajós András – aki láthatóan úgy foglalt helyet a szereplők között, hogy a rájuk irányuló reflektorfény őt érje a legkevésbé, amiről dalfutáros sapkájának ellenzője is gondoskodott – itt ragad először mikrofont. Szerinte pont ez az érdekes a műsorban, hogy mítoszokat rombolnak le, mert hallgatóként egy egész konteót gyártunk arról, hogy egy szöveg mikor, miért és hogyan született, miközben itt a bizonyíték, hogy lehet úgy dalt írni, hogy nem tudjuk, azt kinek hozzuk létre. A műsorvezető számára az érdekes kérdés, hogy ha ezek a tényezők nem számítanak, akkor
mi lehet az az összetevő, amitől egy dal működik?
A közönség soraiban egyszer csak feltűnik egy ismerős arc, aki nem más, mint Horváth Attila (Atish), aki a Supersize Recording stúdió hangmérnöke és producere, a stúdiónapok állandó szereplője. Kiegészítve a bandát helyet foglal a többiek mellett. Valószínűleg ő az az ember, aki a legtöbbet tudna mesélni a műsor kulisszáiról, mind az emberi, mind a szakmai észrevételeiről. Most például elárulta, hogy dalfutáros tapasztalataiban jellemző, hogy az emberek háttérbe szorítják az egójukat – ha nem is a közös produkció érdekében, az időnyomás miatt biztosan.
Ugyanis az egóharc kerül témalistára, ami egy érdekes kérdés, hiszen a műsor egyik lényege a realityszál, illetve az, hogy az egymás számára sokszor ismeretlen és más műfajban mozgó emberek miként tudnak egymáshoz csiszolódni. Hajós szerint az az igazi sztáralkat, akit jobban érdekel a végeredmény, mint az, hogy a színfalak mögött ő domináljon.
Mivel zenészek ülnek egy kupacban, gyorsan előkerül a tömény szakmázás, ami laikusok számára érdekes lehet ugyan, de nem biztos, hogy a nézők többsége rá tudott volna csatlakozni a beszélgetés ezen pontján a megfejtésekre. A Te maradtál kapcsán arról kezdtek el beszélni, hogy a Carson Coma gitárosa milyen díszítésekkel tarkította a nótát, ami van, akinek már túl sok, van, akinek pont ez tetszik.
Hajós egyből rá is kérdezett, hogy
Ez az a rész, a to-do-di-do-di-to-tó?
Az egy dolog, hogy a szereplők egyből tudták, miről van szó, de körülöttem a nézők is egyetértő hümmögésben és bólogatásban törtek ki. Vagy csak szakmabeliek jöttek el a közönségtalálkozóra, vagy csak zseniális imposztorokkal vagyunk tele. Annyi viszont leszűrhető ebből a történetből, hogy a Dalfutár tényleg egyaránt élvezhető laikusok és zenészek számára is.
Érdekes fogalom merült fel Hegyi Gyuri részéről, aki azt mondta, hogy a Dalfutár nézőit és résztvevőit átjárja egy ellenszenves jófejség. Ezt a jelenséget a kommentek között tapasztalja, illetve a szereplőkön is megfigyelhetőnek tartja. Ez is inkább mint kérdés maradt benne a beszélgetés aurájában, hogy az időszűke és a szereplők legtöbbször friss ismeretsége hogyan hat a munkára, miként változtatja meg a kommunikációt. Viszont újfent kiderült egy háttér-információ, amire nézőként nem feltétlenül gondol az ember.
Azon az ismerkedési folyamaton, amin ti végigmentek, azon mi is végigmegyünk szerkesztőségi szinten.
A beszélgetés végén a nézőknek is volt lehetőségük kérdezni, és egyértelműen látszott, hogy a jelenlévők főként a stábtagokra, illetve a műsor szerkesztésének láthatatlan folyamataira kíváncsiak. Valószínűleg az összes kérdés ilyen irányba húzott volna el, egészen addig, amíg Hajós, aki Apeytól tanulja a nyersséget, kifejezte csalódottságát, hogy már megint nekik kell beszélniük, miközben itt vannak szereplők.
Alapvetően egy jó hangulatú beszélgetés alakult ki, ám érezhető volt, hogy még a podcast iránya nem alakult ki a stábban egyértelműen. Valószínűleg arra is érdemes figyelni, hogy ha a közönséget a műsor készítésének folyamata érdekli, akkor egy találkozón, ami pontosan a számukra lett meghirdetve, ezeket a kíváncsiságokat elégítsék ki. Ám mivel nem ez volt az utolsó élő podcastfelvétel, biztosan alakulni és csiszolódni fog ennek az eseménynek az arculata.
A stáb profi, ez abból is kiderült, hogy az egyik közönségkérdés a belső interjúkra kérdezett rá, ahol Jeli András felszabadító őszinteséggel fejtette ki saját véleményét, miszerint ezt jelenleg a műsor egyik gyenge pontjának látja, nem elégedett vele, és a háttérben folyamatosan megy a gondolkodás a tagok között, hogy miként lehetne ezt a részt alakítani, fejleszteni.
Érdekes a szereplőket utólag meghallgatni egy adott adás történéseiről, főleg úgy, hogy újra egy kupacban vannak. Erre korábban még nem volt példa. Amennyiben rendszeressé válik az élő podcastfelvétel, akkor ez egy érdekes újítása lehet a műsornak.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)