Harasztÿ István, becenevén Édeske, 1934-ben született, 1953-ban végzett dísz-mű lakatosként, ekkortól kezdett festeni. Kezdetben tanárként kereste kenyerét, 1957-től 1965-ig műszaki ismereteket oktatott egy szakmunkásképző iskolában. 1970-ben készült Hathúszas gyors című alkotása már képviseli jellegzetesen rendszerkritikus, gúnyos humorú gondolkodását.

Gegművészetnek is hívhatjuk az „Olyan, a pop arttal is rokonítható műveit, mint amilyen a pénzbedobásra elhallgató zenegép, a Vurslitzer (1973), a pénz helyett kacagással fizető páncélszekrény, az Acélmosoly (1972), valamint az óramutató járásával ellenkező irányba haladó, a sok kis óraszámlap fölött elhaladó és a Szovjetunió kelet-európai szerepére utaló nagy óramutatóval ellátott műve” – idézi a művész honlapja Frank János művészettörténészt.

Gúnnyal a rendszer ellen

1972-ben betiltják a Ganz-MÁVAG-ba tervezett kiállítását, melyre válaszul a meghívókat „Bizonytalan időre elhalasztva!” címkével felülbélyegzi és küldi szét. 1977-ben a székesfehérvári Szent István Király Múzeum rendezte meg első nagyszabású kiállítását. 1980–1981-ben készítette el Agyágyú című, monumentális kinetikus szobrát, a tizenkét méter magas Deák Dénes-szökőkútját pedig 1993-ban fejezte be. 1998-ban a Műcsarnokban retrospektív kiállítása nyílt.

A társadalomkritikai és szórakoztató „funkcióhoz” igazodó, de a klasszikus arányrendszert is figyelembe vevő mobiljainak, kinetikus szobrainak formai világa a Bauhaus technicista tárgykultuszának emlékeit éppúgy idézi, mint az 1900-as évek biomorf törekvéseit. A kinetikus szobrászat magyarországi meghonosítója – olvasható a művész honlapján.

Szürrealisztikus alkotásai a Szürenon művészcsoporthoz kötik, melynek minden kiállításán szerepelt műveivel.

Búcsúztatásáról az Akadémia később ad információt.

(Borítókép: Haraszty István Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész. Fotó: Czimbal Gyula / MTI)