Verdi, az olasz opera fiatal zsenije 1842-ben a fülbemászó dallamokkal, a híressé vált Rabszolgakórussal, a megtorlásról és a rendíthetetlen hitről szóló megható történetével egyik napról a másikra vált ismertté. A Nabuccót napjainkban is az operarepertoár leggyakrabban játszott darabjai között tartják számon.

A művet Francisco Negrin állította színpadra. A spanyol rendező mind az operák, mind pedig a stadion- és arénarendezvények területén otthonosan mozog. Negrin Nabucco-rendezésében nem ábrázol konkrét vallásokat és rítusokat. Nála a zsidó nép szorosan a természethez, az eredetéhez, egy feljebbvaló isteni erőhöz, de mindenekelőtt empatikusan cselekvő csoportosulásokhoz kötődő emberek összessége. A másik oldalon pedig az önhitt, arrogáns, anyagias felszínességgel átitatott babilóniaiak állnak, akik minden kapcsolatukat elvesztették a transzcendens világgal és a saját hatalmuknál magasabb rendű dologba vetett hitükkel. A zsidó nép szorosan kötődik a természethez, a babilóniaiak ezzel szemben belegázolnak a természetbe és elpusztítják azt.

Negrin a perui Limában, a Pánamerikai Játékok megnyitóján dolgozott együtt Pepe Corzóval, a jelmez- és Thanassis Demirisszel, a díszlettervezővel. Corzo és hazája, az inka és Kolumbusz előtti építészet, valamint ötvösművészet nagyban befolyásolták a produkciót: hiszen egy olyan civilizációról beszélünk, amely fejlődött, hanyatlott és teljesen eltűnt, mértéktelenségének arroganciájáról az arany ötvöstárgyak is tanúskodnak. Thanassis, a díszlettervező egyben építész is, és miután a díszlet egy épülő palota, ezért egyértelmű volt, hogy őrá esik Negrin választása. Emellett görög származása miatt – Corzóhoz hasonlóan – egy óriási kulturális örökség, az egykori templomok és paloták árnyékában nevelkedett.

A rendezési koncepcióban nem egy adott történelmi háttérbe helyezi a történetet, hanem egy sokkal aktuálisabb és univerzálisabb témával, az ökológiával, a klímaváltozással von párhuzamot.

A jelenlegi életstílusunkkal, túlzott arroganciánkkal és hatalomvágyunkkal teljesen tönkretesszük a bolygónkat. Sok párhuzamot fedezhetünk fel életstílusunkban az opera cselekményével, és ez a metafora kitűnően bemutatja az adott problémát

– nyilatkozta Negrin.

Thanassis Demiris színpadképében maga a kőfejtő is a cselekmény főszereplőjévé válik. A kőfejtő sziklái és a színpadhoz levezető monumentális rámpák egy olyan színpadkép létrehozására inspirálták, mely hűen tükrözi mind a zsidó, mind pedig a babilóniai társadalom életstílusát.

A jelmeztervező Pepe Corzo részben minimalista, részben futurisztikus kosztümjei tükrözik az egymástól nagymértékben eltérő társadalmakat. Míg a hébereket egyszerű, földszínű ruhákba öltözteti, addig a babilóniaiakra feltűnő kék és piros kosztümöket ölt.

Alvise Caselatti személyében ismét az olasz opera egyik tekintélyes specialistája áll a karmesteri pultnál.

A premieren Nabucco szerepében az amerikai bariton, Lucas Meachemet lépett fel, aki Aris Argirisszel és Leo Annal osztozik a szerepen. Nabucco lányát, Fenenát felváltva énekli a Szlovéniából származó mezzoszoprán, Monika Bohinec és Marie Luise Dreßen. Abigaille szerepére a nemzetközileg is ismert és sikeres énekesnőket, Ekaterina Sannikovát, Valentina Boit és Astrik Khanamiryát szerződtették.

Izmáel szerepét a két tenor, Jinxu Xiaohu és Carlos Osuna énekli. Zakariás szerepét Jongmin Park és Nicola Ulivieri éneklik. Anna szerepét Amélie Hois, Baál főpapját Ivan Zinoviev, Abdallót David Jagodic énekli. A Philharmonia Chor Wien együttesét a korábbi években már sokszor bizonyító Walter Zeh vezényli.

George Bizet Carmen című operáját tervezik a 2023-as szezonra

A szerelemről, a féltékenységről, a szabadság iránti vágyról szóló drámai történet nem utolsósorban Carmen Habanera áriájának köszönhetően messze az operabarátok körén kívül is ismertté vált. Georges Bizet Carmenje nemcsak az operavilág egyik legtöbbet játszott darabja lett, hanem azt a bravúrt is elérte, hogy a dohánygyári munkások, az egyszerű katonák és a pitiáner csempészek bizonytalan miliőjének is halhatatlan emléket állított az operaszínpadon. A francia mester a nagyszerű dallamok ihletforrásából merített, legyen szó Carmen híres Habanera- és José Virág-áriájáról vagy a csempészötösről, a Kártya áriáról, Micaela magányos hegyi imájáról, vagy éppen Escamillo a bikaviadalt dicsőítő énekéről, a Torreádor dalról – a mű szinte minden darabja kitörölhetetlenül belevésődött a közönség emlékezetébe.

(Borítókép: Jerzy Biń)