A múzeum munkatársainak néhány évvel ezelőtt arra hívta fel a figyelmét két helytörténész, Lévai Pál és Farkas Balázs, hogy érdemes lenne újra kutatást végezni a Háros-sziget mentén, ugyanis egykor ezen a helyen állt a premontrei monostor.

A monostort 1264-ben, IV. Béla uralkodása alatt alapították, erről több oklevél is fennmaradt. Az épületet később a pálos rend kapta meg, pusztulása a török korra tehető. Először a 19. században vadászházat építettek rá, majd a 20. században a Magyar Honvédség kapta meg, és a területre raktárépületet emeltek fel, amely a maradványokat és környezetét is teljesen átrajzolta.

A 19. században Rómer Flóris magyar bencés szerzetes, régész, művészettörténész bejárta, feltérképezte, részletesen leírta és lerajzolta az egész területet. Írásában megemlítette, hogy a Duna felé falakat lát. 1959-ben Zolnay László régész is megvizsgálta a területet, ő már a felszínen nem látott falakat, viszont egy kutat azonosítani tudott amelyről Rómer Flóris is említést tett.

A kutatás több bejárást követően 2019-ben folytatódott, geofizikai vizsgálattal pásztázták végig a nyitott területeket, ahol erre lehetőség adódott, majd tavaly, egy szonáros búvárrégészeti kutatás közben egy omladékmezőre lettek figyelmesek – olvasható a közleményben.

A mostani kutatás célja az volt, hogy kiderítsék, miből állhat ez az omladékmező, találhatóak-e benne középkori maradványok. Az akció sikeresnek bizonyult, egy sekélyvizes merülés során sok faragott követ találtak, de vannak újabb kori leletek is. Az viszont már most megállapítható, hogy az omladék mai formáját az újkorban nyerte el.

Az első merülést Puskás Norbert végezte, általános képet adva a víz alatti területről. Már ez alkalommal kiderült, hogy ez az omladékmező nagy számban tartalmaz faragott köveket, úgynevezett kváderköveket (kocka vagy téglalap alakú), falazó köveket sőt, olyan lapos faragott köveket is, amelyeken csapolás is fellelhető, lehetséges, hogy valamilyen épülethez tartozó ajtó- vagy ablakkeretnek lehetnek a töredékei, de ezt további vizsgálatokkal fogják tudni pontosítani a szakértők.

A második merülés során Tóth János Attila búvárrégész az omladékmező oldalát vizsgálta meg, és számos faragott követ, lehetséges középkori nyílászárókat és modern kori téglákat is talált. Kváderköveket a part mentén és a vízben is fel lehetett fedezni. Következő lépésként a felső réteget kellene eltávolítani, mert nagy valószínűséggel a felszín alatt találhatók a középkori monostor izgalmas leletekben gazdag maradványai – áll a közleményben.

A Budapesti Történeti Múzeum csapata szeretné további geofizikai és szonáros kutatással feltárni a következő rétegeket is, amelyre terveik szerint jövőre lesz lehetőség.