Az osztrák származású Gustav Klimt kétségkívül a késő XIX. századi szimbolizmus és art nouveau mozgalmak meghatározó festője, az álomszerű női alakok és tájképek egyik, ha nem a legnagyobb mestere. Az alkotó neve összeforrt Béccsel: a városban nincsen olyan szuvenírbolt, ahol ne Klimt-festményekkel díszített esernyők, könyvjelzők, bögrék vagy noteszok várnák a turistákat és töltenék meg sok-sok euróval az ajándékboltosok zsebeit. Persze abból kell hasznot húzni, amiből lehet, az osztrák főváros pedig remekül előnyére fordította a Klimt-effektust: a Belvedere kastély mellett tavasszal a Marx Halle rendezvényközpontban nyílt interaktív Klimt-kiállítás.
A Klimt: The Immersive Experience beszédes elnevezés, hiszen valóban magával ragadó kiállítást hoztak össze az osztrákok. A kovácsoltvas szerkezetű Marx Halle hatalmas, gyárépületre emlékeztető komplexuma első ránézésre nem éppen a szecesszió mintapéldánya, mégsem találhattak volna jobb helyet a kiállításnak: a külső és a belső közötti kontraszt sokkal meghatározóbbá teszi az élményt.
Az Európában a XIX. században elterjedt mozgalom, az Art Nouveau az Osztrák–Magyar Monarchiában kissé eltért a klasszikus francia ábrázolásmódtól, sokkal inkább geometrikus, mégis kifinomultabb volt, mint nyugaton.
A Monarchia felbomlásának évében meghalt Klimt képein határozottan fellelhetők a szecesszió e jellegzetességei, csakúgy, mint a szép- és a képzőművészeti elemek és technikák váltakozásai.
Klimt legtöbb képe nőket ábrázol, ami nem meglepő, tekintve, hogy a festő élete nagy részét anyjával és lánytestvéreivel, na meg számos szeretőjével töltötte, akiktől tizennégy gyermeke született. A szeretőktől, nem a testvéreitől...
Klimt világában az érzéki, erős, már-már veszélyes nők játszottak főszerepet, és éppen ez az ambivalens feminin karakter tette a műveit is ennyire valódivá.
Nem képzeletbeli női alakok jelennek meg a képein, hanem egy férfiközpontú társadalomban boldogulni kényszerülő lányok és asszonyok. Nemcsak az „elfogadott” nőket festette meg, hanem megalkotta a femme fatale, a homoszexuális nő, a gátlástalan szerető, az idős hölgy, valamint a természetfeletti tulajdonságokkal felruházott nő alakját is.
Annak ellenére, hogy a férfiak hiányoznak a képeiről, a maszkulin energia a művek esszenciájában azért megtalálható, hiszen mindennek a középpontjában a női-férfi összhang áll, elég csak A csókra gondolni. Klimt leghíresebb alkotása egyébként egy háromdimenziós kirakósként, valamint egy diavetítéses installációként is megelevenedik az interaktív kiállításon.
A tárlaton legnagyobb meglepetésünkre szabad a fotózás, mi több, szelfipontokat is kihelyeztek az installációk elé – az interaktív élmény elsőszámú „szabálya”, hogy a látogató bevonódjon a kiállításba, ehhez pedig a legjobb módszer a közösségi média használata. Ez persze nemcsak a nézőnek mókás élmény, de remek reklám a rendezvénynek, na meg Klimtnek is – a money.co.uk friss kutatásából kiderült, hogy a második legtöbbet posztolt műalkotás Gustav Klimt: A csók című festménye (287,282 Instagram hashtaggel), a művet csak a Mona Lisa előzi meg, igaz, Leonardo remekművét közel tízszer annyian posztolták a közösségi platformokon. Kérdés, hogy ki akar a művészettörténet leghíresebb nőjével versenyezni?
A körülbelül másfél-kétméteres, nőalakos vászonképek, digitális képek, makettek, és érdekes, a korra, valamint Klimt munkásságára rávilágító ismertetők mellett egy aranyozott tükörfolyosó is várja a látogatókat, amely egy hatalmas, üres térbe vezet. Az üres teremben álomszerű diavetítés ejti ámulatba a látogatókat, a falaktól elkezdve a plafonon át egészen a padlóig, mindent a művész festményei, valamint azok modernizált másolatai színeznek ki – persze csak virtuálisan, egy zenés fényjáték keretében. A lázálomszerű élmény láthatóan minden érdeklődőt magával ragad, úgy tűnik, az emberek nem akarnak tovább menni, és akár fél órára is leragadnak ebben a teremben.
A kiállítás minden érzékszervet igénybe vesz, hiszen a látványos, embernagyságú képek és diavetítések mellett korabeli zenei darabok adják meg a módját egy ilyen kaliberű eseménynek. A kiállítás végén, az utolsó előtti teremben Klimt-nyomatokat lehet színezni, így az is átélheti az alkotás élményét, aki korábban még egy pálcikaembert sem tudott rajzolni. A színező szoba egyébként hatalmas siker, a megfáradt és izgatott látogatók már-már összevesznek az ülőhelyeken az asztal előtt. Végül, aki még az eddigiekkel sem érné be, egy VR-élményre (virtuális valóság) is befizethet három euróért.
A kiállítás szeptember 4-ig látogatható. Budapestről Bécsbe egyébként egy gyorséttermi ebéd áráért, alig három óra alatt kivisz a távolsági busz, és még a bőröndért sem kell plusz pénz fizetni, mint a repülőn...
(Borítókép: Gáll Anna / Index)