Néhány évvel ezelőtt két helytörténész, Lévai Pál és Farkas Balázs hívta fel a Budapesti Történeti Múzeum munkatársainak figyelmét rá, hogy érdemes lenne újra kutatást végezni a Háros-sziget mentén, hiszen egykor itt állt a premontrei monostor.
A monostort 1264-ben, még IV. Béla uralkodása alatt alapították, erről több oklevél is fennmaradt. Az épületet később a pálos rend kapta meg, pusztulása pedig a török korra tehető. Először a XIX. században vadászházat építettek rá, majd a XX. században a Magyar Honvédség kapta meg, ekkor raktárépületet emeltek a területre, amely a maradványokat és a környezetét is teljesen átrajzolta.
Az apátság a XIX. században került újra az érdeklődés középpontjába, amikor Rómer Flóris magyar bencés szerzetes, régész, művészettörténész bejárta, feltérképezte, részletesen leírta és lerajzolta az egész területet. Írásában megemlítette, hogy a Duna felé falakat lát. 1959-ben Zolnay László régész, a történelemtudományok doktora is megvizsgálta a területet, ő már a felszínen nem látott falakat, viszont egy kutat be tudott azonosítani, amelyről Rómer Flóris is említést tett. A kutatás több bejárást követően 2019-ben folytatódott, amikor is geofizikai vizsgálattal pásztázták végig a nyitott területeket, majd tavaly – egy szonáros búvárrégészeti kutatás során – egy omladékmezőre lettek figyelmesek
– olvasható a sajtóközleményben.
A mostani kutatás célja az volt, hogy kiderítsék, pontosan miből is állhat ez az omladékmező, találhatók-e benne középkori maradványok. Az akció sikeresnek bizonyult, egy sekély vizes merülésnek köszönhetően sok faragott követ találtak a területen, de vannak újabb kori leletek is. Az viszont már most megállapítható, hogy az omladék mai formáját az újkorban nyerte el.
Az első merülést dr. Puskás Norbert végezte, ekkor egy általános képet kaptak a víz alatti területről. Már ekkor kiderült, hogy ez az omladékmező faragott köveket, úgynevezett kváderköveket, falazóköveket és olyan lapos faragott köveket is tartalmaz, amelyeken csapolás is fellelhető, így lehetséges, hogy valamilyen épülethez tartozó ajtó- vagy ablakkeretnek lehetnek a töredékei, de ezt majd további vizsgálatok után pontosítják a szakértők.
A második merüléskor Tóth János Attila búvárrégész az omladékmező oldalát vizsgálta meg. Számos faragott követ, lehetséges középkori nyílászárókat és modern kori téglákat is talált. Következő lépésként a felső réteget kellene eltávolítani, mert nagy valószínűséggel a felszín alatt találhatók meg a középkori monostor izgalmas leletekben gazdag maradványai. A Budapesti Történeti Múzeum csapata szeretné további geofizikai és szonáros kutatással feltárni a következő rétegeket is. A csapattagok remélik, hogy jövőre már lehetőségük adódik ezekre a feltárásokra is.