A Kossuth-díjas zenész egy interjúban mesélt gyermekkoráról a 8. kerületben, az adott szó súlyáról és tinédzserkori plátói szerelméről, Suzanne Vegáról.
Kovács Ákos életút interjút adott a Hajógyár néven futó YouTube-csatornának. A több mint 30 éve a rivaldafényben lévő zenész visszaemlékezett a Teleki téren eltöltött gyerekkorára az első megvásárolt Suzanne Vega-kazetta történetétől kezdve a művészi sokoldalúságon át a nehezen definiálható siker fogalmáig.
Gyermekkora korlátozott anyagi körülmények között telt, de nagy boldogságban. A saját családjának már nem kellett szűkölködnie, de ennek is van hátulütője a zenész szerint, akinek a gyerekei már nem becsülik annyira a tárgyakat, mint ő fiatal korában. Szüleit sok szempontból tönkretette a szocializmus, de a „polgári könyvtárukat” valahogy mégis sikerült megőrizniük a vagyonelkobzás után.
A szüleim olvasó emberek voltak, és ez az egész életemre kihat. Ma is érzem ennek a hatását. Az irodalom sokkal hamarabb kezdett el érdekelni, mint a zene
– mondta Ákos, aki 1985-ben ismerte meg Suzanne Vegát a Zenebutik adásából. A Marlene on the Wall című szám hatására azonnal szerelmes lett az amerikai énekesnőbe, ezért írt egy Angliában élő barátjának, aki pár hét múlva postán el is küldte a világhírű zenész legutóbbi albumát kazettaformátumban.
Ákos a könyvekből és a dalszövegekből is megtanulta azt, hogy a kimondott szónak súlya van. „Lényegi különbség abban nincs, hogy az ember a színpadon nyilvánul meg vagy írásban. A virágvasárnapi bevonulás a földi sikerek világa, még öt napig se él” – hozott fel egy bibliai példát a Kossuth-díjas zenész, arra utalva, hogy Jézust ugyanazok küldik keresztre később, akik korábban pálmaágakat és virágokat terítettek a lába elé.
Az 1992-es esztendő igencsak tartalmasra sikeredett az interjúalany emlékei szerint, hiszen ebben az évben szerzett közgazdászdiplomát, megalapította a cégét, dupla koncertalbumot adtak ki a Bonanza Banzai zenekarával, és nem utolsósorban elkezdte írni első szólólemeze anyagát. Ákos szerint a sors hatalmas ajándéka, hogy egy személyben lehet lírai szerző, versíró és dalszövegszerző is. Művészi karrierjét egyfajta áldásnak tartja, amely már alapvetően túlmutat a szerencsén.
A teljes interjú itt tekinthető meg: