A Falk Miksa utca egymás mellett álló aukciósházai között néha már a műkedvelők is nehezen igazodnak ki. Ebben az utcában található a House of Lucie is, amely egy eldugott kis galéria. A Falk Miksa utca 30. alatt álló műterem helyét csak egy kis plakett jelzi, mégis méltó helye a Tokyo International Foto Awards, vagyis a tokiói nemzetközi fotódíj győztes képeit felvonultató kiállításnak, amely július 24-ig látogatható.
Első ránézésre nem túl egyértelmű, hogyan lehet bejutni a galériába, de a névtábla alatt egy pici ikon mutatja, hogy egy csengőt kell megnyomni, a hölgy pedig már be is enged, nincs ok aggodalomra. A tipikus pesti bérház földszintjén található galéria egyetlen szobából áll, mégis millió történetet mutat be.
Ez a pici galéria ad otthont július 20. és 24. között a Tokyo International Foto Awards (TIFA) győztes képeinek.
A TIFA küldetése nemzetközi szintű fotóművészek munkáinak felfedezése, díjazása, megbecsülése és hirdetése Tokió kreatív közösségei felé
– tudjuk meg a kiállításon, ahol egyébként arra is fény derül, hogy az évente megrendezésre kerülő verseny keretében nemcsak hivatásos, de tanuló vagy teljesen amatőr művészek munkáit is ünneplik globálisan.
A fotósok kilenc fő- és mintegy ötven alkategóriában mérik össze tehetségüket és ügyességüket, a tárlat így autentikus képet ad arról a világról, amelyben élünk. A kiállításon a 2021-es győztesek munkái állnak a középpontban, de 2019, 2020 és 2021 arany, ezüst és bronz díjjal kitüntetett művészeinek munkáit is megtekintheti a nagyérdemű.
Látszik, hogy a versenyre több tucat kategóriában neveztek be a fotósok, hiszen a képek megannyi témát dolgoznak fel: megjelennek az elmúlt évek borzalmai (koronavírus-járvány), kevésbé új, mégis égető problémák (globális felmelegedés és környezetváltozás), emberi sorsok, a természet legkülönbözőbb csodái, sőt egy egész falat szentelnek az ukrán–orosz háborúban készített szívszorító, mégis fontos felvételeknek.
A fotók tükrözik a művészek különböző egyéniségét, hovatartozását és alkotói stílusát, mégis szimbiózisban állnak egymással. Hiába a felkavaró témák és színpompás képek, a megörökített jelenetek nyugalmat és harmóniát árasztanak, a galériában pedig valódi közösségi tér alakul ki.
Egyesek – természetesen – a képeket elemzik, mások a fotelben böngészik a katalógusokat, míg a galéria munkatársai mosolygósan végzik a munkájukat a terem közepén. Mindenki halkan teszi a dolgát, kicsit olyan, mintha egy kellemes baráti társaságból álló csendes pihenő közepébe csöppent volna a látogató.
(Borítókép: Kazuyuki Omori)