11 éve, 2011. július 23-án halt meg a 2000-es évek különleges hangú – és legalább annyira jellegzetes megjelenésű – énekesnője, Amy Winehouse. A hatszoros Grammy-díjas előadó élettörténetéről annyi bőrt lehúztak már, hogy szinte rossz nézni. Most, 11 évvel később új életrajzi film születik a brit énekesnőről.
Készült róla paparazzi fotóalbum, írt róla könyvet az anyja, az apja és a legjobb barátja is. Asif Kapadia szívszorító, Grammy- és Oscar-díjas, Magyarországon is bemutatott filmje ( Amy – Az Amy Winehouse-sztori ) 2015-ben debütált, tavaly, Winehouse halálának 10. évfordulójára az énekesnő keresztlánya, Dionne Bromfield állított össze egy filmet Amy Winehouse & Me: Dionne’s Story címmel, emellett pedig egy BBC-dokumentumfilm (Reclaiming Amy) is megjelent. Ahány hozzátartozó és filmrendező, annyi perspektíva, de felmerül a kérdés, nem lerágott csont-e a sztori, és lehet-e még ragozni az egyszerre sikeres, mégis tragikus történetet?
A készülő film Winehouse második nagylemeze után a Back To Black címet kapja, és Sam Taylor-Johnson, A szürke ötven árnyalata rendezője készíti, ráadásul valódi „szerelemprojekt” – írta meg néhány napja a Variety. A lap szerint
a film a StudioCanal támogatásával valósul meg, sőt már a casting is elkezdődött. A rendező lehetőleg kezdő, kevésbé ismert brit színésznőnek szánja Amy szerepét. Korábban több színésznő, páldául Lady Gaga neve is felmerült, de az énekesnő apja tagadta a híreszteléseket.
A Back to Black című filmet Matt Greenhalgh írja, aki korábban már dolgozott együtt Taylor-Johnsonnal a John Lennon – A fiatal évek, valamint a Control című életrajzi filmeken is: az utóbbi a Joy Division néhai frontemberéről, Ian Curtisről szólt. A producer Alison Owen, Debra Hayward és Tracey Seaward lesz.
A közösségi médiában sokan elégedetlenkedtek, mondván, A szürke ötven árnyalata a filmtörténet egyik legborzasztóbb alkotása, Taylor-Johnson pedig képtelen Amy Winehouse nevéhez méltó filmet csinálni. Sok Winehouse-rajongó megkérdőjelezi, miért kell egyáltalán még egy filmet készíteni úgy, hogy Asif Kapadia zseniális és szívszorító dokumentumfilmje már létezik.
Furcsa, de a film mögé az énekesnő apja, Mitch Winehouse is beállt – a férfit negatív színben tüntette fel az első film, sokan pedig máig őt okolják az énekesnő bukásáért. A BBC-dokumentumfilmben megpróbálta tisztára mosni a nevét, több-kevesebb sikerrel.
Nemcsak maga Amy Winehouse, hanem a zenéje is megérdemli, hogy fennmaradjon az emberek emlékezetében,
és a következő generáció is megismerje, egy új film pedig remek lehetőség lehet. Igen ám, csakhogy az életrajzi filmeket – és különösen a zenészek életrajzait – trükkös dolog megörökíteni, a rendezők pedig sokszor mellélőnek.
Amy Winehouse történetét különösen nehéz megragadni, hiszen nevével és tragédiájával kapcsolatban máig rengeteg kérdés merül fel. Az énekesnő kétségbeesett küzdelme a hírnévvel és annak buktatóival nem ismeretlen jelenség a popszakmában, Winehouse személyes történetének ábrázolása azonban kulcsfontosságú a film hitelessége szempontjából: mindenről beszélni kell, amiről beszélni lehet, és vice versa – persze csak ésszerű keretek között.
Fontos megjegyezni, hogy a film Amy Winehouse szüleinek (az énekesnő hagyatékának gondozói) teljes támogatásával készül, így Taylor-Johnson valószínűleg engedélyt kap rá, hogy csemegézzen Winehouse szenzációs zenei katalógusából, egyben kérdéseket is felvet azzal kapcsolatban, hogy a mozi mennyire őszintén ábrázolja az énekesnő családját. Vajon az életrajzi film kizárólag Winehouse karrierjére fog összpontosítani, vagy gyermekkorát is felidézi? Inkább a zenei sikereiről vagy a kábítószerekről és a pusztító kapcsolatairól fog szólni? Egy biztos: hamarosan – állítólag 2024-ben – kiderül.
(Borítókép: Amy Winehouse. Fotó: Daniel Boczarski / Redferns / Getty Images Hungary )