Felfoghatatlan mindaz, ami Magyarországon a színházakkal történik – mondja Péterfy Bori. A színésznő és énekes szerint a másképp gondolkodás nem célravezető, és a háború miatt a teljes kivégzés sem lehetetlen.
Péterfy Bori egyik meghatározó rendezőjének Mundruczó Kornélt tartja, akivel hosszú idő után újra együtt dolgozhat a Proton Színházban. Tragikusnak érzi, hogy a világhírű magyar rendező színházi társulata egy fillér állami támogatást sem kap.
Minderről a HVG360-nak adott interjújában beszél, ahol azt is kijelenti, hogy a „másképp gondolkodás nem tűnik célravezetőnek”, majd hozzáfűzi, hogy a színházak telt házas előadásokkal sem képesek fenntartani magukat, hiszen nem lehet tovább emelni a jegyárakat. Péterfy a jövőt illetően sem optimista:
A háború és az infláció miatt azért is szorongok, mert ami most ránk vár, az már szinte a teljes kivégzés lehet.
„Rossz kimondani, de ma Magyarországon művésznek lenni mentálisan szinte túlélhetetlen” – jelenti ki a beszélgetésben, amikor arról számol be, hogy néha felmerül benne is a kérdés, mi lett volna, ha máshová születik, másutt lenne színész és énekes. Nyomasztónak tartja, hogy másutt talán jobban érezné magát.
A Borikönyv – Jelenetek Péterfy Bori életéből című életrajzi kötet megjelenéséhez kapcsolódó beszélgetésen szó esett az Amorf Ördögök zenekarról és Pintér Béla társulatáról, a Krétakörről, melyek szinte egy időben indultak, valamint a Péterfy Bori & Love Band formációról is.
Péterfy Bori szerint utóbbi azért nem illik az újjászervezett Petőfi rádió műsorpolitikájába, mert:
Az ő elképzelésük szerint a nő szerepe kimerül a gyerekszülésben és abban, hogy a konyhában boldog. Az valószínűleg nem fér bele, hogy valaki olyan őrületeket csinál, mint én.
A rockzenében kiteljesedő színművész fontosnak tartja, hogy
egy nő is éppúgy elmondhassa a kemény sztorikat az életéből, mint egy férfi, akár a szexualitásról, a szerelmi életről, a drogokról vagy bármilyen témáról van szó.
A művésznő a színházról és a koncertekről sem szeretne lemondani. A színpadon azért érzi jól magát, mert ott nem a „saját démonaival és őrültségeivel” kell foglalkoznia, hanem a szerep démonaira és szorongásaira figyel, a koncerten pedig az eufória segít neki megfeledkezni pár órára az őt körülvevő nyomasztó dolgokról.
„Egy jó koncert energiái, amikor a közönség is velünk rezeg, az összehasonlíthatatlan bármivel, amit az ember megél. A színház pedig teljes mértékben szerep-, csapat- és előadásfüggő. Ott imádom a csapatjátékot, a szerepek mantrázását, az izgalmat, hogy mit hoznak ki belőlem a kollégák. Addig vagyok boldog, amíg egyikről sem kell lemondanom, és mindent visz a rock and roll” – sorolta a két út előnyeit.
Péterfy Bori nyilvánosan sem rejti véka alá a véleményét a világ dolgairól, de úgy gondolja, hogy ezzel nem politizál, hanem alapvető emberi értékek mentén él és gondolkodik. „Ha ez valakinek politizálás, azzal nem tudok mit kezdeni. Aki emiatt elfordul tőlünk mint alkotóktól, az nem rólunk árulkodik.”
(Borítókép: Péterfy Bori. Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)