Egyetlen magyar nagyjátékfilmet válogattak be a velencei filmfesztiválra, Grosan Cristina második rendezését. Az inkubátor programos A legjobb dolgokon bőgni kell után cseh–magyar–olasz–szlovák koprodukcióban készítette el Hétköznapi kudarcok című, második munkáját. A rendezővel és a film magyar producereivel beszélgettünk.
Szokatlanul jól fogadta a világ tavaly bemutatott első filmjét. A legjobb dolgokon bőgni kell című rendezői bemutatkozásáról talán egy fanyalgó kritikát se olvastam. Azóta is járja a fesztiválokat?
Grosan Cristina: Igen, most egyszerre vetítették a Palics Nemzetközi Filmfesztiválon és a Ceau Cinema! fesztiválon Temesváron, ősszel megy Berlinbe, és a Margó Irodalmi Fesztiválon is szeretnék levetíteni nyáron a Balaton közelében, továbbá Amerikában is fogják vetíteni ősszel. Tehát megfordul hagyományos filmfesztiválokon, és pop-up eseményeken is játsszák.
Első filmje a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjában készült. Több igen sikeres alkotás is onnan indult, ugyanakkor hallottam már olyan hangot is a szakmából, hogy nem jó ötlet fiatal filmesekkel elhitetni, hogy pénz nélkül is lehet filmet készíteni. Ez egy jó program, vagy sem?
Stalter Judit producer, Laokoon Filmgroup: Mindkét véleményben van igazság. Ez a program nagyon fontos lehetőség a fiatal filmeseknek, és produceri oldalról is jó, mert sok fiatal tehetséget lehet megismerni, kipróbálni általa, és fantasztikus filmek születhetnek. Az viszont tény, hogy egy rendezőnek egy első filmje van, és a produceri szívességkérések is végesek. Ha ugyanez a budget maradna a rendezők következő filmjeire, nem tudnánk azt mondani a kollégáinknak, hogy most is adjanak ugyanakkora kedvezményt, vagy jöjjenek el ingyen, mint az első film esetében.
Sipos Gábor producer, Laokoon Filmgroup: A mi gyártásunkban készül Dávid Attila Távolság című filmje, amely az idei Inkubátor Program egyik győztese. Nagy kihívás, de hatalmas lehetőség, hogy meg tudjuk valósítani a velünk közösen fejlesztett filmtervét. Szeretném még hozzátenni, hogy mi készítettük a Saul fia című filmet, ami szintén elsőfilmes produkció volt. Akkor még ugyan nem volt Inkubátor Program, de azzal, hogy kosztümös film volt, a költségvetését tekintve az Inkubátor Program pénzügyi keretei nem lettek volna elegendők hozzá.
Fontos produceri és döntéshozói szelektálási szempont, hogy mely első filmek tudnak az Inkubátor Program adta költségvetésből elkészülni, és melyeknek kell a magasabb költségvetés.
Nemes Jeles László cannes-i nagydíjas, Golden Globe- és Oscar-díjas első nagyjátékfilmje valóban rendkívüli történet. Grosan Crista második filmjére hogyan került pénz?
Stalter Judit: Nemzetközi koprodukcióban készül, amiben mi kisebbségi partnerek vagyunk. A többségi producer a cseh Marek Novák, tőle indult az egész. A forgatókönyvet Klárá Vasákovával egy cseh forgatókönyvíró könyvéből fejlesztették Cristivel. Mi voltunk a második partnerek, mivel már felépítettünk egymással egy jól működő szakmai és emberi kapcsolatot. Úgy gondoltuk, hogy az NFI-nek is érdekes lehet Cristi következő filmje. Pályáztunk, és kaptunk is támogatást. Miután beszálltunk, megjött az olasz és a szlovák partner is.
Ilyesmiről beszél évek óta Káel Csaba, aki régóta európai filmkészítést vizionál és sürget.
Stalter Judit: Igen, ez a film így készül, a
négy ország mellett a legrangosabb összeurópai filmtámogatásokat is sikerült megszerezni
ehhez az alkotáshoz. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél több hasonló finanszírozású film készüljön a jövőben is.
Milyen tanulságokat vont le első filmjéből?
Grosan Cristina: Ismét bebizonyosodott, hogy nagyon fontos az alapos előkészítés, és arra is szánni kell időt, hogy egymást megismerjük. Ne a forgatáson derüljön ki, hogy félreértjük a másikat, mondjuk bevilágítunk egy díszletet, de nem úgy kellett volna, hanem másképp. A másik fontos tanulság az energiabeosztás, mivel ez nem sprint, hanem hosszútávfutás. A legjobb dolgok…-kal pont a Covid-járvány kitörésekor lettünk kész, és fogalmunk sem volt, mikor mutathatjuk be, türelem és sok újratervezés után tudtuk bemutatni tavaly ősszel.
Stalter Judit: Ebben is szerencsénk volt, az elsők között lehettünk, akik a Covid utáni újranyitás után bemutatták a filmjüket. Szarajevóban volt a premier, utána gyorsan megjelent a magyar mozikban is.
Cristina második filmjének premierje Velencében lesz. Mit jelent egy film szempontjából, ha külföldön mutatják be először?
Sipos Gábor: A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál a világ egyik legnagyobb filmfesztiválja, így nagy láthatóságot biztosít a filmnek. Mindez a forgalmazás szempontjából fontos. Szeretnénk, ha minél több országba eljutna a filmünk, ehhez fantasztikus lehetőség a velencei részvétel.
Stalter Judit: Minél rangosabb egy fesztivál, annál inkább ragaszkodnak ahhoz, hogy ott legyen a részt vevő filmek világpremierje. A Covid miatt nagyon sok film bemutatója csúszott. Az idei velencei filmfesztiválon több ezer alkotás közül került ennek a szekciónak tíz filmje közé Cristina második nagyjátékfilmje.
Mi a film címe?
Grosan Cristina: Hétköznapi kudarcok a magyar címe, Ordinary Failures néven mutatkozik majd be a nemzetközi közönség előtt.
Kik a koprodukciós partnerek?
Grosan Cristina: Ez egy cseh–magyar–olasz–szlovák koprodukció, ahol a gyártás Csehországban zajlott, a zenét Jonatán Pastirčák, egy szlovák zeneszerző jegyzi, a vágás és a VFX Magyarországon zajlott, a későbbi utómunka pedig Olaszországban. Izgalmas volt külföldön dolgozni egy teljesen új stábbal, és közben otthonos érzés, hogy ott lehet velem Győri Márk operatőr, Meller Anna vágó és Juditék a Laokoontól.
Stalter Judit: A négy említett partneren kívül részt vesz a finanszírozásban az Eurimages, ami az egyetlen olyan európai filmes szervezet, ahová gyártásra is lehet pályázni, és az ARTE, Európa vezető kulturális tévécsatornája is. Már a forgatókönyv ismeretében eldöntötték, hogy beszállnak. Ezenkívül a cseh állami televízió is támogatta a produkciót.
Grosan Cristina: Az ottani tévé is leadja majd, ami elég nagy nézőszámot jelent. Izgatottan várom, hogy fogadják a filmet a cseh nézők, és
mit fognak szólni ahhoz a képhez, ahogy a városaik megjelennek a filmben egy magyar–román rendező és egy magyar operatőr szemével.
Mekkora a film költségvetése?
Stalter Judit: Európai szinten alacsony költségvetésű filmnek számít, 1,6 millió euróból készül el.
Miről szól?
Grosan Cristina: Ez egy pszichológiai dráma disztópikus elemekkel. A könyv első treatmentjét a cseh producer ajánlotta figyelmembe. Azt mondta, hogy olvassam el, mert szerinte lenne vele közös dolgunk.
Hol találkozott a cseh producerrel?
Grosan Cristina: Boszniában, egy filmfesztivál szakmai programjában sok évvel ezelőtt. Már akkor kiderült, hogy tudnánk vagy legalábbis szeretnénk együtt dolgozni, de akkor épp egy kisfilmet fejeztem be, és az első nagyjátékfilmemre koncentráltam. Közben azért bedobta ezt az ötletet. Elolvastam, és a treatmentben szereplő karakterek mind megjelentek már a korábbi munkáimban. Kiderült, hogy nagyon hasonló a világunk, jó találkozás volt.
Milyen karaktereket ismert fel?
Grosan Cristina: Van egy tinédzser, aki a saját identitását keresi, egy fiatal anyuka, aki küzd az anyaszereppel és egy hatvanéves nő, aki azzal van gondban, hogy a világ már félre akarja tenni.
Mikor találkoztak a cseh írónővel, és mikor vágtak bele a filmbe?
Grosan Cristina: 2018 elején találkoztunk, és az év végén már elkezdtünk dolgozni a forgatókönyvön, anélkül hogy tudtuk volna, mi lesz belőle. Én akkor a Legjobb dolgok... forgatására készültem. 2021-ig fejlesztettük a könyvet, tavaly július végétől augusztus közepéig forgattunk. Most még Rómába kell mennem befejezni a fényelést és a hátralévő utómunkákat.
Stalter Judit: Cristina messze átlag feletti tempóban dolgozik. Biztos, hogy szerencse is kell a filmkészítéshez, de ő
elképesztő lendülettel, motiváltan él egy tudatosan kozmopolita kelet-közép-európai életet,
ami megmutatkozik az eredményeiben is. Mindenütt ott van, és folyamatosan mozog.
Grosan Cristina: Ide is bőrönddel jöttem, mert megyek Prágába a plakátfotózásra.
Miért kell a rendezőnek részt vennie egy plakátfotózáson?
Grosan Cristina: Régóta foglalkozom fotóval és grafikával, és nagyon fontos számomra a filmhez kapcsolódó prezentációk, plakátok, online felületek arculata. A film szerves része a plakát, és mivel egy picit értek hozzá, ragaszkodom ahhoz, hogy én csináljam. Persze minden praktikus tanácsot figyelembe veszek, hiszen nem értek a marketingszempontokhoz. Mindenesetre szeretem, ha az utolsó pixelt is én tehetem oda. A mostani plakátot nem én fotózom, de ott leszek.
Mi volt a forgatókönyv alapötlete?
Grosan Cristina: Három különféle karakter egy napját követi a film. Egy városban élnek, nem ismerik egymást, véletlenszerűen kereszteződnek útjaik. A városban érezhetően elkezdődik egy furcsa, természetes folyamat. Valami történik, ami egyre inkább meghatározza az emberek életét, az is kérdéses, hogy mi felé halad, de mindenki a saját kis problémáival van elfoglalva. Eredetileg sokkal disztópikusabbnak tűnt a történet, de aztán beütött a Covid, és már nem is annyira furcsa.
A Legjobb dolgokon bőgni kell című filmje a címe ellenére tele volt humorral. A másodikban is megjelenik a humor és az irónia?
Grosan Cristina: Humor és irónia is van benne, de teljesen másképp, mint A legjobb…-ban. Itt nem az volt a célom, hogy önirónia segítségével nézzünk magunkba, hanem a szembenézés az egzisztenciális szorongásainkkal, kudarcainkkal.
Nagyon nyomasztó?
Grosan Cristina: Nem katasztrófafilm, inkább dráma. Az a lényege, vajon rájövünk-e arra, hogy ha mindenki a saját kis életével, gondjaival foglalkozik, és elszigeteli magát a többi embertől és a világtól, az nem a legjobb. Mi lenne, ha mindenki hátrébb lépne egyet? Onnan már látná, mi az, ami valóban fontos, illetve azt is, hogy sok kis magányos buborék van egymás mellett. Erre egyébként érdekes mintákat mutatott a Covid, illetve az a pár hónap, amikor mindenki be volt zárva a saját lakásába, de mégis együtt voltunk, vagyunk ebben benne.
Honnan választotta a színészeket?
Grosan Cristina: Volt egy fantasztikus cseh casting directorom, Maja Hamplová, akivel másfél évig kerestünk szereplőket, és végigjártam a prágai színházakat előadásokat nézni csehül, felirat nélkül. Az egyik főszereplő Kerekes Vica, a többi színész cseh. Három szálat követünk végig, minden szálnak megvan a saját világa, nagyon sokan szerepelnek benne. Az egyik főszereplő, egy kislány szerepére legalább hétszáz kislányt néztem meg.
Mi volt a közös nyelv a forgatáson?
Grosan Cristina: Az angol, a cseh és a magyar.
Beszél csehül is?
Grosan Cristina: Igen, amikor biztos lett, hogy elindul a film, beiratkoztam egy cseh nyelvtanfolyamra a Cseh Centrumban. Közben még az előző filmem utómunkálatain dolgoztam.
Miért volt fontos, hogy megtanuljon egy újabb nyelvet?
Grosan Cristina: Egyrészt érteni szerettem volna azt is, amikor improvizálnak a színészek, másrészt tudni akartam, mit kommunikál egymással a stáb egy-egy nyomatékos helyzetben. A forgatáson meg is lepődtek, hogy kicsit beszélek a nyelvükön.
Mikor lesz a premier?
Grosan Cristina: A nemzetközi premier szeptember első hetében lesz a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. Magyarországon egy hónappal később: a tervek szerint nálunk és a cseheknél egy napon lesz a díszbemutató október közepén. De Szlovákiában és Olaszországban is tervezzük bemutatni.
(Borítókép: Grosan Cristina, Stalter Judit és Sipos Gábor. Fotó: Szabó Réka / Index)