Garaczi László író, költő Veiszer Alinda vendégeként beszélt az életéről. Elmondta többek között, hogy nagyon sok öngyilkosságot látott maga körül gyerekkorában, és egy ízben maga is öngyilkos akart lenni, de olyan hosszan írta a búcsúlevelet, hogy végül letett róla. Így gyakorlatilag az irodalom mentette meg az életét.
A költő, próza-, esszé, dráma- és forgatókönyvíró, műfordító július 17-én ünnepelte 66. születésnapját. Garaczi László Veiszer Alinda műsorában beszélt az életéről, amelyet a Telex szemlézett.
Elmesélte, hogy környezetében ijesztően sokszor megjelent az öngyilkosság: több nő is megölte magát abban a házban, ahol gyerekként lakott, a szomszédban egy anyuka és a lánya lettek öngyilkosok, és a felettük lakó szomszéd is véget vetett az életének. Olyan is volt, hogy tanult, és látta, ahogy kiesik valaki az ablakból. Emellett a családját sem kerülte el az öngyilkosság, két unokatestvére ölte meg magát.
Ő maga az öngyilkossággal nemcsak gondolati szinten foglalkozott, hanem volt olyan, hogy búcsúlevelet is írt, és előkészítette az öngyilkossághoz szükséges eszközöket. A téma komolysága ellenére mégis meglehetősen viccelődve és ironizálva beszélt erről a kísérletről. Azt mondta: annyira hosszúra sikeredett a búcsúlevele, hogy közben már nem maradt ideje öngyilkosnak lenni, mert hazajöttek a szülei. „Holnap folytatom a búcsúlevelet, és akkor holnap délután öngyilkos leszek.”
Mikor már harmadik napja írta a levelet és még mindig élt, rájött, hogy valójában nem is akar öngyilkos lenni. Visszatekintve úgy látja, hogy ha rövidre sikerül a búcsúlevele, valószínűleg akkor sem vetett volna véget az életének. Mégis, metaforikus értelemben, az irodalom mentette meg.
Az interjúban elmondta: „Fiatalon az ember azért nem ír regényt, mert nem ér rá (...)”. Az első regényénél ő is már 40 éves volt, hiszen ekkor már jobban bírta a magányt, és szerinte egy regényhez türelem kell. Ha a művészetét kéne jellemezni, akkor egy formabontó, provokatív, tragikus avantgárd attitűdöt próbál egy ironikus hangvétellel, mentalitással vegyíteni, de ez szerinte sokaknak nehezen befogadható, mert az olvasó nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. Garaczit meghatja, ha új generációk tűnnek fel a szakmában, mert a „szent tüzet” látja a tekintetükben.
A rendszerváltás előtt felmerült benne az ellenzéki aktivizmus, kiadtak szamizdatokat is, interjúkat csináltak. De hamar rájöttek, hogy az ellenzéken belül ugyanúgy megvannak a hatalmi hierarchiák, és ez már nem tetszett neki. Szerinte egy diktatúrában az ellenzéknek is diktatórikusnak kell lennie, és ő a hatalmi harcokkal nem tud azonosulni – idézi a hírportál.
A 2000-es évek közepéig azt gondolta, hogy nem szimpatikus semmi, de legalább nem kellett annyit foglalkoznia a politikával. Az elmúlt 15 évben sokkal többet kell törődnie vele. Szerinte a különböző nézetű írok között ma nincs átjárás, miközben korábban ez legalább megvolt. Az eredeti felvételt itt tudja megnézni.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
(Borítókép: A Térey-ösztöndíjjal 2020-ban elismert Garaczi László József Attila-díjas költő próza- esszé dráma- forgatókönyvíró műfordító budapesti otthonában 2021. május 26-án. Fotó: Czimbal Gyula / MTI)