A patakparton sétálva szemet szúrt, hogy a zöld bokrok között terepszínű ruhába öltözött emberek lepték el a Bookline melletti placcot Kapolcson. Hadseregtoborzás. Mondjuk ennek az egyenruhának pont az a lényege, hogy ne szúrjon szemet, de ha már így alakult, egyértelmű volt, hogy odamegyek hozzájuk, kíváncsi voltam, milyen szöveggel csábítanak katonának.

Ha motivációs beszédet kell tartani, az már régen rossz

– felelte az egyik katona, aki szerint az a jellemző, illetve a jó irány, ha az emberek hazaszeretetből választják ezt a szokatlan hivatást. Ahhoz képest, hogy Amerikában a reklámszünetekben hosszú percekig, megható aláfestőzene mellett idealizálják ezt a pályát, itthon nem a propaganda-kisfilmek miatt jelentkeznek az emberek a honvédségbe.

Mint megtudtuk, a jelentkezési kedv év elején látványosan visszaesett, aminek egyik oka a szomszédban dúló háború, ám az elmúlt hónapban újra nagyon sokan kacsingattak a honvéd életforma felé, ezt pedig a megemelt járandóságnak lehet betudni.

Nincsen egyértelmű sztereotípia, hogy egy magyar honvédségi katonának milyennek kell lennie, de én személy szerint zárkózott embereket képzeltem az egyenruha alá. Ehhez képest türelmesen és kedvesen tűrték, hogy egyre több kérdést teszek föl nekik.

Ám vannak esetek, ahol az előítéletek helytállóak, mint például a székely kürtőskalács-árus fiúnál is tapasztaltam. Az ízes tájszólás és a humoros bajusz alatt elmormogott mondatok miatt többen álltak sorba, mint magáért a dióba hempergetett édességért.

Művészetek Völgyére sokan nem úgy látogatnak el, hogy napokig bevetik magukat egy szomszédos falu egy bérelt házába, vagy felverik sátrukat egy nekik tetsző kempingben, hanem épp a Balaton-felvidéken nyaralnak, és kinézik maguknak az aznapi főbb koncerteket, feltipegnek a Panoráma Színpadhoz, és kora estétől késő estig ott hesszelnek. Mi is bevetettük magunkat a fesztivál legnagyobb színpada elé.

A Művölgy nyolcadik napján Péterfy Bori kezdte el izzítani a hangulatot. Hát, sikerült is neki. A színész-énekes híres arról, hogy kifogyhatatlan energiákkal bulizza végig a koncertjeit, erre pedig most különösen szüksége volt, ugyanis előző este ünnepelték a Parkban a zenekar 15. születésnapját. A fáradságot a fellépés elején kicsit lehetett érezni, és a bulizni vágyó népnek is meggyűlt eleinte a helyzettel a baja, hiszen a kezdésnél (18:30) meg bőven volt ereje a napnak. Ám a koncert első harmadának végére már zseniális volt a hangulat, a színész-énekes pedig többször kifejtette viccesen, hogy nem lenne az utána következő zenekar helyében.

Persze mindezt mókából és szeretetből mondta, főleg, hogy az utána következő Esti Kornél zenekarból Bodor Áron énekes felpattant mellé, hogy elnyomjanak egy közös nótát.

A hangulat csak fokozódott Esti Kornéléknál, ahol már kezdte a tömeg kitölteni a rendelkezésére álló teret. Eszméletlenül édes látványt nyújtott, hogy sok apuka felvette a nyakába öt év körüli kislányát, akik a rock and roll zene kedvelőinek egységes kézmozdulatát imitálva, kicsi karjukat az égbe emelve tomboltak.

Az aznap esti utolsó zenekar, amely a Panoráma Színpadán lépett fel, nem volt más, mint a Művölgybe rendszeresen visszajáró 30Y.

Beck Zoltán kezdés előtt színpadra lépett, és régi ismerősként köszöntötte a tömeget.

Bár hivatalosan még nem kezdenénk, nem tudtam tovább az öltözőben maradni, majd a többiek csatlakoznak hozzám. De gondoltam, hogy mivel tegnap Szűcs Krisztián barátommal egy olyan helyen zenélgettünk, ahol előttünk Cseh Tamás is, sőt, még aludt is ott, most nagyon benne élek a magyar rocktörténelemben

– fogalmazta meg elemi élményét, majd egy szál gitárral elénekelte a Csönded vagyok című Cseh Tamás-nótát.

Művészetek Völgyében bárhol jár az ember, mindenhol igazán különleges pillanatokat élhet át, és bár könnyen lehet fomo-élményünk, hogy amíg az egyik helyszínen bulizunk, más fontos pillanatokról maradunk le, rosszul nem tudunk járni. Az Indexnek idén ennyi volt a Művölgy, de jövőre újra belevetjük magunkat a kapolcsi életérzésbe.

(Borítókép: Fekete Tibor Kristóf)