A szegregátumokban élő roma közösségeknek szól a TeatRom fesztivál, amely lehetőséget biztosít számukra, hogy közelebb kerüljenek a művészethez. A Miskolc környéki összművészeti rendezvénysorozat idén csak három napig tart a megszokott nyolc helyett, és a pénzügyi akadályok miatt a fennmaradása is veszélybe került.
Egyre távolabb a tűztől egyre hidegebb az idő. Igaz ez sok mindenre, úgy a levegőre, mint a pénzre. Ha az ország kulturális térképét akarjuk felfesteni, a különbség szembeötlő. Míg a főváros és a favorizált települések fürdenek a lehetőségekben, addig a szegregáció és a szegénység által sújtott területek jóval nagyobb kihívásokkal néznek szembe. Ezek az országrészek, mivel periférián kívül maradnak, nem ismerik meg, hogy a művészet
milyen hatással lehet az életükre, hogyan inspirálhatja őket.
Szerencsére akad néhány jó kezdeményezés is. A belső motiváció, a mentálhigiénés fejlődés és a művészeti elmélyülés helyszíneként szolgáló TeatRom fesztivál egy Miskolcon és Miskolc környéki településeken hatodszor, ezen a néven pedig harmadjára megrendezett eseménysorozat. A fesztivál általában nyolc napig tart és a kultúra legszélesebb spektrumát szeretné megmutatni azoknak a roma közösségeknek, akiknek nincs lehetőségük ezzel találkozni. Ezalatt a bő egy hét alatt roma alkotók ismertetik meg a közönséget a művészet különféle ágazatival.
A TeatRom azonban a szokásos nyolc helyett idén csupán három napot tud teljes erőbedobással végigcsinálni, mert az anyagi támogatások elapadtak. A szervezők saját pénztartalékjaikat tették bele az alapítványba, hogy végig tudják csinálni az évet, akár így, visszafogott formában, de ez jövőre már nem lesz elég. Ha idén nem sikerül legyűrni a veszteségeket, akkor ez lesz az utolsó TeatRom fesztivál. A szervezők a médiafelületeken kérik az embereket, hogy a rendezvény honlapján található támogatói számra utalva segítsék a fesztivál túlélését.
Az Index megkeresésére nyilatkozott a szervezet művészeti vezetője, Simon Balázs színházrendező, aki maga is tartalékjainak jelentős részét áldozta az idei fesztiválra.
Mi motiválja, hogy akár a saját vagyonát is kockára tegye a fesztivál sikeréért?
Lehet azt mondani, hogy kétségbeesetten ragaszkodom ahhoz, amit felismertem. Kreatív Európa- és Erasmus-programot is csináltunk többször, és azt látom, hogy nemzetközi szinten is virágoznak hihetetlen megbecsülésnek örvendenek a szociális művészeti kezdeményezések. A saját tapasztalatom az, hogy azok a fiatalok, akikkel elkezdtem dolgozni 10-15 éve, ma képesek érvényesülni a világban. Megtanultak megküzdeni a hátrányaikkal szociális és pszichológiai értelemben is. Rengeteget segített nekik ebben a színház. Van egy bizalmam a társadalomban, hogy csupán idő kérdése, mire felismeri ezt a világ, és belefekteti azokat az erőforrásokat, amit ez igényel.
A saját, profi karrieremet váltottam fel erre a munkára.
Azt hittem, hogy néhány éven belül, ennek hatalmas visszhangja és komplex irodalma lesz, de nem így lett. Észrevettem magamon, hogy elkezdtem a romák módjára szegregálódni a magyar színházi életben, ugyanakkor az elmúlt 15 évemet nem tudom semmissé tenni, nem tudok visszatérni a kőszínházi rendszerbe. Ebbe az irányba szakosodtam, ebből szereztem doktori diplomát, erről folytatok kutatásokat. Ez lett az én portfólióm, ezek váltak úgymond a részvényeimmé, és csupán reménykedem, hogy egy nap ezeknek a részvényeknek az értéke megugrik.
Hogyan reagáltak az alkotók, akiknek az anyagi helyzet miatt a fellépését vissza kellett mondani?
Mindenkit letört a dolog a Maladype Színháztól kezdve a Független Színházon át a RitMusa zenekarig és még sorolhatnánk. Ezek az alkotók mind pénzért léptek volna fel, ami természetes, hisz ezeknek a művészeknek – kiemelten a roma művészeknek – nincsenek olyan széles lehetőségeik a finanszírozásra, mint azt bárki gondolná. A roma művészet is egy piac, a roma művészetfogyasztás is egy piac.
A TeatRom roma alkotóktól roma közönségnek szól első sorban. Mekkora réteghez tud eljutni a fesztivál?
A Corvinus Egyetemen harminc diák egy fél éven keresztül azt vizsgálta, hogy a TeatRom hogyan válhatna önfenntartóvá. Ha mondjuk megszervezzük Lajkó Félix és Oláh Kálmán koncertjét Felsővadászra, és erre előre felkészülünk, akkor magas szintű programkínálattal, turisztikai és gasztrocsomagokkal megerősítve elképzelhető, hogy egy 500–1500 fős külső fesztiválközönséget is be tudunk vonzani, akiket érdekel ez a kulturális világ, vagy épp a felzárkóztatás. A diákok erre alapozva megvalósíthatósági tervezeteket készítettek, és mind arra jutottak, hogy ez lehetséges. Ebből a fesztiválból lehetne egy országos, vagy akár nemzetközi szintű rendezvénysorozat. Bár külföldön vannak roma zenekarok és roma színházak, de ilyen típusú összművészeti fesztivál sehol sincs.
Hogyan viszonyulnak az emberek a fesztiválhoz a főként romák lakta területeken és azon kívül?
Nyugat-Magyarországon és Budapesten is vannak olyan helyek, ahol megvalósulhatna egy ilyen fesztivál, mivel túlnyomó részt ott is romák élnek. A teljesen magyarlakta települések közé ékelődnek be a többségében romák lakta településrészek. Ez egy érdekes dinamika. A dolgok hátterében egy erősen kiélezett roma-magyar együttélés áll, ezt nem kell letagadni vagy elrejteni. Ennek az egyik fő oka a kulturális különbség. A romáknak van egy rendkívül egyedi kultúrájuk, ami rengeteg tanulnivalót rejt. Ilyen például az érzelmekkel való közvetlen kapcsolat, vagy a közösség összetartó ereje. Az, hogy az ő kulturális esélyegyenlőségük a művészetben a helyére kerüljön, össztársadalmi felelősség és feladat.
Mi a legnagyobb siker, amit a fesztiválnak elkönyvelne?
Első körben az előző éveinkből fakadó és ezen a fesztiválon gyönyörű együttműködésben megjelenő amatőr színházi mozgalmat említeném. Ez Magyarország legszegényebb településein indult el. Azok a színészek, akik ezekben a kis színházi csoportokban működnek, amelyeknek az előadásai köré az elmúlt év programjai épültek, az idei fesztiválon Szegedi Dezső Makar Csudrájának a szereplőgárdájaként jelennek meg, ami nagyon nagy büszkeséggel tölt el. Remek látni, hogy azok 20-25 éves fiatalok, akik egy évtizede vannak velünk, felnőttek a feladathoz, hogy profi színészekkel együtt játszanak, és segítik az egy generációval alattuk lévőket, hogy egységes társulat benyomását keltsék a színdarabban. Itt van továbbá az M'n M zenekar, amely rengeteg versenyen indult el országszerte, és most Oláh Józseffel lépnek fel közösen két helyszínen is a fesztiválon.
Mi az az elsődleges tényező, ami miatt a TeatRom fennmaradása kiemelten fontos?
Nekünk, akik a fővárosban élünk, természetes, hogy ha igényünk van rá, akkor elmegyünk színházba, megnézünk egy filmet, ami az aktuális érzéseinket és problémáinkat tükrözi. A szegregátumokban élő embereknek erre nincs lehetőségük, így felerősödik a hatása, amikor nem közvetett módon, hanem személyesen közvetítjük ezeket a dolgokat. A művész jelen időben, személyesen, egyes szám, első személyben nyilatkozik meg. A résztvevő csoportok és a helyi művészek közvetlenül inspirálódhatnak és fejlődhetnek az idelátogató alkotók által, így akiknek ez hozzájárul az életéhez, azoknak a mentálhigiénés rutinjuk legalapvetőbb eszköze lesz a művészetcsinálás, ez segítheti őket a mindennapokban.
Az idei TeatRom fesztivál július 31-től augusztus 2-ig tart, a helyszín Miskolc, az Avas, Lyukóbánya, Bábonyibérc és Tetemvár.
(Borítókép: Szergejev Zsuzsa)