Két területen már nem (miniszteri) biztos, de abban igen, hogy nehéz idők jönnek. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójaként senkit sem kell elbocsájtania, de a III. kerületi polgármesterrel kapcsolatban vannak kételyei. A beszélgetésben szó esik a katás zenészekre vonatkozó javaslatáról, a standby módba helyezett ingatlanfejlesztésekről és arról is, miért másodvonalasak a magyar írók.
Sok minden történik mostanában, például zuhognak a megszorító intézkedések. Ez hogy jelenik meg azokon a területeken, ahol tevékenykedik?
Fájdalmasan, de ez érthető. Háború van a szomszédban, Európa bajban, ebből Magyarország se tud kimaradni. A pénzügyminisztérium megadta a keretszámokat arról, hogy mekkora összegeket kell zárolni a különféle tárcáknál. Csák János miniszter úr próbált egy igazságos zárolási rendszert érvényesíteni.
Ez mit jelent az ön által vezetett intézmények, projektek szempontjából?
A Petőfi Irodalmi Múzeum és a hozzá tartozó intézményrendszer működése garantált, ki tudjuk fizetni a rezsit, nem kell embereket elküldeni, de ha most szeretnénk egy új kiállítást, azt már valószínűleg nem tudnánk megcsinálni. A megújuló Petőfi állandó kiállítás rendben van, a múzeum kertjét és a Károlyi-kertet összenyitjuk, folyik a munka. A tagintézményekben szerencsére a Covid alatt elvégeztük a szükséges fejlesztéseket, tehát összességében azt mondhatjuk, hogy plusz nullán állunk.
Mi a helyzet az Országos Széchényi Könyvtár költözésével?
Mivel a miniszteri biztosi kinevezésem az új kormány megalakulásáig szólt, az új miniszter még nem nevezett ki miniszteri biztost, ezért csak informális egyeztetések alapján tudok válaszolni. Ha megkapják az úgynevezett konszolidációs pénzeiket, amely a kultúrstratégiai intézmények konszolidációjára vonatkozik, akkor ők is rendben vannak. Egy tételt kivéve, ami a szívügyem, és Csák miniszter úr figyelmébe is ajánlottam. Ez a közgyűjteményi digitalizálási stratégia, tehát a digitális kulturális adatvagyonhoz való ingyenes hozzáférés megteremtése. Úgy látom, hogy ez a miniszter úr számára is fontos, már egyeztetett is az ügyben Guller Zoltánnal, aki a Digitális Magyarország Ügynökség létrehozásáért és működtetéséért felelős miniszteri biztosa.
Mi lesz saját miniszteri biztosi címeivel, melyek az előző kormány átalakulásával megszűntek?
Eddig se a titulusok miatt csináltam. Azért volt hasznos, mert így bejárásom lett olyan döntéshozói fórumokra, ahová mezei múzeumigazgatóként nem jutottam volna be. A miniszteri biztosi kinevezésem lejárt, de a Magyar Kultúráért Alapítvány kuratóriumi elnökeként most is eljutok oda, ahová kell. Az elmúlt három évben annyit már letettem az asztalra, hogy ha bárkit felhívok meghallgat, és érdemi választ ad a felvetéseimre. Engem is bárki hívhat.
Kiket hív? Orbán Viktort, Csák Jánost, Rogán Antalt?
A kultúra most Csák János miniszter úrhoz tartozik, vele rendszeresen tárgyalok. Hoppál Péter kulturális államtitkárral is jó munkakapcsolatban vagyunk, az interjú után épp vele ebédelek. A helyettes államtitkárokkal is szövetségesi rendszerben dolgozunk.
A célok is megegyeznek?
A stratégiai cél mindig ugyanaz, a taktika módosulhat, reagálva arra, ami épp változik. Szerintem a mostani nehézségek olyan változásokat hozhatnak, amikhez eddig nem tudtunk, vagy mertünk hozzányúlni.
Például?
Rengeteg a párhuzamos struktúra, ahol racionális szervezéssel felére csökkenthetőek lehetnének a költségek és hatékonyabbá lehetne tenni a munkát. Abban sem vagyok biztos, hogy szükségünk van ennyi kulturális intézményre.
Mit tart feleslegesnek?
Mondok egy példát, amire nyilván felhördülnek néhányan. Tucatnyi komolyzenei együttest tartunk el közvetlenül vagy közvetett módon állami forrásból. Rengeteg pénzbe kerülnek. Nélkülözhetetlen, presztizsműfaj, nem is ellene beszélek, nem a rockzenész horgad fel bennem a komolyzenészek ellen. De állítólag amikor összehívták a karmestereket, és megkérdezték, hogy ha egyszerre kellene színpadra állítani az összes zenészt, hány együttest állíthatnának össze, azt mondták, hogy négy teljes zenekart. Ha van tizenkét komolyzenei együttes, amiből egyszerre, egy időben négyet lehetne színpadra állítani, akkor miért ne lehetne összesen négy államilag finanszírozott együttes, ahol minden zenész akkora fizetést kap, hogy ne kelljen öt-hat helyről összekaparnia a pénzét. Ez a fajta menedzsmentlogika hiányzik a kultúrából.
Párhuzamos struktúrákat a kultúrával kapcsolatos állami szervezetek között is találunk.
Ezért kezdtünk el közösen gondolkodni Csák János miniszter úrral, Hoppál államtitkár úrral és Bús Balázs NKA-alelnök úrral egy tervezeten arról, hogyan hangolhatjuk össze a kultúrát irányító, támogató szervezetek adatbázisait. Ebből kiderülne például, hogy ki, mire és mennyi pénzt kap, akár párhuzamos forrásokból is. Kellene egy központi adatbázis, ahol nemcsak az adott projektre kiadott összegeket látjuk, hanem a projekt mögött álló cégek, személyek és szervezetek is megjelennek.
Tehát azonnal megjelenik, hogy Gipsz Jakab hány forintot kapott az idén mondjuk az NKA-tól, a minisztériumtól, a Magyar Kultúráért alapítványtól, az előadói többlettámogatásból, vagy bárhonnan.
Egy jobb lobbierővel, kapcsolatrendszerrel rendelkező személy esetleg a többszörösét tudja összeszedni, mint amire szüksége van, de ezt mások elől veszi el, akiknek létfontosságú lenne.
Nincs most ilyen?
Ha lenne, nem kéne megcsinálni. Ezért jó, hogy Csák János a miniszter, ő ezt kifejezetten szorgalmazza. Ráadásul „távolról jött ember”, nem vett részt az elmúlt évtized kultúrpolitikai harcaiban, érintetlen maradt mindenféle ellen- és dacszövetségtől, viszont most az ő kezében vannak a döntések.
Térjünk vissza az előző ciklusban elkezdett folyamatokhoz. Mikor kerül végleges helyre az OSZK?
Jelen pillanatban nem beszélünk róla.
A többi beindított projekt – Zichy-kastély, Hajógyári-sziget?
A múlt héten írtam alá a papírokat, melyeket a vagyonkezelő átküldött, így már el tudjuk indítani a tulajdonba vételt. A törvényhozási szavazás óta eltelt egy év, lezajlott mindenféle ezzel kapcsolatos jogászkodás, dolgoztak a fékek és ellensúlyok, de most megérkeztek a papírok, melyek alapján a miniszteri ellenjegyzés után tulajdonba kerülnek az ingatlanok.
Mely ingatlanokról van szó?
Az óbudai Hajógyári-sziget harminckét hektárjáról, plusz hat hektárról, az Andrássy-palotáról, az Írószövetség Bajza utcai székházáról, egy szegedi ingatlanról, és egy-egy szolnoki és nyíregyházi volt rádióépületről.
Ezekkel mi lesz a továbbiakban?
A szolnoki és nyíregyházi ingatlanokban Öröm a zene tehetségpontokat hozunk létre. Ezen ingatlanok rendbetételéhez szükséges kisebb összegeket már elhatároltuk, tehát elvileg már a számlánkon van. Az Andrássy-palota örökölt projekt, feladatként kaptuk meg. Az engedélyeztetési fázisban van a földszinti rész átalakítása. Ha megkapjuk a szakhatósági engedélyeket, akkor visszamegyünk a kormányhoz, és vagy adnak rá pénzt, vagy nem.
Mi lenne az épület funkciója?
A Bem Rockpartot revitalizáljuk, tehát a régi művelődési házat igényes progresszív jazz-rock játszóhellyé alakítjuk át. Világszínvonalú zenészeket hívunk meg mesterkurzusokra, hétvégenként pedig zenélnek. A másik részbe a Cseh Tamás Archívumot szeretnénk elhelyezni, ami kutató helyet és egy nagy Cseh Tamás kiállítást jelent. A tervek készen vannak, az engedélyeztetés folyamata zajlik.
Erre is van pénz?
Nem, a szakhatósági engedélyek után kérjük a forrásokat, ahogy ez az ingatlanfejlesztéseknél szokásos eljárás.
Mekkora az esélye annak, hogy megkapják a szükséges forrásokat?
Fogalmam sincs. De mivel az épület évek óta üresen áll, akár még pár évet is kibír így, ahogy van.
Tavasszal beszéltem miniszterelnök úrral a terveinkről, fejlesztéseinkről, és azt mondta, hogy 2024-ig nem lát reális esélyt arra, hogy sok-sok milliárdot költsünk ingatlanfejlesztésekre.
Azt tanácsolta, hogy készítsük el a terveket, és álljunk ugrásra készen, hogy ha lesz forrás, azonnal elkezdődhessen a munka.
Hajógyári-sziget?
Most méri fel egy műszaki csapat. Meg kell nézni a csatornázást, áramellátást és az épületek statikai állapotát. A másik fontos szempont a személyi- és vagyonvédelem. Addig nem nyithatom meg felelősséggel azt a részt, amíg nem győződtünk meg arról, hogy mindenki biztonságosan látogathatja. Megvárom a vizsgálatok eredményeit, mielőtt bármiről határoznánk.
Ez a projekt is pihenhet még néhány évet?
A tervezett nagy ingatlanfejlesztés biztosan. A terület megnyitása a nagyközönség előtt, tehát hogy például a volt golfpályát visszaadhassuk a polgároknak, hogy ott piknikezhessenek, viszont hamarabb megtörténhet. Az a kérdés, hol vannak a biztonságos zónák. Azt sem szeretnénk, ha a régi idők emlékére megint felbukkannának a drogkereskedők a területen, tehát kamerákra is szükség lesz.
Zichy-kastély?
Továbbra is vita tárgya, hogy az ingatlan mely részére vonatkoznak a III. kerületi önkormányzat használati joga. A kampányidőszakban nem szerettük volna ezt is témává tenni, most pedig azt várjuk, hogy lezáruljanak a rendőrségi vizsgálatok.
Milyen vizsgálatok?
Mindenféle furcsa ügyek bukkantak fel a kampánypénzek körül.
Mi köze ennek a Zichy-kastélyhoz?
Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, de ha véletlenül lecsukják a polgármestert, nehéz újrakezdeni a tárgyalásokat.
Amíg tart a nyomozás, nem folytatódnak a tárgyalások?
Azok el se kezdődtek.
Az önkormányzatnak a Zichy-kastély és a hozzá tartozó park jelentős részére rendelkezik olyan jogokkal, melyek szinte a tulajdonosi jogokkal érnek fel. Miben egyezhetnek meg?
Ki kellene pontosan mérni, melyek az önkormányzati részek, és mi tartozik hozzánk.
Elég nehéz felújítani egy ingatlant, aminek két, egymással nem kifejezetten baráti viszonyt ápoló tulajdonosa van.
Olyan felújításra nem kérhetek kormányzati forrást, amiből csak az óbudai önkormányzat szerez hasznot.
Ezek szerint a kastély rekonstrukciós tervei sem valósulnak meg a közeljövőben.
Standby-üzemmódban vannak.
Nézzük a könnyűzenét, ahol szintén nehezedik a helyzet, részben a katatörvények módosítása, illetve az üzemanyagárak emelkedése miatt. Milyen lépéseket tudott tenni az érdekükben, mint a terület volt miniszteri biztosa?
Tavaly már volt egy javaslatom, és amikor idén megszellőztették a katamódosítást, már mindenfajta jogcím nélkül írtam leveleket az illetékes államtitkároknak arról, hogy a változások a teljes kreatívipart érintik, tehát nemcsak a zenészekről beszélek, hanem az íróktól a tördelőkön át a reklámgrafikusokig mindenki érintett.
Mit javasolt tavaly?
Különböző szakmai szervezetekkel folytatott tárgyalások után arra jutottunk, hogy kellene egy kreatívipari adózási forma, melynek az egyszerűsített adminisztráció a lényege. Sok zenésszel beszéltem, akik hajlandóak lennének többet adózni a bevételből, de nem akarnak könyvelőkkel bajlódni. Megpróbálom úgy előkészíteni a kreatívipari adózást a szakmai szervezetekkel, hogy képviselni tudjuk az államtitkár és miniszter urak előtt.
Az egyszerűsített adminisztráció mellett mi lenne a lényege?
Egy kata-jellegű adóforma lehetne, melyre a teáor-szám alapján a kreatív terület szereplőire vonatkozna. Olyan adóhányadot kellene meghatározni, amely az ő tébéellátásukat és nyugdíjukat is garantálná. A zenész szcénában általános, de az irodalmároknál se ritka, hogy olyan minimális összeget tettek félre a jövedelmeikből a nyugdíjas éveikre, amiből egyszerűen alig tudják fenntartani magukat. Egyedi esetekben olykor tudok segíteni, de rendszerszinten nincs megoldva.
A katás ügyeken túl mire számíthatnak még a könnyűzenészek?
Megérkezett a Nemzeti Kulturális Alaphoz az Artisjus-pénz, amit könnyűzenére kell költeni. Ez is kevesebb a korábbinál százötven millió forinttal, mert nekik is csökkent a bevételük. A Petőfi Kulturális Ügynökségben is kevesebb forrás áll a rendelkezésünkre a zárolások miatt. Bús Balázs alelnök úrral most egyeztetünk arról, hogy milyen pályázatokkal segíthetjük az alkotókat, az előadóművészeket és a teljes iparágat. Azon dolgozunk, hogy a kevesebb pénzt hatékonyabban költhessük el, ráadásul annak tudatában, hogy esetleg nyakunkon az újabb pandémia. Megpróbáljuk kisakkozni azt a mátrixot, amivel érdemi segítséget nyújthatunk. Az a fajta segítség, amivel tíz ember jár jól és százan hoppon maradnak, számomra elfogadhatatlan.
A zenipar résztvevőinek véleménye is megjelenik a tervekben?
Igen, de nem egyszerű, mivel közöttük sincs egyetértés.
Amíg az élőzenészek a DJ-kel, a free jazz zenészek a klasszikus sztendereket játszókkal szemben határozzák meg magukat, addig nincs kohézió,
amire építhetnénk. Meg kéne találni azt a minimumot, amiben mindenki egyetért.
A másik területe az irodalom. Láttam egy pályázati hírlevelet, amit a magyar irodalom külföldi megjelentetésére, illetve fordítására írt ki a Petőfi Kulturális Ügynökség. Elég sok pénzről van benne szó.
Egész évben folyamatosan írunk ki pályázatokat. Amióta átkerült hozzánk az irodalom, a drámaírás és nonfiction művek külföldi népszerűsítésének ügye, a korábbi keret tízszeresét fordítjuk erre a célra. Több mint százmillió forintból működik a program.
Magyar művek fordítását és idegen nyelvű kiadását támogatják?
Igen, de alapvető pályázati feltétel, hogy legyen külföldi kiadó, aki garantálja, hogy megjelenteti a lefordított művet. Mintafordításokat is támogatunk, amikkel az itthoni kiadó házalni kezdhet a külföldi partnereinél.
Annak idején azt mondta, hogy a kortárs magyar írók egy része tudatosan a külföldi piacra ír, és azokat kell támogatni, akik magyar nyelven írnak a magyar olvasóknak.
Ebben nem látok ellentmondást. Évi ötszázmillió forintból támogatjuk különféle ösztöndíjakkal a kortárs magyar szerzőket. Nagyjából száz alkotóról van szó.
Ezek az ösztöndíjak megmaradnak?
Igen, megküzdöttem értük, a kétezerhuszonhármas költségvetési csomagban is benne maradtak. A fordításokkal pedig próbáljuk szélesíteni a külföldön még mindig Márai farvízén úszó magyar irodalmat. Másokkal közösen szervezünk Budapesten egy PesText nevű világirodalmi fesztivált, amikor külföldi szerzőket hozunk Budapestre, másrészt ott vagyunk minden fontos nemzetközi könyvvásáron, szakmai rendezvényen, folyamatosan megy a szakmai kapcsolatépítés. Most azt vizsgáljuk, melyik piacon mire van igény. Ahol krimit olvasnak, oda azt viszünk, ahol a versek kelendőek, azt ajánlunk.
Van elég lefordítható és eladható kortárs magyar szerző?
A szerzők jelentős része azt gondolja magáról, hogy csak azért nem világhírű, mert magyarul alkot. Ez sajnos – legalábbis az én szigorúan személyes véleményem szerint – nem igaz. Nádas Péteren kívül nincs headlinerünk, tehát olyan szerzőnk, aki a világ legszűkebb irodalmi elitjéhez tartozhatna. Ezt azért merem ilyen kategorikusan kijelenteni, mert a nagy hazai kiadók sem tudnak az első vonalban is versenyképes szerzőt ajánlani. Vannak persze íróink, akiket lehet építgetni, de ez még mindig nem az első vonal.
Maga szerint nincsenek világszínvonalú íróink. Miért nincsenek?
Nem tudom alátámasztani, ez csak a személyes sejtésem, de talán azért, mert nem a saját történeteinket írjuk. A kortárs magyar irodalom jelentős része öncélú, nem irodalom, hanem irodalmi mutatvány, és amikor ezt mondom, az egész Kárpát-medencében és a diaszpórában gondolkodom. A világirodalom is hasonló állapotban van. A legjobb fokmérője ennek, hogy a költők, írók egykori megmondó szerepét ma a stand up komikusok vették át. Abban reménykedem, hogy most, amikor Európában beüt az energiaválság, felértékelődik a könyv, mint kultúrahordozó. Éltem a Ceausescu-diktatúra alatt, és megtapasztaltam, hogy petróleumlámpa fényénél is élvezhető egy jó könyv.
Azon a petróleum se segít, ha egy könyv hat-hét-nyolcezer forintba kerül.
Egyre fontosabb a könyvtár. Erről is beszéltünk Csák miniszter úrral. Egyre több helyen hozzáférhetővé kell tenni a könyvet. Tárgyaltunk a Poket-automatákról Vecsei H. Miklósékkal, vagy Debrecenben például feltalálták a könyvtárautomatát, beteszed a régit, viszed az újat. Rengeteg ötlet, lehetőség van.
A klasszikus könyvtár se rossz, ahová bemegy az ember, nézelődik, leül, olvasgat, és haza viszi, amt kiválasztott. Ezekből sokat bezártak az elmúlt évtizedekben.
Az Alaptörvény kimondja, hogy minden településen kell lennie könyvtári szolgáltatásnak. Ez a kistelepüléseken is megoldott, papíron legalábbis mindenütt van ilyen a megyei hatókörű könyvtárok szolgáltatásaként. A nagyvárosokban viszont olyan szolgáltatást kell nyújtani, ami hozzáférhetővé teszi a könyveket.
Mostanában ritkábban jelent ki olyasmit, amivel tudatosan dühíteni lehet az ellenzéki oldalt. Nem provokál, megszelídült?
Most megpróbálom – az újságírók egyik kedvenc szavával élve – integrálni azokat a területeket, ahol van felelősségem. Megoldásokon gondolkodom, hogyan tudnánk segíteni azokon, akik segítségre szorulnak. Ez, ha úgy tetszik, háborús logika: mi történik akkor, ha... Alapvető infrastruktúrát kell felépíteni, ahol az alkotók és a közönség találkozhatnak egymással a nehezebb körülmények között is. A közönségnevelésen is dolgozunk.
Hogyan?
Kultúrafogyasztásból a kultúrahordozás felé próbáljuk terelni a lehető legtöbb embert. Ilyen például a tehetséggondozási anyagunk, amely őszre készen lesz. Ennek segítségével sok fiatal tanulhat meg legalább alapszinten valamilyen hangszeren játszani. Megpróbáljuk visszavinni a végekre a zenélés örömét. Na adja az Isten, de előfordulhat, hogy lesznek például többórás áramszünetek. Nagy kérdés, mit csinálnak az emberek, ha pár óráig nincs tévé, számítógép, meg semmiféle kütyü se.
Ülnek a sötétben és gitároznak?
Az sokkal jobb, mintha meggyilkolnák egymást. Tulajdonképpen ez a nyugati kultúra lényege:
nem lecsapod a másikat, hanem megpróbálod megérteni azt, hogy ő másképpen gondolkodik, mások az értékei, érdekei.
Ugyanakkor képesnek kell lenni valamiféle tartalmas időtöltésre, és ebben a kultúra az egyik legjobb támasz. Én most tényleg vészforgatókönyvekben gondolkodom: mi lesz, ha nincs áram, nincs pénz, a társadalom mentális egyensúlya annyira megbillen, hogy egy szabálytalan előzés miatt egymásnak esnek az út szélén. A vészforgatókönyv azért fontos, mert ennél csak jobb lehet. Az életminőség fenntartásában a legnehezebb helyzetekben is segít a kultúra. De az is kultúra, ha hasznos tudást szerez valaki, képes például megjavítani valamit, ahelyett, hogy eldobná és újat venne. A nagyanyáink még tudták, hogyan kell gyógynövényekből tinktúrákat készíteni. Nekünk is érdemes újra megtanulni. A globális ellátási láncolatok szakadoznak, és egyre inkább szakadnak, nem valószínűtlen, hogy előbb-utóbb megint magunknak kell előállítani a termékek jelentős részét.
Ez is a Petőfi Kulturális Ügynökség feladata lenne?
Lehet, hogy furcsán hangzik, de igen. Hasznos tudásnak nevezzük. Ebben például a Nemzeti Művelődési Intézettel közösen a Petőfi-klubok hálózatával igyekszünk segíteni. Ez idén száz, jövőre kétszáz klubot vagy tudáscentrumot jelent országszerte.
(Borítókép: Demeter Szilárd. Fotó: Szabó Réka / Index)