Index Vakbarát Hírportál

Ellepték a Szigetet a fesztiválozók

2022. augusztus 10., szerda 20:23

Két év kényszerszünet után augusztus 10-én ismét megnyitotta kapuit a Sziget Fesztivál – az az összművészeti budapesti rendezvény, ahová évek óta a világ minden tájáról jönnek nemcsak fellépők, hanem látogatók is, hogy néhány napra kicsekkoljanak a valóságból. Már az első napon tömegesen érkeztek a fesztiválozók, mintha a járvány miatti hosszú leállás csak valami rossz álom lett volna.

2020 nyarán megtörtént, amire senki sem számított: a koronavírus-járvány miatt elmaradt Magyarország világszerte ismert és népszerű könnyűzenei és kulturális fesztiválja, amelynek 1993 óta minden év augusztusában az Óbudai-sziget adott otthont. A 2021-es év újabb halasztást hozott, ami sok szempontból megviselte a szervezőgárdát, de ahogy azt Kádár Tamás, a Sziget Zrt. cégvezetője korábban az Indexnek elmondta: nem adják fel, biztos, hogy túlélik ezt az időszakot, és alig várják, hogy újra megrendezhessék a fesztivált. 

2022. augusztus 10-én eljött a pillanat: ismét megnyitotta kapuit a szabadság szigeteként is emlegetett, összművészeti jellegéből adódóan abszolút kuriózumnak számító többnapos esemény, s bár sokan aggódva figyelték, vajon a hosszú kihagyás után mennyire lesz kedvük az embereknek tömegrendezvényeket látogatni, már a start előtt érezni lehetett, hogy van érdeklődés – júliusban a közösségi oldalán tette közzé a szervezőcsapat, hogy a bérletek 96 százaléka elfogyott. Az is némi aggodalomra adott okot, hogy néhány héttel ezelőtt a fesztivál legnagyobb húzóneve, Justin Bieber megbetegedett, és bizonytalanná vált, hogy megvalósul-e a Szigetre meghirdetett koncertje. Szerencsére az énekes viszonylag gyorsan meggyógyult, így augusztus 12-én biztosan fellép a magyar főváros szívében tartott rendezvényen, amely feltehetőleg telt házas napot jelent majd. 

A K-híd tényleg egy más dimenzióba vezet

Sokunknak a Sziget adta az első igazi fesztiválélményét – jómagam 2006-ban látogattam ki először a rendezvényre, amely azonnal megbabonázott. Mintha a K-hídon keresztül tényleg egy más dimenzióba lépne át az ember, ahol a szórakozás mellett

A SOKSZÍNŰSÉG, AZ ELFOGADÁS, AZ EMBERSÉG ÉS A SZERETET A MEGHATÁROZÓ.

Már a két világot szimbolikusan összekötő átjáró dekorációja is jelzi, hogy a túloldalon valami egészen különleges dolog vár, aminek nemzeti, etnikai, vallási hovatartozástól és nemi identitástól függetlenül bárki a részese lehet. Mindezt persze a programtábla is megelőlegezi: bár az utóbbi időben hazánkban gombamód elszaporodtak a fesztiválok, a Sziget mindig is egészen mást és jóval színesebb időtöltési lehetőségeket kínált, mint azok a rendezvények, amelyeken 80 százalékban ugyanazokkal az előadókkal találkozhat az ember, és a zenei kínálat mellett csupán kiegészítő elemként vannak jelen az egyéb kulturális vagy játékos programok.

A rendezvény olyan óriási területen zajlik, hogy a színház, a cirkusz és a mozi is remekül megfér egymás mellett, a fesztiválozók sátrai már-már lakónegyedekben sorakoznak, és a bazársort, illetve a vendéglátóegységeket is kényelmesen lehet látogatni. Én legalábbis mindig is így emlékeztem és gondoltam a Szigetre, épp ezért borzasztó kíváncsian vártam, hogy ehhez képest vajon a két év kényszerszünet után mennyiben változott a főváros szívében korábban minden augusztusban felépített fesztiválváros.

Már a hivatalos nyitás előtt egy nappal kilátogattam a helyszínre, és megmondom őszintén, nagyon megható volt a bűvös K-hídon átgyalogolni újra a csomagokkal felszerelt, korai beköltözők között – még úgy is, hogy idén kopaszon várja a látogatókat a jellegzetes vasszerkezet, a felújítás után ugyanis nem engedélyezték az átjáró felcicomázását. Kedden már elég sokan beköltöztek a területre, ebben a rekkenő hőségben ugyanis egyáltalán nem mindegy, hol talál helyet a sátrának az ember. Én soha nem sátoroztam egyetlen fesztiválon sem, de biztos, hogy ennek is megvan a maga bája, nem beszélve arról, mennyire praktikus a programhelyszínek közelében lakni, ahelyett, hogy még egy-két órát tömegközlekedne hazáig az ember. 

Na de mi történt két év szünet után?

A korábbi dilemmákat se perc alatt elsöpörte, amit a Sziget első napján lehetett tapasztalni, az emberek nemhogy elkényelmesedtek volna, nagyon úgy tűnik, hogy még az utóbbi hetek és hónapok drágulása sem jelent visszatartó erőt  – az Akváriumban kihelyezett jegyátvételi pontnál hétfőn és kedden gyakorlatilag a Deák térig állt a fesztiválra igyekvők sora, a nyitás napján pedig elég gyorsan el is lepték az Óbudai-szigetet a vendégek. Annak ellenére, hogy a karszalagomat már korábban felvettem, és a gyorsított sávon keresztül közelítettem meg a helyszínt, legalább fél órába telt, mire eljutottam a bejáratig.

A nagyszínpad felé vezető út mentén addigra már egy csomó sátor sorakozott, s bár a délutáni melegben még az árnyékosabb helyeken időztek inkább az emberek, Remy Wolf 4 órakor kezdődő koncertjére jóval többen gyűltek össze, mint ebben az idősávban ez korábban megszokott volt. Milky Chance-re, aki nem először jár a Szigeten, még többen voltak kíváncsiak – az sem zavart senkit, hogy akkor még elég magasan járt a nap ahhoz, hogy jól megizzasszon mindenkit –, ahogy elkezdődött a zene és az énekes beleszólt a mikrofonba,

egyszerre több irányból is megindult a tömeg a színpad felé. 

A Szigeten már szinte hagyomány, hogy a nagyszínpados koncertek között játékos programokkal is készülnek: a nyitónapon a Disney+ legyezőpartijára invitálták meg a fesztiválozókat, akiknek az volt a feladatuk, hogy a kiosztott legyezőket egyszerre a magasba emeljék. Ugyan a többség még kicsit bátortalanul vetette bele magát a buliba, az mindenképp nagy örömet szerzett, ha valaki felfedezte magát a kivetítőn. 

Az első nap főfellépője egyébként Dua Lipa, akire várhatóan nagyon nagy lesz az érdeklődés. A színpad mellett elhelyezett VIP-szektorban is egyre csak gyűlnek az emberek, miközben a tánctéren jelmezekben és különféle fesztiválkellékekkel vonulnak fel a Sziget-lakók. Szerencsére ezen itt senki nem lepődik meg, a szabadság szigetén mindenki érti a viccet, és bárki nyugodtan önmaga lehet.  

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)

Rovatok