Nem könnyű igazán jó partijátékot találni, ezért is nagyon pozitív csalódás a LLamageddon, amelyet Győri Zoli tervezett. Lámák, világvége, eszméletlenül sok nevetés, de persze egymás szívatása sem marad ki az élményből.
A fővárosi Hadik kávéházban jártunk, ahol végre bemutatták Győri Zoli játéktervező és a PanIQ Escape Room közös fejlesztésű társasjátékát, amely egyszerre jelent meg az USA-ban és Magyarországon.
Ez a társas a LLamageddon, amely sokkal inkább partijáték, és iszonyatosan szórakoztató.
Eke Angéla színésznő kérdezgette Strausz Patrikot és Gábossy Ákost a PanIQ Roomtól, illetve a játék tervezőjét, Győri Zolit, akit a beszélgetés egy pontján a társasjátékok pápájának nevezett. Ez nem véletlen, Zoli feleségével, Győri Nádai Rékával évek óta világító fénypontként ad útmutatást a társasok végeláthatatlan világában, illetve közös erővel tömegeket buzdítanak az analóg játékélmény újrafelismerésére és szeretetére.
Nemrég egy interjúban beszélgettünk velük saját történetükről és arról, hogy a társasok a játékélményen kívül mit tudnak adni, milyen területekre vannak fejlesztő hatással.
Győri Zolinak nem ez az első saját fejlesztésű játéka, többek között a nagy sikernek örvendő Igen?, a Spicy vagy az Egyszer volt… is az ő nevéhez kötődik. Mivel napi szinten társasokkal foglalkoznak, így pontosan tudja, mitől döglik a légy, azaz mitől lehet egy játék igazán élvezetes.
A PanIQ Room hasonló elhivatottsággal, lelkesedéssel és profizmussal van jelen saját területén. 2014-ben négy magyar fiatal, Gábossy Ákos, Horváth Patrik, Péteri Gábor és Strausz Patrik az Egyesült Államokban céget alapított. Megnyitották első szabadulószobájukat, majd nagyon hamar franchise-zá nőtték ki magukat. Itthon a legismertebb és legkedveltebb helyek hozzájuk kötődnek.
A fiúkban fellobbant a vágy, hogy piacra dobjanak egy társast, ehhez keresték fel Győri Zolit, akinek a zsebében több játék terve található. Ezekből választották ki azt a mechanikát, amely számukra is kedves lett.
Nagyon szórakoztatónak tartom, hogy a srácok kijutós játékokat terveznek, mi pedig egy bejutós játékot csináltunk
– jegyzete meg Győri Zoli, amikor Eke Angéla a közös munkafolyamatról faggatta őket.
A PanIQ Room-os srácok szerint a két terület rokon egymással, hiszen mindkettő esetében kooperáció jön létre. Győri Zoli kiemelte, hogy a LLamageddonnál elsősorban a közösségi élmény adja az élvezeti faktort, nem az, hogy megnyerjük a játékot, de a bemutató után tapasztalatból tudom mondani, hogy a versengő embertípusok sem maradnak kielégítetlenül, nagyon sokat lehet küzdeni az első helyért.
Győri Zolinak fontos a humor, ennél a játéknál pedig bőven van lehetőség nevetni, kezdve azzal, hogy eszméletlenül jó lett a világa. Strausz Patrik adta az ötletet, hogy lámák legyenek a központi szereplők. Ez az elemeltség és a valóságban is mókás állatok Czimbalos Boglárka grafikájában válnak teljessé: a karaktereket mérhetetlen kreativitással, szellemességgel alkotta meg.
Boginak nem mellékesen ez volt a diplomamunkája.
A társas története szerint PuhaAfrikán – amely egy lámák által lakott bolygó – kitör az „Alpakalipszis”, és mindenkinek menekülnie kell. Igen ám, de a bolygó csupán egyetlen űrhajót indít, azon meghatározott számú férőhely van… a legrátermettebb lámáknak.
Tehát játékosként az a feladatunk, hogy a 66 egyedi karakterkártyából véletlenszerűen hozzánk kerülő lámákról meggyőzzük társainkat, hogy miért van rájuk szükség a hajón. Lehet a lámánk tűzoltó, influenszer, bűvész, pszichológus vagy fitneszedző, nekünk jó marketingesként rá kell beszélnünk a többi döntéshozót, hogy juttassák fel lámáinkat a rakétára.
Ami külön mókafaktor és a játék mini szívatós részéért felel, az az, hogy a szintén véletlenszerűen hozzánk kerülő tulajdonságkártyákból minden lámánknak osztanunk kell egyet, amelyet csak akkor fedhetünk föl, ha kiválasztják a karakterünket. Ezek leginkább negatívnak ható tulajdonságok, így lehet, hogy magunkkal viszünk egy szoftverfejlesztőt vagy egy pszichológust, de az egyikről kiderül, hogy lusta, a másikról pedig az, hogy depressziós.
Ezt az ötletet, hogy a lámák az űrhajó összezártságában fedjék fel személyiségük addig rejtve őrzött negatív oldalát, Győri Zoli
egy American Horror Story-epizódból szedte, amelyet nem látott, csupán felesége mesélt neki róla.
A tulajdonságkártyák viszont nem csak azt a célt szolgálják, hogy pozitív hőseinkről kiderüljön, hogy esendő halandók, akik négy patával járnak a földön. Felfedésükkel különböző hatások is aktiválódnak, például helyeket adnak vagy távolítanak el az űrhajóról, bejuttatják egy bajtársukat stb. A szabályokat talán érdemes első kézből meghallgatni, így akit a játék menete érdekel, nézze végig a Mit játsszunk? vlog LLamageddon-társasbemutatóját.
A Hadikban a beszélgetés után mi is kipróbálhattuk a játékot, amiről azt is érdemes tudni, hogy hossza, dinamikája, humora a csapatösszetételtől is függ. Alapvetően fél óra alatt is végig lehet játszani, és dönthetnek a józan érvek, hogy manikűrösre vagy légiutas-kísérőre van-e nagyobb szükségünk az űrhajón.
A mi asztalunk viszont olyan személyekből állt, akik mindent megtettek, hogy saját lámájukat juttassák a fedélzetre, ehhez pedig az érzelmi manipulálástól kezdve a karakterek részletes háttérkidolgozásán át egészen sok elképzelt jelenet megírásáig vezetett az út, amíg összeállt a végleges utaslista. Ez pedig nagyon sok nevetést és néha meglepően sok fejtörést jelentett. Ám maga a játék öt másodperc alatt megtanulható, így nem kell tőle félni, és csak tőlünk függ, hogy mennyire rakjuk bele magunkat.
Összességében a játék egyszerű, követi a XXI. századi trendeket, beszélgetést kezdeményez és rengeteg nevetést garantál. Bárkinek tudjuk ajánlani, de főleg azoknak, akik szeretik a kommunikációalapú játékokat.
(Borítókép: Koczor-Dombi Rita)