Az alábbiakban lánya, Várhelyi Kata szerkesztőségünkhöz eljuttatott nekrológját közöljük.

„Prof. Dr. Várhelyi András Ferenc 1953. október 21-én született Heves megyében, Szilvásvárad községben. Édesapja, néhai Várhelyi (született Varró Köz) Géza a szilvásváradi, református templomalapító nemes Varró Köz székely-magyar família fia, édesanyja, született Gérecz Jolán, a római katolikus egyháznak püspököt is adó, bigott katolikus földbirtokos család leánya. Hárman voltak fiútestvérek: Tamás öccse Egerben tanított, Dénes öccse Egerben színművész.

Származásuk és hitük miatt nyomorult, de lelkiekben gazdag gyermekkorukat Farkaslyukban élték: édesapám ott járt elemi iskolába, s végezte tanulmányait jeles eredménnyel. Az egri Dobó István Gimnázium erdészeti tagozatán érettségizett jeles eredménnyel, s szerzett erdész-vadászmester képesítést. 1970-ben kapott Kazinczy-díjat a »szép magyar beszédért«.

Sikeres egyetemi felvételi után 1972–73. között katonáskodott egy évet Kalocsán, majd folytatta tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának nappali tagozatán. Az egyetemen számos pályadíjat nyert jogtörténeti pályázatokon, 1975-ben pedig a fiatal alkotóművészekből alakult Berzsenyi Dániel Alkotókör elnökévé választották.

1978-ban vehette át egyetemi doktori diplomáját, ezután hazatért szülőmegyéjébe, s öt évig a jogászi pályán dolgozott: községi, járási közigazgatásban, majd egri vállalati jogtanácsosi munkaterületen.

1982-ben pedagógus feleségével, édesanyámmal, Burlovics Évával együtt Budapestre költöztek: az ELTE Római Jogi Tanszékén kapott tanársegédi kinevezést, s elhelyezkedett az újságírói pályán, színikritikusként, publicistaként írt. Dolgozott egyetemi lapnál, országos hetilapnál, folyóiratnál, szerkesztett irodalmi és ifjúsági kiadványokat. Kétszer kapott szakmai nívódíjat, egyszer Irodalmi Díjat.

1984-ben születtem meg én, 1986-ban pedig öcsém, Bánk” – írja Várhelyi Kata.

Várhelyi András 1986-ban kapta meg bölcsész diplomáját az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ugyanez évben nevezték ki egyetemi adjunktussá az ELTE Római Jogi Tanszékén, ahol tanított és vizsgáztatott. „1991-ben az akkor konzervatívnak induló Új Magyarország című napilap igazgatójaként dolgozott szűk egy évig, majd a Közlekedési Minisztérium főosztályvezető-szóvivője lett.

1992 őszétől 1994 júliusáig a Miniszterelnökség IV. Kabinetirodáját vezette, sajtó-információs és titkosszolgálati munkaterülettel foglalkozott, kedves mentora, dr. Antall József miniszterelnök megbízásából. A kormány bukása után visszatért az egyetemre tanítani, s írt. Összesen harminc könyve jelent meg, számos tudományos publikációt és két önálló politikai tanulmányt jegyez szerzőként.

1994 őszéig semmilyen pártnak nem volt tagja, ekkor azonban győzött benne a »csakazértis!« – és édesapja kérésére belépett a szülőfaluja MDF-alapszervezetébe. Nyolc hónap múlva pedig kiábrándult, kilépett.

1995 júniusában kifejezetten személyre szólóan mondott igent dr. Torgyán József felkérésére: a Független Kisgazdapárt elnöki főtanácsadójaként elvállalta a kisgazda kabinetrendszer felépítésének elindítását, ezen belül édesapám a belügyi-nemzetbiztonsági kabinet szervezésével foglalkozott évekig.

Az 1995/96-os tavaszi és őszi szemeszterben, valamint az 1996/97-es tavaszi és őszi szemeszterben dr. Ficzere Lajos dékán megbízta az ELTE Római Jogi Tanszékén, mint egyetemi adjunktust, hogy vegyen részt az oktató munkában.

1998 tavaszán vették nyilvántartásba, mint a FKGP Heves megyei önálló jelöltje, országgyűlési képviselő. 2001-ben kilépett a FKGP-ból, ugyanolyan személyes okból, mint ahogyan belépett. 2002-es utolsó indulásakor már független jelöltként indult” – írja Várhelyi Kata.

Várhelyi András lánya az alábbi sorokkal zárja írását: „Édesapám életének temérdek fontos és személyes mozzanata kimaradt ebből az írásból, mert nem kaptam rá elég időt, hogy mindent összegyűjtsek. Emberek ezreinek hagyott nyomot az életén munkásságával. Bízom abban, hogy aki emlékezni szeretne rá, az megteszi, tiszteletben tartva a családja gyászát és fájdalmát.”