A brit humor megkerülhetetlen alakjainak kultikus filmje, a Monty Python csoport alkotása, a Brian élete ma lett 43 éves. Erre csupán annyit mondhatunk, hogy „Always Look on the Bright Side of Life”!
Kultikus filmes alkotások sorát díszítik a Monty Python társulat mozis gyöngyszemei, ezek közül is a nagyközönség számára leginkább meghatározó remekművek, a Gyalog galopp és a Brian élete. Sokan kedvelik, sokan elvetik a hírhedt brit humort, de az vitán felüli, hogy ezek az alkotások óriási hatást gyakoroltak a filmes és a komédiás társadalomra.
Negyvenhárom éve ezen a napon startolt el az amerikai mozikban a júdeai történet, amely annyira megosztó volt, hogy számos országban betiltották, és van, ahol a mai napig sem vetítik nagy mozikban. Ez volt a Brian élete.
A filmet nem sokkal a Gyalog galopp után kezdték el tervezgetni. Az Artúr-kori történet sikere és a rajongók újabb filmes remekek utáni vágya kezdte el mozgatni a Pythonok elméjét, hogy miről lehetne még forgatni. Mivel a társulat alapvetően osztozott a vallásokkal szembeni bizalmatlanságban, erősen elgondolkodtak, hogy a következő sztorit az Újszövetség eseményei köré kellene építeni. Megvolt a témakör, a lelkesedés, már csak egy jó alapötlet kellett.
Eric Idle és Terry Gilliam, a társulat két oszlopos tagja még a Gyalog galopp promóciós időszakában szórakozott azzal, hogy milyen érdekes lenne, ha Jézust nem tudták volna megfeszíteni, mert annyira rossz ácsmunkával gyártották a keresztet, hogy folyton szétesik, majd Jézusnak kell elmagyaráznia az ácsoknak, hogy mit csináltak rosszul. Ez alapján gondolkodtak el, hogy
Jézus lehetne a főkarakter.
Végül elvetették az ötletet, mert hiába nem volt vallásos egyikük sem, abban megegyeztek, hogy a tanai alapvetően nem röhejesek, nincs semmi, amit ki akarnának rajta karikírozni, hisz korrekt dolgokra próbálja rávezetni az embereket. Ezután jött a gondolat, hogy mi lenne, ha a 13. tanítvány karakterét alkotnák meg, aki pusztán csak akkor és ott született, ahol Jézus, és folyton összekeverik vele.
Ennek mintáján kialakult a végső forma, de mire az írási folyamatok is befejeződtek, közel két év telt el. Már csak pénzre volt szükség, hogy elkezdődjön a forgatás, de valahogy mindenki kihátrált mögülük. A támogatók nem látták benne a pénzt, a stúdiók féltek a vallási visszhangtól, így partra vetődött az ötlet. Ekkor sétált arra a The Beatles legendás gitárosa, George Harrison, aki régi Monty Python-rajongó volt, és szerette volna látni ezt az őrült filmet, ezért létrehozott egy saját filmstúdiót, hogy hárommillió dollárral beszálljon az alkotásba. A The Guardian szerint Terry Jones úgy hivatkozott Harrison beruházására, mint
a világ legdrágább mozijegye.
Ezután megindultak a folyamatok. A forgatás Tunéziában történt, azokon a helyeken, ahol Franco Zeffirelli legendás, A názáreti Jézus című alkotását vették fel. Rengeteg helyi statiszta még játszott is a másik filmben, így a Pythonoknak többször végig kellett hallgatniuk az öregektől, hogy „Mr. Zeffirelli nem így csinálná”.
A filmben sokszor alkalmaztak hirtelen jött ötleteket, mint az űrhajós jelenet, amikor a szkript szerint Brian menekül, és a toronyban köt ki. A gond csak az volt, hogy nem találták ki előre a kiutat, így a semmiből jött az ötlet: „oké, űrhajót neki”.
ez akkora őrültségnek hatott, hogy meg is csinálták.
Ha már Brian: a főszereplőt alakító Graham Chapman mindennél jobban akarta a szerepet. Akkoriban alkoholizmussal küzdött, de annyira elszánt volt, hogy kikúrálta magát olyan mértékben, hogy amikor szükség volt rá, ő volt megbízva az ügyeletes helyszíni orvosként a forgatáson.
Végül 1979-re elkészült a film, amelyre számtalan teszt várt még. Hónapokon át tartott a próbavetítések és vágási munkák végtelen sora, mire a kétórás nyersanyagból megszületett a végleges vágat. Az egyik kihagyott jelenet Otto karakterének nagy pillanata volt, akit végül csak az utolsó képsorokon lehet látni, ahogy berobog az emberivel, elűzi a rómaiakat, majd tömeges öngyilkosságot hajtanak végre. A kivágott jelenet ezt a végső megjelenést támasztotta volna alá történeti oldalról, de végül kihagyták.
Az egyik magyarázat az volt, hogy nem elég szórakoztató, és megakasztotta volna a filmet, de sokan úgy vélik, hogy ez öncenzúra volt, ami ritka a Pythonoktól. A dolog kettősségét talán az adja, hogy a cionista vezetőt Hitler-bajusszal ábrázolták, rengeteg náci utalást tettek a jelenetbe, és ezzel az alapvetően a kereszténységnek görbe tükröt mutató filmbe
túlzó módon keverték volna bele az antiszemitizmust és a zsidóságot.
A filmrészletről a társulat tagjai között sem volt egyetértés, de végül a kivágás mellett döntöttek. Az utolsó jelenetben mégis benne hagyták Otto karakterét, aminek szimplán az volt az oka, hogy nem tudták volna eltávolítani úgy, hogy ne sérüljön a zárójelenet.
Miután megjelent a végső változat, a kritika sem maradhatott el, a csapat pedig szokásos módon kapott hideget és meleget. A filmes szakemberek java elismerően nyilatkozott az alkotásról, és a film a négymillió dolláros költségei mellett húszmilliót hozott vissza a kasszába. Rengeteg újság és filmes szaklap a mai napig a világ legjobb komédiájának tartja a Brian életét, és a vígjátékok és paródiák egyik legnagyobb inspirációs forrásaként említik.
Persze a vallási csoportok negatív reakcióira is számítottak a Pythonok. Írországban, Norvégiában, Szingapúrban és Dél-Afrikában is tiltólistára került a film, valamint a BBC sem merte leadni az elején, félve a keresztény egyház reagálásától. Svédországban viszont úgy reklámozták az alkotást, hogy
a film, amely annyira szórakoztató, hogy Norvégiában betiltották.
Mivel az amerikai bemutató jócskán megelőzte a britet, a szigetországban már fel tudtak készülni arra, hogy vajon miért tüntettek az USA-ban a mű mozikban való játszása ellen. A tiltakozások az Egyesült Királyságban is folytatódtak, illetve rengeteg kisvárosban helyileg tiltották be a filmet.
Az alkotás legvisszásabb jelenetének a keresztre feszítést tartották a vallási kritikusok, amelyről úgy vélték, hogy Jézus szenvedéseiből csinál viccet. Erre Terry Jones reakciója annyi volt, hogy „bármely vallás, amely egy kínzási módszert helyez a tanai központjába, elég brutálisnak hat számomra alapból is”.
Bár a fogadtatása kettős volt, a komikuma egyedi és különleges, mint az egész Monty Pythoné. A film és a csoport nevettetők generációit inspirálta. Hatalmas szállóigék végtelen tárháza, valamint rengeteg sikeres zenemű bölcsője lett a film. A cenzúrázatlan, eszes humor nehéz műfaj, és bár a szórakoztató filmek formája megváltozott az évek során, Rowan Atkinson vagy Sacha Baron Cohen munkáin látszik, hogy a Monty Python-művek hatása nem tűnt el nyomtalanul, komikumuk tovább él napjainkig.
(Borítókép: FilmPublicityArchive / United Archives / Getty Images)