A Strand Fesztivál apropóján a srácok a fesztiválozás és a nyaralás rémséges mélységeit járták körbe. Ennek célkeresztjébe Lóci került, akinek kezdésként egy strand- és fesztiválkvíz kérdéseire kellett válaszolnia. Kiderült például, hogy Lóci meg tudja-e állni, hogy beszóljon, ha a strandon egy kövér apuka és egy kövér anyuka lángost vesz a kövér gyerekének, de azt is megtudhatjuk, strandon könyvet hason, oldalt vagy háton fekve olvas-e.

A srácok halálra idegeskedték magukat a repoharakon, főleg azokon, amelyekért cserébe nem pénzt, csak egy hasznavehetetlen tokent kap az ember, a fesztiválkártyákon, de a fesztiválokon terjengő portengeren is. Barna azon szokott feszülni, hogy mit csináljon a fesztiválokon napközben. Minden étel brutálisan drága, aztán ott vannak az olyan programok, mint például nemezfülbevaló-készítés, a „hogyan ne legyünk drogosok” sátor vagy a kerületi slamdöntőverseny.

Lóci szerint az első pillanattól kezdve szenvedés, amikor az ember felébred a 45 fokos sátorban levegőért kapkodva. Márkót is kikészíti a sátrazás, főleg amikor hajnalban az egyik haverja minden előzetes figyelmeztetés nélkül bemászik mellé. Aztán persze vannak a részegek, akik folyamatosan ráesnek a sátrunkra, miközben elmennek mellette, de a fiúk kikészülnek attól is, amikor a sátorban, 45 fokos szögbe görnyedve kell átöltözni.

Lócit zenészként különösen fel tudják bosszantani a koncertek idegesítő karakterei. Amelyik elhozza a gyerekét, amelyik hangosabban énekel, mint az előadó, vagy amelyik már a koncert elején a banda leghíresebb számát kéri hangosan üvöltözve. Aztán mindannyian kikészülnek attól, amikor az ember egy „folyosó” mellé áll be véletlenül, ahol folyamatosan emberek tolonganak mögötte. Aztán megtörténik a „flöccs”, vagyis amikor a pohárból kipenderülő féldeci sört kapunk a nyakunkba.

Márkó, aki természetesen két és fél órával a koncert előtt érkezik a helyszínre, hogy befoglalja a legjobb helyet, utálja azokat az embereket, akik megkopogtatják a vállát, hogy „bocsi, csak szeretnénk előrébb menni”.

Miért, szerinted én miért állok itt???

Aztán vannak azok az emberek, akik a közönségben állva nem elégszenek meg azzal, hogy ők a közönség. Van, aki azt hiszi, hogy klipforgatáson van, és végig vakuval filmezi a koncertet, jobb esetben még szelfizik is. Idetartoznak még a félmeztelenül, sikamlós testtel pogózók, akik két kézzel ritmusra verik az eget. Barnának az a kedvence, amikor a zene ritmusa túl gyors ahhoz, hogy ugráljon, de muszáj mozogni, ezért az ember vádliból emelgeti magát.

A hülyéskedés után Lóci azért egy komolyabb témát is felhozott, amely őt mint zenészt különösen érinti. Ő attól tud kikészülni, hogy fesztiválokon, bulikon miért kell egymásnak erőltetni az alkoholt. „Egy sör nem sör” – hangzik a híres mondás. A színpadon állva Lóci úgy érzi, ennek a kultúrának katalizátora kell hogy legyen, azt kell sugároznia, hogy mindenki őrüljön meg, engedje ki magából az állatot. Zenészként ez nagyon fárasztó lehet, hiszen ha az ember egy héten több bulit is tart, nagyon hamar ki tud égni.

„Nagyon nehéz ezt a dark side-ot folyamatosan bírni” – mondta a zenész. De Márkó is kapott már olyan visszajelzést koncert után, hogy lehetett volna energikusabb, „lehúzhatott volna egy vodkát koncert előtt”. Lóci azt mesélte, hiába próbálta már többször is megállni, végül általában beadja a derekát a közönség vagy a barátai nyomására. Márkó szerint ez azért is különösen veszélyes, mert éppen igy indulnak a függőségek hírességek életében.

Hallgassátok meg a Márkó és Barna Síkideg különkiadását! A Strand Fesztivál I. Podcast Fesztiválján olyan népszerű podcasteket hallhattok majd élőben, mint a Dob meg Basszus, az IstenEst, a Sávlekötő vagy a Trió Podcast .