David Gilmour és Roger Waters között már négy évtizede, jóval hosszabb ideje, mint amennyit a zenekarban töltöttek, zajlik az ellenségeskedés, és a dolgok nem javulnak. 

A hónap elején Waters rendkívül ellentmondásos interjút adott a CNN-nek, amelyben Joe Biden amerikai elnököt „háborús bűnösnek” nevezte, aki „csak szítja a tüzet Ukrajnában”, a NATO-t pedig azért szidta, mert az „egészen az orosz határig nyomul”. A zenész azt is kijelentette, hogy Tajvan Kína része.

Waters az elmúlt hónapokban nem volt következetes a témában. Március elején azt írta a Facebookon, hogy „undorodik” Vlagyimir Putyin inváziójától, amelyet „bűnös hibának” és „egy gengszter tettének” nevezett. Később ugyanitt már azt írta, hogy a nyugati kormányok „szítják a tüzet … azzal, hogy csak úgy öntik a fegyvereket Ukrajnába”. Néhány héttel később Waters egy podcastban − amelyben Brian Eno zenész és Janisz Varufakisz volt görög pénzügyminiszter is részt vett − elítélte az „Oroszországot démonizáló propagandát” − írta meg a Politico. 

Nincs olyan dolog, amelyről Watersnek ne lenne véleménye

A 78 éves Waters, aki a Pink Floyd egyik alapító tagja volt, de 1985-ben kilépett a zenekarból, szinte még nem találkozott olyan politikai kérdéssel, amelyről ne lett volna markáns véleménye. Izraelt „apartheid államnak” bélyegezte; nekiment a Brexit-szavazóknak; leszólta Donald Trumpot; és ostorozta az „uralkodó osztályt”, amiért a WikiLeaks-alapító Julian Assange-ot bezáratta.

Waters egykori zenekari társa, David Gilmour − aki 1967-ben csatlakozott a Pink Floydhoz, nem sokkal az egyik alapító tag, Syd Barrett távozása előtt − egészen másképp vélekedik az orosz invázióról, és áprilisban kiadta a Hey Hey, Rise Up! című új kislemezét a Pink Floyd égisze alatt, amely Andrij Klivnyuk, a BoomBox ukrán rockzenekar frontemberének éneksávjával készült, a bevételt pedig humanitárius segélyakciókra fordítják. Gilmour a Rolling Stone magazinnak elmondta, hogy ukrán menye hívta fel a figyelmét egy közösségi médiaklipre, amelyben Klivnyuk énekel.

A 28 év után megjelent első Pink Floyd-szám az ukrán háború ellen protestált 

Gilmour a Guardiannek elmondta, hogy

az unokáim félig ukránok, a menyem, Janina ukrán, a nagymamája három héttel ezelőttig Harkivban volt. Nagyon idős, mozgássérült, kerekesszékes. Janinának és a családjának sikerült átvinnie Ukrajnán keresztül egészen a lengyel határig, és most sikerült eljutniuk Svédországba.

A dal volt az első Pink Floyd-szám, amelyet a 28 éve megjelent legutolsó Pink Floyd-album, az 1994-es Division Bells óta megjelentettek (a 2014-es The Endless River album nagyrészt instrumentális anyag volt, amely a The Division Bellről lemaradt felvételekből állt), és Gilmour azt követően jelent meg, hogy Gilmour azt ígérte, hogy „ez a vége” a mintegy 250 millió eladott albumot számláló zenekarnak.

Gilmour Watersről (a Guardiannek adott interjúban, egykori bandatársa február–márciusi megjegyzései után) egyszerűen így nyilatkozott:

Mondjuk úgy, hogy csalódott voltam, és most lépjünk tovább.

(Borítókép: David Gimour és Roger Waters. Fotó: Jon Furniss/WireImage/Getty Images)