Híres rablások és elveszett kincsek. A történelem útvesztőjében számtalan felbecsülhetetlen értékű műkincs és alkotás veszett el, például a frigyláda vagy az ír koronaékszerek, melyek holléte a mai napig rejtély.
A világhírű műkincseket nem elég legyártani vagy megvenni, meg is kell őket tartani. Van, hogy az utóbbi bizonyul a nehezebb feladatnak, hiszen a milliókat, olykor milliárdokat érő darabok felkeltik a rablók és tolvajok érdeklődését is. Számos pótolhatatlan történelmi tárgynak veszett nyoma az évek során, legyen az a frigyláda vagy az ír koronaékszerek. Listánkban összegyűjtöttünk néhány olyan, sokak által jól ismert kincset, amely elveszett a történelem útvesztőjében, és holléte a mai napig rejtély.
Sokak számára lehet ismerős a sárga színű, hatalmas drágakő, amely valószínűleg a 15. században került Európába Indiából. A gyémántot feltehetőleg Merész Károly parancsára hozatták a kontinensre, és korábban egy nagyobb ékkő részét képezte. A 137 karátos ékszer utolsó ismert gazdája az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó királya, IV. Károly volt.
Az első világháború után Svájcba menekülő császár egy bankszéfben helyezte el az ékszert, és egy Bruno Steiner nevű osztrák ügyvédet bízott meg az értékesítésével. Az, hogy az ékszernek ezután mi lett a sorsa, rejtély. Steinert 1924-ben letartóztatták csalás vádjával, de ekkor már nem volt a birtokában a gyémánt, amely azóta sem került meg. Feltételezések szerint több darabra vágták a követ, hogy így könnyebben lehessen értékesíteni, de ezeket a darabokat sem találták meg soha.
Masamune japán egyik, ha nem a legnagyobb kardkészítő mestere volt, aki a 13–14. században élt. Az általa készített kard, a Honjo Masamune egyszerre viseli alkotója, valamint Honjo Shigenaga tábornok nevét, aki a 16. században tett szert a fegyverre, ami olyan éles volt, hogy közel 300 évvel a készítése után is könnyedén kettészelte Shigenaga tábornok sisakját.
A tábornok a csodával határosan túlélte a csapást, ami feltehetőleg rossz szögből érkezett, majd az ellentámadása végzett a másik harcossal, a hagyomány szerint ellenfele kardja így az ő birtokába került. Tőle a legendás fegyver Japán egyik legrégibb klánja, a Tokugawa birtokába jutott, ahol a 20. századig nagy becsben őrizték.
A második világháború után az amerikaiak begyűjtöttek minden hasonló fegyvert,
hogy a japánok ne használhassák őket ellenük. A legendás kardot a többi fegyverrel együtt hajóra tették, majd útnak indították – a feledésbe. Azóta sem tudni, mi történt vele. Valószínűleg sok más karddal együtt beolvasztották.
Az ír koronaékszereket (amelyek között egyáltalán nem volt korona, és sosem alkalmazták őket semmilyen ceremónián) 1907-ben lopták el a dublini várból. Az ékszerek, amelyek még a 18. század végén készültek, rengeteg aranyat és számtalan drágakövet tartalmaztak Zsófia Sarolta brit királyné, a mogul császár, valamint a török szultán személyes kincstárából. Az ékszereket a vár könyvtárából lopták el, a tolvajokról és a kincsek hollétéről a mai napig semmit se tudni.
Talán a leginkább közismert kincs a világtörténelemben. A legenda szerint a frigyládát még maga Salamon király idejében készítették, és a tízparancsolat kőtábláit tartalmazta, amelyeket Isten adott a zsidó népnek Mózes által a Sínai-hegyen. A ládát a Krisztus előtti 6. században Jeruzsálem templomában tartották, amelyet II. Nabukodonozor babiloni király pusztított el, amikor elfoglalta a várost. Hogy mi történt a ládával, arról egyik nép feljegyzéseiben sem találni célravezető nyomot.
A legenda szerint a moszkvai nagyfejedelem még 1518-ban építtette a könyvtárat, amely számos ősi görög írást, pergament, valamint páratlan irodalmi és filozófiai alkotást tartalmazott. A könyvtárat még a kor nagy filozófus szerzetese, a görög Maximus is páratlannak tartotta, akit maga III. Vaszilij invitált meg, hogy megmutassa neki gyűjteményét. A történet szerint a későbbi uralkodó, Rettegett Iván féltve tekintett a hatalmas gyűjteményre,
így elrejtette az ellenségei elől.
Azóta csupán néhányat találtak meg az ősi szövegekből Moszkva és Szentpétervár könyvtáraiban, de hiába a számtalan kísérlet és expedíció, a cárok elveszett könyvtárához vezető út a feledés homályába merült.
1990. március 18-án két, rendőrnek öltözött tolvaj hatolt be a bostoni múzeumba, hogy néhány műkinccsel gazdagabb térjen haza. Összesen 13 műalkotást sikerült meglovasítaniuk, amelynek összértéke meghaladja az 500 millió dollárt. Az ellopott festmények között van Rembrandt három képe és Edgar Degas öt alkotása is. Mire a múzeum dolgozóinak feltűnt a gaztett, a tolvajokat már nem lehetett utolérni. Kilétük a mai napig rejtély, az alkotásokat pedig azóta sem találták meg. Feltételezések szerint vagy nem tudták eladni a műveket túlságosan nagy értékük miatt, vagy az ő történetüket is rövidre zárták mások, akik a kincsekre pályáztak.
A második világháborúban számos kincsnek és műalkotásnak veszett nyoma, mikor a megszálló német csapatok magukkal vitték őket. Ilyen volt Izabela Czartoryska királyi ékszerdoboza, amely a lengyel királyi családok több generációjának kincseit tartalmazta.
A náci megszállás után ennek a ládának nyoma veszett.
Hasonló sorsra jutott az a Raffaello-festmény, amelyet a krakkói Czartoryski Múzeumban őriztek, és egy ismeretlen fiatal férfi portréját ábrázolta. A képet a német tisztek egy újonnan épülő Führer Múzeumban tervezték kiállítani Linzben, ami soha nem épült meg. A kép utolsó ismert tulajdonosa Hans Frank náci tiszt volt, akit a világháború után elfogtak, és halálra ítéltek. A festmény azóta sem került elő.
A történelem egyik első és legkülönlegesebb alkotásaként is emlegetett Life of General Villa egy elveszett alkotás, amely Pancho Villa felkelővezér életét mutatta be. A film különlegessége, hogy megrendezett jelenetek mellett valós csaták felvételeit is tartalmazta. Villa megengedte a stábnak, hogy a harcok alatt forgassanak némi részesedésért cserébe a film bevételeiből.
A filmet 1914-ben ki is adták, megjelenését követően azonban a végső változat eltűnt, és csupán néhány fotó és nyers felvétel maradt meg utána. Villa nem sokkal a film bemutatása után közellenséggé lett az Egyesült Államokban, amikor katonáival betört Új-Mexikóba. Végül 1923-ban orgyilkosok végeztek a katonai vezetővel.
1357-ben a São Vicente névre keresztelt hajó elhagyta Lisszabon kikötőjét, hogy az akkor meghalt Thibaud de Castillon püspök személyes kincseit Avignon francia városába vigye. A kincs nem csupán aranyat és ezüstöt, de számos szakrális ereklyét is tartalmazott. Mikor a hajó épp Cartagena városa mellett haladt el, két erősen felfegyverzett kalózhajó tűnt fel a horizonton, majd megtámadta az értékes rakományt szállító bárkát.
Hamar megszerezték a kincseket, és olyan gyorsan tűntek el, ahogy érkeztek. Az egyik kalózkapitány, Antonio Botafoc hajóját később sikerült elfogni, amikor az menekülés közben zátonyra futott. A másik hajó és annak kapitánya, Martin Yanes azonban sikeresen eltűnt – a kincsekkel együtt.