Akik a kétezres években benne voltak a keményebb zenei terekben, azok már biztos hallottak a Kettőnégy blogról. Szujó Dani és Csongor Bálint (Subscribe) főleg videóiról volt híres, amelyekben őrültebbnél őrültebb kontenteket láthattak a nézők. Ezekből a videókból készítettek is pár összeállítást, amelyet a koncertek előtt vetítettek le.

Bár arra számítottunk, hogy nem fogunk tudni mindenkit megnézni, hiszen két színpadon mentek a bulik, a szervezők úgy oldották meg, hogy egyáltalán nem volt átfedés a koncertek között. A Dzsungelben elsőként lépett fel a Satelles, majd utána a Petofi és a The Idoru. Bár a hangosítás egyértelműen jobb volt a nagyszínpadnál, a kisszínpados koncerteket is rengetegen nézték meg, a Petofire már bőven megérkeztek az emberek. Bár sok hely nem volt a színpad előtt, természetesen a második koncerttől beindult a pogózás.

A bulik közben többször is lehetett Kahoot! kvízeken részt venni. A zenei blogról és a különböző zenekarokról tettek fel kérdéseket, gyakran olyanokat, amiken sírva röhögtünk. Egy jó punkbulihoz híven sör volt a nyeremény.

A nagyszínpadon a Fonogram-díjas Insane indította az estét úgy, hogy az arcunk is leszakadt. Ekkor még kicsit kevesebben voltak a Parkban, de a koncert felénél egyre többen érkeztek, a zenekar pedig berobbantotta a színpadot. Másodikként a The Grenma lépett a színpadra és teleportált vissza minket tinédzser éveinkbe. A banda tagjai ennyi év után is ugyanazzal a lendülettel és energiával tolták a koncertet, a közönség pedig végig tombolt. Természetesen az összes kötelező sláger lement, kistini énem pedig abban a pillanatban érkezett meg lelkileg, amikor felcsendült a Csak állunk és nézünk című dal első hangja.

Utolsóként a Fish! érkezett, és velük együtt a közönség is, hiszen kilenc körül már majdnem tele volt a Budapest Park. A zenekar vérprofi, ez nem kérdés. Zeneileg is és közönségszórakoztatás-részről is hatalmas bulit toltak, a résztvevők végigugrálták a koncertet. 

Egy estére kicsit újra élhettük a kétezres éveket, a fiatalkorunkat, és láthattuk, hogy még mindig összetart a közösség. A zenészeken és a hallgatókon is látszódott, hogy jó újra együtt lenni, és külön öröm volt, hogy az eső sem mosta el az eseményt.

(Borítókép: Pál Zsombor / Budapest Park)