Már csak kilenc forgatási nap volt hátra, amikor a Most vagy soha! című film alkotói végigkísértek egy csapat fotóst és újságírót a produkció díszletében, amelyet az egyedi kormányhatározattal odaítélt kétmilliárd forintból építettek fel Fóton, és ami az állam tulajdonában marad, hogy felhasználhassák további, hasonló helyszínen és hasonló korban játszódó filmek forgatásához.
Sárban mászkálunk a Landerer és Heckenast nyomda előtt, előző nap ugyanis annak az erkélyén „áztatták” a szereplőket, miközben azok a kinyomtatott 12 pontot szórják a nép közé. (Ez a jelenet is látható az alábbi videóban.) A sár azonban gyorsan szárad, mert ma forgatási szünet van, nem kell a március 15-i esőt reprodukálni, cserébe ismét 30 Celsius-fok fölé kúszik a hőmérséklet.
Elképzeljük, hogy bár most üres a tér, milyen lehet, amikor esetenként 200-250 ember tolong a backlotban (díszletváros), a szereplők, statiszták hol negyven fokban, posztókabátban, csizmában, kalapban, harisnyában, főkötőben, hol bőrig ázva játszanak, és akkor a marhacsordáról még nem beszéltünk, amelyik időnként elözönli a piacteret. A Nemzeti Múzeum előtt ugyanis március 15-én marhavásár volt, plusz sár, nem véletlen, hogy Petőfiék fölálltak a lépcsőre. A több évszakos forgatás minden egyes napján ugyanazokat az időjárási körülményeket kellett produkálni, hiszen a népnyelvben csak Petőfi-filmként emlegetett Most vagy soha! című alkotás cselekménye egyetlen napot ölel fel, 1848. március 14. estéjétől március 15. estéjéig tart.
A készülő filmről más sokszor írtunk az Index hasábjain. Elsőként készítettünk interjút a kreatív producerrel, Rákay Philippel, illetve a főszereplővel, a Petőfit alakító Berettyán Nándorral, és jártunk forgatáson is a budai várban, annál a jelenetnél, amikor Táncsicsot kiszabadítják a börtönből. Szóval az Index olvasói már sok mindent tudhatnak a film anyagi és szellemi hátteréről, a díszletekről és a jelmezekről, a cselekményről és szereplőválogatásról, most azonban minden alkotó összegyűlt, és a fóti díszletek között mesélt a készülő filmről.
Sőt, az eseményhez csatlakozott Káel Csaba filmügyi kormánybiztos is, aki elmondta, hogy a magyar filmgyártás felfelé ívelő ágban van, egyre több szuperprodukció választja hazánkat, és ez az iparág a Covid alatt is 218 milliárd forintnyi bevételt termelt a nemzetgazdaságnak. London után Budapest lett Európa második legnagyobb filmgyártó bázisa, és állami támogatással olyan stúdiófejlesztésbe kezdtek, amelynek során felújítják a Mafilm egykori fóti telepét is.
Káel szerint a készülő Most vagy soha! című film a magyar történelem legemlékezetesebb eseményét dolgozza fel – nem volt még olyan film, amely dedikáltan ezt a napot mesélte volna el. „Ez olyan, mintha a franciák a Bastille ostromáról forgatnának, igaz, az kicsit véresebb volt” – mondta a filmügyi kormánybiztos. Szerinte a film arról szól, hogy mire képes a fiatalság, mire képes az ország, ha összefog. Ezek a mi sztorijaink, a mi hőseink, ami eposzaink, és ezek több nemzedéknek is lelki táplálékul szolgálhatnak.
A filmes beruházások összefüggenek a Petőfi-filmmel is, hiszen egyedi kormányhatározat alapján kétmilliárd forintot kaptak arra, hogy – tartós vasszerkezetekkel, variálható módon – fölépítsék a korabeli Pest-Buda díszleteit, amit aztán „itt hagynak” más produkcióknak, amelyek szintén a XIX. század közepén játszódnak Kelet-Közép-Európában, Bécsben, Prágában, Pozsonyban. Rákay Philip elmondása szerint már több érdeklődő is jelentkezett.
Az alkotók és Káel Csaba egyébként a korabeli metszetek alapján felépített Pilvaxban tartották a sajtótájékoztatót: a tapéta nem az eredeti, „inkább nem mondják, milyen színű” zöld lett, hanem barna, a kávéház mérete is 15 százalékkal nagyobb, mert egyébként nem fértek volna el benne, a Közvélemény asztala pedig, ami köré az ifjak gyűltek, a bejárat mellé került, de egyébként mindent, a csillárokat, a falikarokat, a karambolasztalokat (a biliárd őse) is igyekeztek korhűen megjeleníteni.
És ott, azon az ajtón jön be a hírnök, hogy Bécsben kitört a forradalom
– mutatta Rákay Philip. Étlapot is készítettek, és elmondásuk szerint a színészek is jobban át tudják élni a szerepet, ha korhű környezet veszi őket körül.
Mindazonáltal a séta során is hangsúlyozták, hogy bár igyekeztek autentikus módon megcsinálni az épületeket, a film alapján nem lehetne kisdoktorit írni. „Felépítették” a Dunát, ahova a Petőfiék nyomában loholó, Horváth Lajos Ottó által játszott titkosrendőr beesik, a sikátort, ahol ugyanő patkányok, örömlányok, magukra hagyott kisgyerekek, valamint idomított kutyák és macskák között próbál az ifjak elébe vágni, a Pilvaxot, a Landerer és Heckenast nyomdát, a boltokat és a Helytartótanácsot – Budán egyedül ez előtt az épület előtt volt járda. Egyébként mindent sár borított, ami az alkotók szerint szimbolikus, „a magyarokat sárban akarták tartani”.
A Most vagy soha! produkcióról készült egy werkfilm, ezt egyedül az Index olvasói láthatják:
Szó esett arról is, hogy a Covid és a streamingplatformok térnyerése miatt bajban vannak a mozik egész Európában, ezért Káel azt kérte a résztvevőktől, hogy támogassák ezt a produkciót, és az összes, Nemzeti Filmintézet (NFI) segítségével létrehozott filmet, ez közös cél, hiszen a mozgókép stratégiai ágazata lett az országnak, ezt tovább kell építeni. „Ebből a bajból közösen tudjuk kirángatni a magyar és az európai mozit.” Idézte még Vlagyimir Iljics Lenint, hogy minden művészet közül a legfontosabb a film. „Már látom a címlapokat” – mondta erre Rákay Philip.
A film kreatív producere elmondta, hogy az egész egy három évvel ezelőtti ebéddel kezdődött, amikor is Szente Vajkkal kitalálták ennek a filmnek az ötletét, és a pályázat beadását követően egy 1,5 éves forgatókönyv-fejlesztési folyamat indult. A filmjük nem rendezői film, az amerikai modell szerint inkább a producerekhez köthető. Nagyszerű munkatársakkal dolgozhatnak Lóth Balázs rendezőtől az összes olyan filmes szakemberig, akik adott esetben amerikai produkciókban való részvételről mondtak le azért, hogy ebben a Petőfiről szóló filmben dolgozhassanak.
A Most vagy soha! drága film (összesen 4,7 milliárd forintot kapott), mondta Rákay Philip, de ma már nem lehetne annyi pénzből filmet csinálni, mint amennyibe a hat-hét éve forgatott Kincsem került (3 milliárd Ft), mert a magyar filmgyártás iránti érdeklődés egyébként a háttériparban dolgozók bérét is nagyon felhajtotta. A felépített díszletváros pedig olyan befektetés, ami 8-10 év alatt nemcsak a díszlet, hanem az egész film költségeit is visszahozhatja.
Az alkotási folyamat fontos része volt az, amikor kedvenc filmes előképeiket nézegették, egy-egy jelenetet mutatva egymásnak, és – ahogy már korábban megírtuk – a Peaky Blinders és a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes volt rájuk nagy hatással. Irodalmi előképeik pedig a nagy történetmesélők, Jókai, Mikszáth és Victor Hugo. Lóth Balázs rendező szerint egy ilyen történetet csak klasszikus módon, Spielberg és Robert Zemeckis nyomdokain haladva lehet elmesélni. A filmet ezzel együtt elsősorban a magyar közönségnek, a hazai piacra szánják.
A Petőfi bicentenáriumához is kapcsolódó film forgatása augusztus végére, szeptember elejére fejeződik be, az utómunkálatok pedig további kilenc hónapot vesznek igénybe. A bemutató tehát 2023-ban várható. Ami pedig a további terveket illeti, Rákay Philip sejtelmesen csak ennyit mondott: nemrégiben Szente Vajkkal újra elmentek ebédelni…
(Borítókép: Szabó Réka / Index)