A régészeti csudák országa – országimázs 1876 címmel rendezett kerítéskiállítást a Magyar Nemzeti Múzeum abból az alaklomból, hogy 146 év után újból Budapesten gyűlnek össze a régészeti szakma kiváló képviselői.
A kiállított táblaképeket bárki megtekintheti, aki elsétál a Magyar Nemzeti Múzeum előtt. A tárlat apropója, hogy augusztus 31. és szeptember 3. között Budapesten rendezik az Európai Régészek Szövetségének (European Association of Archeologists) 28. éves találkozóját. A nagyszabású nemzetközi tudományos rendezvénynek a Magyar Nemzeti Múzeum és az Eötvös Loránd Tudományegyetem közösen ad otthont.
Utoljára 1876-ban, a VIII. Ősrégészeti és Embertani Világkongresszus alkalmával irányult ehhez hasonló szakmai figyelem Budapestre és Magyarországra. A nagy sikerű rendezvényre az egyik résztvevő, Ingvald Undset norvég régész így emlékezett vissza:
Az ország, mely délre a Kárpátoktól terjed, úgy jelentkezik előttem, mint a régészeti csudák országa, oly nagy a formák gazdagsága, melyek itt megleptek, oly nyomatékos azon közlemények súlya, melyekkel itt találkoztam (…) Midőn 1876-ban Magyarországra érkeztem, s azon történelmi kincseket láttam, amelyek a nemzeti múzeumban és a kiállításnál össze voltak halmozva, meglepetve és elbájolva voltam
– idézte fel Virágos Gábor a hétfői sajtótájékoztatón. A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti főigazgató-helyettese azt is elmondta, hogy a jelenlegi kormány igyekszik összhangot találni a régészet, az örökségvédelem és a beruházások között, és hogy a konzervatív kormányzat mindig is kiemelt figyelmet fordított az örökségvédelemre.
Az akkori konferencián az ősközösségi társadalmakat a borostyán kötötte össze, a mostani közös motívuma a Kárpát-medence – mondta Borhy László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora.
Az Ősrégészeti és Embertani Világkongresszus a XIX. század legnagyobb nemzetközi, ősrégészettel és embertannal foglakozó kongresszusa volt, de már az 1867-es világkiállítás idején megrendezett párizsi kongresszus is fontos mérföldkőnek bizonyult a magyar régészet szempontjából. Ezen, országgyűlési megbízással, Rómer Flóris akadémiai előadó is részt vett, s nagy sikerű tárlattal mutatta be hazánk régészeti emlékeit – derül ki a kerítésre rakott írásokból.
A kalandos éltű Rómer Flóris mellett más tudósoknak, régészeknek is emléket állít a kiállítás, például Torma Zsófiának, aki világviszonylatban is az első nők között volt, akik életüket a régészetnek szentelték. „...kár, hogy nem férfi” – írta róla Rómer Flóris. Torma Zsófia amatőr gyűjtő létére lelkesen válaszolt a világkongresszusra szóló felhívásra. Ásatni kezdett Tordos–Luncă lelőhelyen,
ahol felfedezte Európa egy igen jelentős újkori régészeti kultúrájának egyik névadó lelőhelyét.
A kongresszuson Erdélyt az ő leletein kívül csak a Brukenthali Múzeum gyűjteménye képviselte.
A világkongresszus és a hozzá kapcsolódó régészeti kiállítás megrendezése hatalmas vállalkozás volt a még éppen csak születőben lévő magyar régészet részéről. A sikeres világkongresszus után a résztvevők a magyar régészet jó hírét és a Magyarországról szerzett kellemes tapasztalataikat is magukkal vihették.
Az akkor kongresszust elnöke Pulszky Ferenc volt, és Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszer nyitotta meg. A mostanit, a terület fontosságára való tekintettel Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter fogja megnyitni a Várkert Bazárban.