Egyszer egyik kritikusa azt mondta, hogy Charles Bronson úgy néz ki, mint Clark Gable, akit túl sokáig kint hagytak a napon. A színészt ugyanakkor nem nagyon érdekelte, mit mondanak róla, hiszen pontosan tudta, jelentősebb szerepeit valóban annak köszönheti, ahogyan kinéz.
Fizimiskája miatt Charles Bronson valóban egzotikusnak számított a hollywoodi szalonokban szépen fésült színészekhez képest, de ahogyan szokták mondani, ő ezért keményen megdolgozott.
A litván felmenők még nem kölcsönöztek volna neki olyan ábrázatot, mintha egy indián állt volna a kamerák elé, vagy éppen Dzsingisz kán bármelyik leszármazottja. Apai ágon lipek tatár géneket örökölt, testét pedig azzal edzette tökéletes izomzatúra, hogy miután édesapja meghalt, tizenhat évesen kénytelen volt munkát vállalni, így bányásznak állt.
Testvérei levetett ruháit hordta, volt, hogy a nővére gönceit; gyakran éhezve aludt el; és az is megtörtént velük, hogy tizennégy testvérével együtt kilakoltatták őket, majd egy ház alagsorában „összebútoroztak” egy nyolcgyermekes bányászcsaláddal.
Charles Bronson tipikus amerikai karriert futott be. Ő tényleg a szegény fiú, aki megcsinálta a szerencséjét. Amerika hőse, a második világháborúban kiérdemelte a Bíbor Szív kitüntetést, amit az indoklás szerint csak azok kaphatnak meg, akik az Amerikai Egyesült Államok „ellensége, illetve bármilyen ellenséges erő elleni harci cselekményben” megsebesülnek vagy meghalnak.
A filmvásznon később a hadseregben is megmutatkozó szikársága, a múltja, valamint fizikai adottságai miatt vált a nyers és ösztönös erő képviselőjévé. Szerepeiben – A hét mesterlövész, A halál ötven órája, A piszkos tizenkettő, Volt egyszer egy vadnyugat, Hideg veríték, majd jöttek sorra a bosszúvágyas alkotások – nem is kellett mást alakítania, csupán önmagát. Kissé összehúzta szemét, mintha a nap mindig belesütött volna, és máris kész volt az összhatás. S bár hiába látszott olyannak, akire sokan ránézésre azt mondanák, hogy ilyen arcot tíz év szigorított fegyház rak az emberre, Charles Bronson szerepeiben többnyire mindig is az egyetemes igazság szolgálatában osztotta a büntetést és ⁄ vagy a halált.
A második világháború után nem tért vissza a bányába. Bunyóból élt, dolgozott pékként, postásként, és belekóstolt a hagymaszedők életébe is. De lelke mélyén, bármennyire kemény gyerekkora volt is, a művészek világa vonzotta.
Az egykori bányászfiú megtalálta útját a filmek birodalmához, a filmvásznon szédítő karriert futott be, amit részben annak is köszönhet, hogy szerepeiben gyakran a nép egyszerű gyermekét alakította, aki őszinte és tiszta érzelmei – és főként tettei – miatt vált hőssé.
A média érdeklődését többnyire elutasította, mert úgy tartotta, hogy ő csupán egy szappanhoz hasonlatos, eladható termék (forrás: Roger Erbert). Pedig nyilván azt is tudta, hogy az élete kész regényre való muníciót adott az íróknak, és ebben még a nélkülözhetetlen jellemfejlődés is benne volt.
A legtöbb írástudót az izgatta, hogy egy kötekedő, verekedő, a hatósággal összetűző fiúból hogyan válhat valaki a világ kedvenc színészévé.
Mindig azt mondta, neki a családtagjai jelentik a barátokat, így nem is nagyon járt el sehová. Háromszor nősült, három gyermeke született. A következő kvízzel Charles Bronsonra emlékezünk, aki 2003. augusztus 30-án, nyolcvanegy éves korában halt meg.
A játék lezárult.
(Borítókép: Charles Bronson a Bosszúvágyban. Fotó: CBS Photo Archive/Getty Images Hungary)