Van egy kapu a Kinizsi utcában, amely átvezet a mából az 1800-as évek közepére. Többek között a régi BÁV-székházban forgatják a Semmelweis című filmet, Koltai Lajos rendezésében, Vecsei H. Miklós főszereplésével. Az Index ellátogatott egy forgatási napra, hogy a munkálatok forgatagából tudjunk tudósítani az anyák megmentőjéről készülő moziról.
A Lónyai utca felé közelítve egy pillanatra megreped a jelen, és régi, kopott macskakövek látványa tárul a szemünk elé. Ám ahogy rálépünk a poros felületre, rögtön világossá válik, hogy jól kitalált illúzióval van dolgunk, ugyanis a kő azonnal besüpped, és felfedi valódi, gumis természetét. Ettől függetlenül ha egy pillanatra megállunk ennél a csalafinta járófelületnél, pont az egykori BÁV-székház épületénél találjuk magunkat, amelynek boltíves kapuja mögött forgatják a Semmelweis című filmet.
Szerencsére nem csak véletlen botlottunk bele a hamis járdakövekbe, így lehetőségünk volt átsétálni a boltíven.
visszajutunk a múltba, Budapestről egészen 1847-be, egy bécsi klinikára, ahol Semmelweis Ignác dolgozott.
A régi Központi Zálogház hatalmas belső tereit új funkciókkal látták el. Az egyik szobából orvosi irodát, a másikból fürdőt, cselédszállást, szülőszobát, újszülöttosztályt, sőt, még egy patológiát is berendeztek. A díszlet elég puritán, egy olyan kort idéz, amikor a funkció, és nem az élet élvezete befolyásolta a társadalmat.
A Semmelweis című film története azt az évet helyezi fókuszba, amikor Semmelweis Ignác felfedezi a gyermekágyi láz okát és ellenszerét. A díszlet az alapproblémát erősítve direkt koszosabbnak hat, a látvány a benne sétálót – és jobb esetben a nézőt is – kicsit feszélyezni fogja, hiszen ma már a steril környezetet megköveteljük, ha kórházról van szó. Szemben a mai kórházképekkel, a Zálogházban kialakított klinika fabútorokkal van tele, illetve egy korabeli szülőszéket is be tudtak szerezni, tudtuk meg Pater Sparrow – eredeti nevén Verebes Zoltán – látványtervezőtől.
Félelmetes belegondolni, hogy két emberöltővel ezelőtt a kézmosás, ami ma már evidens hétköznapi cselekedetnek számít, még mennyire nem volt alapvetés, miközben életek múltak rajta. A laudánumos üvegcsék és anatómiai grafitrajzok mellett szárított levendulacsokrok lógnak a falon a rögtönzött boncteremben, ennyi árulkodik a nézőknek arról, hogy a szag a helyiségben nem túl kellemes.
A díszletbejárásnál természetesen a facsaró bűztől nem kellett tartani, de még úgy is, hogy csak művértócsák lepik el a boncasztalokat, a rosszullét kerülget a gondolatra, hogy az 1800-as években bizony előfordult, hogy a patológiai részlegen munkálkodó orvos sietett egy szülő nő segítségére − természetesen bemosakodás nélkül.
A képi koncepció már emiatt is izgalmas, ám mindezt erősíti az az operatőri és rendezői döntés, hogy a lehető legkevesebb mesterséges világítással oldják meg a felvételeket, így a térben elhelyezkedő ablakok fontos szerepet töltenek be a forgatáskor. Az esti jeleneteknél nemcsak a díszletben, a kamera mögött is gyertyákkal világítanak, hogy a nézők valóban korhű alkotást lássanak, amitől valóban 1847-ben érezzük majd magunkat.
A kórház bejáratát a Zálogház belső udvarán alakították ki. A falakra felragasztott képeken látom, hogy miből mit varázsoltak; a belső udvar egy nyílt utcaképpé alakult. A díszlet bejárása után itt leshettünk bele egy jelenetbe. A statiszták sürgő forgatagának közepén egy hintó áll, közvetlenül a kicsit sem bizalomgerjesztő halottaskocsi előtt. A Semmelweis Ignácot alakító Vecsei H. Miklós már a hintónál áll, Csapó Attila a jelenetben hozzá rohan le a lépcsőn.
Valamit beszélnek, de nem hallom, ugyanis beengedtek az operatőri szentélybe, azaz a kamerasátorba, ahol Nagy András operatőr már a nézők szemével, de a rendező koncepciójával és saját kreativitással állítja be a szögeket. Milliméterek is számítanak, és ezt jól tudják. Hiába ügyködik 130 ember a tökéletes illúzió megteremtésén, ha egy villanás az egyik üvegfelületen felfedi a varázslatot.
Az egyik pillanatban Koltai Lajos bújik be a pár négyzetméteres, sötét, két monitort rejtő sátorba. Nagy Andrással félszavakból is értik egymást, így a megspórolt időt a rendező sztorizgatással tölti ki.
Az, hogy a rohanó világban, amikor a mennyiség a legtöbb esetben győzedelmeskedik a minőség felett, egy ilyen momentum belefér, sőt, még több hasonló pillanatot is elkapunk, árulkodik a forgatás hangulatáról. Az ott töltött napunkon egy hangos szó, egy türelmetlen utasítás nem hangzott el, pedig az utolsó pillanatban betegség miatt eleve változtatni kellett a diszpón. Ha volt is fejetlenség, nem a szemünk előtt zajlott.
A varázslat a helyszínen megszületett, az alapok erősen le lettek fektetve. A címszereplő felfedezése és története önmagában is érdekes, ám Maruszki Balázs és Kormos Anett forgatókönyve az eleve izgalmas alapfelvetést is árnyalja egy szerelmi szállal Semmelweis és egy elhivatott osztrák ápolónő között, illetve a harccal, amit a magyar orvos folytat a vaskalapos rendszer ellen. Mivel a film nemcsak Bécsben, hanem Pesten és Budán is játszódik, így a forradalom előszele is meglebbenti a történetet.
A filmet az előzetes tervek szerint 2023-ban mutatják be.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)