Ata Kandó az egyik legjelentősebb magyar származású fotóművész volt. Olyan művészek mellett dolgozott, mint Victor Vasarely vagy Robert Capa. A fotóművész 1956-ban az első magyar menekülthullám kibontakozásának hírére Ausztriába utazott, hogy riportfotókat készítsen a menekülőkről. A PaperLab Galériában látható válogatás Ata Kandó gyermekekről készített érzékeny portréit mutatja be.
Ata Kandó a házassága révén került Hollandiába 1954-ben, miután hét évig dolgozott a Magnum fotóügynökség munkatársaként. A fotóművész 1956-ban az első magyar menekülthullám kibontakozásának hírére Ausztriába utazott, hogy riportfotókat készítsen a menekülőkről a határ menti városokban és Bécs környékén.
Barátnőjével, a holland fotográfussal, Violette Corneliusszal együtt fényképezték a forradalom leverése után az osztrák–magyar határra érkezetteket, elsősorban a gyermekeket. A két elhivatott fotográfus
két héten át együtt élt a menekültekkel, és ezalatt több száz bensőséges felvételt készített, amelyeket folyamatosan küldtek a nyomdának.
Fotóriportjaikat egy albumban, a cím nélküli piros könyvben publikálták, ami már 1956 karácsonyára megjelent Hollandiában. A két fotográfus mellett a tördelő és a nyomda is ingyen dolgozott nagy összefogásban, az emberek szolidaritásuk jeleként pedig megvásárolták a könyvet, és az ebből befolyó teljes bevételt – negyedmillió dollárt – felajánlották a menekülő családok számára. Ez a könyv magyarul csak 43 évvel később, 1999-ben jelenhetett meg Édes hazám, isten veled! címmel.
A menekülő családok gyerekei szüleiket követve, sorsukba beletörődve hagyták el az országot egy új jövő reményében. A PaperLab Galériában látható válogatás Ata Kandó gyerekekről készített érzékeny portréit mutatja be, ahol a tekintetek többet mondanak minden szónál. Violette Cornelius és Ata Kandó munkássága rendkívüli fontos volt az 1956-os forradalom képi láttatásában és jelentőségének elismertetésében, illetve az 1956-os magyar menekülthelyzet dokumentálásában.
Azoknak az embereknek, különösen a gyerekeknek a sorsát akartam megmutatni, akik nagyobb szabadságért harcoltak a kommunista Magyarországon. Közel éreztem magam azokhoz az emberekhez, akik elvesztették az országukat, mivel magam is menekült voltam. A férjemmel együtt részt vettünk a kommunista ellenállásban a II. világháború alatt
– nyilatkozta még az album összeállításakor a művész, aki a sok gyermek közül külön kiemelt egy nevet is:
A legdrámaibb találkozásom Sárika volt, akinek a szülei menekülés közben meghaltak, ő pedig sohasem nézett a lába elé, csak az égre, és azt mondogatta megállás nélkül: Mindjárt jön anyu, és hoz nekem egy babát.
Ata Kandó Budapesten született 1913. szeptember 17-én Görög Etelka néven, és miután nem tudta kimondani keresztnevét, Atának hívta magát. Ezt a nevet, amit édesanyja nyitott nevelési elveinek köszönhetően meg is tarthatott, tartott, élete végéig használta. Személyiségét, élettörténetét – ahogy mindenkiét – alapvetően meghatározta családi háttere, szülei hihetetlen nyitottsága, életereje, intellektusa. Édesapja Görög Imre gimnáziumi tanár, aki a későbbiekben orosz klasszikusokat – így Dosztojevszkijt és Tolsztojt – fordított. Édesanyja, Beke Margit a skandináv irodalom magyar nyelvű fordításában vált egyedülállóvá.
Ata Kandó a kezdetekben grafikát tanult, majd Bortnyik Sándor mellett alkalmazott művészetet – itt ismerkedett meg Vásárhelyi Győzővel, azaz Victor Vasarelyvel. A Kandó név pedig első férjének, Kandó Gyulának a családi nevéből lett, aki Kandó Kálmán unokaöccse volt. Férjével az 1930-as évek elején Párizsba költöztek, majd 1935-ben hazatértek, ekkor talált rá fotográfiai érdeklődésére Pécsi József mellett Ata Kandó. 1938-ban ismét a francia fővárosba helyezte át székhelyét, ahol saját műtermet is nyitott, de a németek bevonulásakor hazatoloncolták őket.
A II. világháborút követően ismét Párizsban találtak otthonra, ahol a kezdetekkor Robert Capa segítette őt, így főlaboránsi állást kapott a Magnum Photos laborjában. Később rengeteg táját ismerte meg a világnak, sok helyen élt tartósan, többek között Hollandiában (második házassága révén), Amerikában, Angliában, élete utolsó szakaszában pedig az Amszterdamhoz közeli Bergenben lakott. Riport-, természet-, szocio- és divatfotói a világ számos gyűjteményében megtalálhatók.
Ata Kandó 104. születésnapja előtt, 2017. szeptember 14-én hunyt el.
A PaperLab Galériában látható tárlat kurátora Kereszty Anna, a kiállítás október 16-ig ingyenesen megtekinthető.